Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. 399 forma, annak a nemzet ereje fog adni életet. Ugyanazon felelősségi törvények mellett Vilifele minisztériuma büntetlen zsarnoka volt Francziaországnak, a melyek mellett Polignacot és társait feleletre vonta a franczia nép; mert az első epochában gyenge volt a franczia nemzet, a másikban erős. Ezzel, mondom, megvan adva a nemzetnek, a mit papiroson meg lehet adni, de hogy az papiroson ne maradjon, a nemzet karakterétől, elhatározásától, elszántságától f ügg.« (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Hallgassuk meg és kövessük Deák Ferencz szavait, (TJgy van! balfelöl.) Itt mondja Kossuth Lajos erre vonatkozólag a következőt (olvassa): »Ezen szempontból uraim! melyből a pragmatika szankczió kapcsolatánál fogva a rezolucziónak financziális részét felvettem, veszem fel a honvédelmi részt. Midőn a nemzetnek irányában a fejedelem elismeri azt, hogy az országnak honvédelmi szerkezetéről való gondoskodás senkit mást nem illet, mint a törvényhozást; midőn elismeri azt, hogy a katonai erőnek az országban elhelyezése és alkalmazása a Budán székelő kir. helytartónak, a magyar felelős minisztérium által gyakorlandó kormányzásához tartozik, — akkor uraim, bevallja azon elvet, hogy az országban a bajonettek hatalmát a szabadság ellen nem, csak a rendet és szabadságot felforgatók, és az ellenség ellen szabad a minisztériumnak használni, és ez a véghetetlen haladás, a múlt és a jelen idők között. Ezentúl a pragmatika szankczió kapcsolatánál fogva vannak kötelezettségek is a birodalom irányában, és midőn a fejedelem azt mondja, hogy csak arra nézve, a mi illeti a katonaságnak az ország határain kiviili alkalmazását, és a hadseregbeni előléptetéseket, marad fenn a birodalmi kapocs és marad a birodalom közös erőbeni megvédése iránt, mig a szabadság bázisán nem intézkednek a nemzetek; és ennélfogva az intézkedést a fejedelem magának fentartja; de a felelős minisztérium egyik tagjának ellenjegyzése mellett meg van adva vélekedésem szerint, — mennyi papiroson lehetséges — a nemzetnek önállása, alkotmányossága, szabadsága és a hadi dolgokba befolyása ki van víva. A többi a nemzet erejétől függ.« r Végezetül azt mondja (olvassa): »És ha az ausztriai ház beváltja szavát, s az ausztriai birodalom mind más népek irányában, mind irányunkban beváltani kezdi feladatát, teljesedni fog azon jóslatom, melyet hetek előtt mondék, hogy az ausztriai fejedelem trónját, hű népeinek szabadságaira fektetendi le rendithetetlenül . . . Ha ezt érezni fogja az ausztriai ház és az alkotmányosságot valósítani fogja a többi tartományok irányában is, tapasztalandja, hogy erejéből nem vesztett, sőt inkább nyert és teljesedni fog azon mondásom: hogy az leszen a Habsburgi ház második alapitója, kinek trónját minden oldalról alkotmányos institucziók környezendik.« Ennek a mondásnak szolgálatában áll Kossuth Ferencz indítványa, miért is ismételten és melegen ajánlom annak elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Ralijuk! Halljuk!) Felszólalásomban kizárólag a napirenden lévő közgazdasági kérdéssel kívánok foglalkozni és mellőzni kívánom mindazon politikai vonatkozású fejtegetéseket, a melyek a vita során főleg a most elhangzott beszédben jutottak érvényre. Egredül egy kijelentésre szorítkozom. Én egyetértek — a mint az magától is értetődik — az előttem felszólalt t. képviselő úrral abban, hogy mindnyájunk jogi felfogása szerint Magyarországon minden jog forrása a törvényhozásban megnyilatkozó nemzeti akarat; csak arra kérem a képviselő urat, hogy ne felejtse el, hogy ennek a törvényhozásban megnyilatkozó nemzeti akaratnak integráns alkatelemét képezi a magyar király alkotmányos akarata is és a nemzeti akarat teljessé és jogforrássá akkor válik, ha a törvényhozás minden faktorának akarata abban egyesül. (Helyeslés jobbfelöl.) Rátkay László: A magyar király nem akadályozhatja a magyar nyelvet, t. miniszterelnök ur, sem jogilag, sem erkölcsileg! (TJgy van! TJgy van! a baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Áttérek már most a közgazdasági kérdésre. És itt ismétlem, lehetőleg kerülni ?zándékszoni azon, a dolog lényegéhez szorosan nem tartozó kérdésekben a polémiát, a melyek előttem felszólalt t. képviselő urak beszédeiben igen gazdagon mutatkoztak. Igen számos állítást találnék Laehne Hugó t. képviselő ur felszólalásában is, a melyiyel érdemes volna foglalkozni, ha a képviselőháznak idejét és figyelmét a főkérdéstől elvonni nem tartanám időszerűtlennek. De lemondok erről a nem mondom, hogy épen élvezetről, hanem erről a foglalkozásról, a melyre különben szívesen vállalkoznám, s kizárólag egy igazán személyes természetű megjegyzésre szorítkozom, a melyet, azt hiszem, elhallgatnom nem lehet, A képviselő ur beszéde elején kijelenti azt, hogy milyen sajátságos az, hogy én egyszerre a gazdák barátja gyanánt tűnök fel, felsorolja bűniajstromomat, a melyet ä gazdákkal szemben eddig elkövettem. . . Egy hang (a baloldalon): Lehetetlen! Gr. Tisza ästván miniszterelnök: ... s azt mondja, hogy ha mindezek után fellépek mint a mezőgazdasági érdekek képviselője, ez legalább is pikáns. Hát én nemcsak a gazdák barátja vagyok, én annál sokkal több vagyok, én gazda