Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

400 33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. vagyok testestül-lelkestül, szőröstül-bőröstül, egész exisztencziám a mezőgazdaság érdekével van összeforrva. Természetes tehát, hogy a magyar mezőgazdaság érdekei iránt van annyi érzékem és van annyi vágy bennem a magyar mezőgazdaság érdekeit istápolni, mint bárki másban. De a magyar mezőgazdasági érdekeknek képviselője sem ezen a helyen, sem bármely más helyén ennek a háznak nem leszek soha, mert én ebben a házban országos érdeket igyekszem képviselni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem igenis a magyar mezőgazdaságnak minden jogos érdekét, a mint szivemen viseltem eddig, ugy szivemen fogom viselni a jövőben is. És ha a képviselő ur több figyelemre méltatta volna e téren való működésemet, meglátta volna, hogy az u. n. agrárius irányzatokban felölelt kérdéseknek egész hosszú sorozata van, a melyet magamévá tettem én is, a mely mellett akczíóba léptem, küzdöttem én is. Hogy egyebet ne említsek, itt van az egész vámpolitika kérdése, itt van másodszor a hitelszövetkezeti ügy kérdése, a melynél bizonyosan kevesebbet beszéltem, de talán sokkal többet tettem, mint nagyon sok elismert barátja a szövetkezeti intézménynek. Vannak, az igaz, abban az u. n. agrárprogrammban egyes olyan pontok, a melyeket nem tartottam abban a formában, különösen a hogy kidomborittattak, a mezőgazdaság érdekében állónak. így két ügyet emlit: az őrlési kedvezmény eltörlését és a határidőüzletet. Nekem mindkét kérdésben az volt és az az álláspontom ma is, hogy fejlődtek ki visszaélések, vannak az intézménynek kinövései, a melyeket szabályozni kell és az intézményt egészséges mederbe kell szoritani. De mindkét esetben azt tartottam, hogy a mezőgazdaságnak is kárt okozunk, ha a fürdővel együtt kiontjuk a gyereket. Ez, fájdalom, megtörtént már az őrlési forgalomra vonatkozólag és én azt hiszem, ma már nagyon sokan vannak olyanok is, a kik annak idején követelték az őrlési forgalom eltörlését és azóta belátták azt, hogy ez a radikális túlhajtott intézkedés hiba volt, kárt okozott a magyar iparnak a nélkül, hogy hasznot tett volna a mezőgazdaságnak, (ügy van! Ugyvan! a jobboldalon.) És ha ugyanezt a hibát találjuk elkövetni a fedezetlen határidőüzlet szabályozásánál, ott talán még fokozottabb mértékben fogjuk azt a sajnálatos tapasztalatot megtenni, hogy ha jelszavak után indulunk, ha a közgazdasági gyakorlati kérdésekben egyes egyoldalú elvi álláspontok végső konzekvencziáit vonjuk le, akkor sokszor épen annak az intézménynek fogunk kárt okozni, a mel/nek érdekében azt a túlhajtott agitácziót kifejtettük. De különben a képviselő ur azt is szememre hányja, hogy első tényem volt, midőn kormányra jutottam, hogy az akkori beruházási javaslatból a mezőgazdasági tételeket töröltem. Én rendelkezésére bocsátom a képviselő urnak — mert hisz akkor nem volt tagja a háznak — ugy a Széll Kálmán által benyújtott, mint az általunk benyújtott beruházási javaslatot, és mély tiszteletttel felkérem, kegyeskedjék nekem egyetlenegy olyan mezőgazdasági vonatkozásban álló tételt mutatni, a melyet ezen javaslatból töröltünk volna. Mi véletlenül épen ennek az ellenkezőjét tettük, mert a beruházási hitelnek mezőgazdasági czélokra szánt dotáczióját tetemesen felemeltük. A vasutakra is részben áll, a közutakra pedig eminenter áll az, hogy mezőgazdasági érdekeket szolgálnak, már pedig azt mindenki tudja, hogy a vasúti dotácziót 39 millió koronával, • a közutakét 15 millió koronával emeltük fel. De ettől eltekintve, a szorosan mezőgazdasági természetű kiadásoknál pedig a dolog ugy áll, hogy a vízszabályozási költségeket, a melyek azonban talán szintén vegyes természetűek, 24 millió koronáról leszállítottuk 22 millió koronára, tehát ez az egy eset van, a hol 2 millió megtakarítást mutattunk fel, ellenben a földmivelési tárcza keretébe eső egyéb tételeket 19 és fél millió koronáról 27 millióra emeltük fel. Hát ez az a kár, a melyet a mezőgazdaságnak ezen a téren okoztam és körülbelül ilyenforma arányban lesz az a kár is, a melyet más működésemmel okoztam a mezőgazdaságnak, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Engedje meg a t. képviselő ur, a ki, ugy látom, igyekszik objektíve a kérdésekkel foglalkozni, ha egész tisztelettel arra kérem, hogy a jövőre ilyen könnyelműen lauszirozott alaptalan támadásoktól tartózkodni szíveskedjék. Laehne Hugó: Majd felelek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az előttem felszóialt képviselő ur beszéde is hemzseg olyan kijelentésektől, a melyekkel szemben nagyon nehéz a hallgatást megállni, de kényeszerit a hallgatásra a képviselőház idejére és türelmére való parancsoló tekintet. Az én t. barátom, a kereskedelemügyi miniszter ur egy talán háromnegyedórás beszédet tartott a múltkor és a t. képviselő ur körülbelül három órát használt fel arra, hogy ennek a háromnegyedórás beszédnek, azt mondhatnám, talán minden egyes tételét elferdítse, kiforgassa sarkaiból, hogy azután czáfoljon, vagy inrektivák alapjául használjon fel olyan dolgokat, a melyeket t. barátom vagy épen nem, vagy egészen más vonatkozásban mondott. (Ugy van! a jobboldalon.) Csakugyan visszaélnék a t. ház türelmével, ha ezen a téren követném a t. képviselő urat, s azon végig kitartanék. (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azonban egy pár mutatóval illusztráczió gyanánt mégis szolgálok. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A képviselő ur megtámadja az én t. barátomat, mert rámutat arra, hogy az ipar fejlődött a közös vámterület alatt; rámutat arra, hogy nézete szerint, a melyben bizonyára mi is osztozunk, az iparral foglalkozó lakosságnak az