Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

386 33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. daczára Í8 ilyen propagandával találkozunk, ennek nem lehet más czélja, mint ugyanazon kéz által, a mely nekünk ezt a válságot elodázza és elhúzza, politikai akadályokat és fenyegetéseket gördíteni a vámterület elkülönítése elé és pedig olyan utón, amely illegális. Ez az 1848-ban szélesre taposott országút, a mely, remélem, a mostani időben többé nem fog beválni, só't azt hiszem, hogy a horvát képviselők maguk fognak közrehatni arra, hogy ily törvényellenes propaganda Horvátország területén tovább ne űzessék. (Helyeslés balfelöl) Most rátérek a kérdéses indítvány érdemleges tárgyalására, (Halljak! Halljuk!) és itt egy kicsit álljunk meg. A t. kereskedelemügyi miniszter ur ne vegye rossz néven a szemrehányást, de lehetetlen, hogy elolvasta volna Kossuth Ferencz indítványát; mert az ő szakismerete mellett teljes lehetetlenség oly konkluzumokra jutni, a melyekre ő jutott, ha ezt az indítványt elolvasta volna. Mit tartalmaz ez az indítvány ? Elolvasom a t. miniszter urnak szdszerint, legalább innen hallja meg (Olvassa): »Mondja ki a ház, hogy az önálló magyar autonóm vámtarifát elkészíteni rendeli és e czélból az 1903. évben január 28-án keltezett és Láng Lajos, akkori kereskedelemügyi miniszter által beterjesztett osztrák-magyar vámterület autonóm vámtarifájáról szóló javaslatot, az önálló magyar autonóm vámtarifa alapjául vévén, a tarifatervezetet ós a hozzácsatolt A) és B) mellékleteket és indokolást, a képviselők törvényalkotási kezdeményezési jogából kifolyólag, az indítványozó által ezennel mint törvényjavaslatot beterjesztetínek tekinti és kiadja a közgazdasági és pénzügyi bizottságoknak azzal az utasítással, hogy a vámtarifán a szükséges mó dositásokat eszközöljék, ugy hogy az mint önálló magyar autonóm vámtarifa, az ország érdekeinek megfelelővé tétessék*. Ebben az indítványban, a mint méltóztatik látni, abszolúte sem több, sem kevesebb nincs. mint egyszerűen az, hogy törvényjavaslat alakjában beterjesztetik az autonóm vámtarifa, a mely nem a miénk, hanem az önöké, csakhogy ugy járnak vele, mint Satarnus, hogy ha szükségük van rá, saját gyermekeiket is felfalják. Nem a mi autonóm vámtarifánk ez. Mi benyújtunk egy autonóm tarifát, a melyet az önök kormányai készítettek, azzal, hogy adassék ki ez a tarifa a bizottságnak, hogy az mint egy autonóm vámtarifa dolgoztassák át az önálló magyar vámterület czéljainak megfelelóleg. Semmiféle utasiíás szerződéskötésekre abban nincs, — a mint nem is lehet — mert hiszen a tarifa előzi meg a szerződéseket és azután következhetnek csak a szerződéskötések, ha megvannak a tarifák. A tarifában sem elzárkózás nincsen, sem legtöbb kedvezmény nincsen, sem szabad forgalom nincsen. A tarifának az a feladata, hogy ha szerződni nem tudunk, legyen egy autonóm tarifa, a mely a le nem kötött tételek tekintetében a maga egészében vagy vámháboru esetében a felemelt tételekben érvényesül. Most már van-e szükség egy ilyen tarifára, és volt-e szükség egy ilyen indítványra: ezt kell megvilágítani. T. képviselőház! A historikus előzmények ezek. 1897-ben lejárt már a vámszövetség. 1896-ban, gondolom, vagy 1895-ben még b. Bánffy Badenivel csinált egy vámszövetségi javaslatot, és csinált egy tarifa-törvénytervezetet is. Azóta mi történt? Az osztrák Badeni-kormány által elfogadott ezen javaslatok egyszerűen nem is vitettek az osztrák Reichsrathba, hanem a két kormány között megállapított javaslatok uj alkudozás tárgyává tétettek, azóta pedig az osztrák Eeichsrath folyton obstruált, faji és nyelvi érdekeinek — hozzáteszem : jogosult érdekeinek, — megóvása czéljából, és fegyverül használta fel a gazdasági kérdésnek fennakadását és megakadályozta azt, hogy Magyarország és Ausztra között vámszövetség keletkezhessek, és az uj autonóm vámtarifa egyáltalában létrejöhessen. Ez a meztelen tény. Most tudjuk, hogy 1902 deczember 31 én, Szilveszter - éjjelén, létrejött Széll Kálmán és Körber között egy tarifára vonatkozó megállapodás, a melyet Széll Kálmán azért csinált, hogy védekezzék azon vád ellen, mely szerint azt állítottuk és bizonyítottuk, hogy 1902. deczember 31-ig az uj autonóm tarifának az 1899. évi XXX. t.-cz.-ben foglalt paktum alapján meg kellett volna lennie. 1902 óta — most már 1905-ben vagyunk — időközben felmondattak a kereskedelmi szerződések, fel mondatott különösen a német kereskedelmi szerződés, és megtörtént az, hogy a mi kormányunk, a helyett, hogy kötelességét teljesítette volna, egyszerűen tarifa nélkül, a törvény tilalma ellenére tárgyalásokba bocsátkozott, kényszerhelyzetet akar a nemzet számára teremteni a német kereskedelmi szerződésnek elfogadtatásával, és tovább akar gazdálkodni ezen a törvényen kivül álló területen, a nélkül, hogy a parlamentnek csak hozzászólási joga is lehetne a tarifának megállapítására. Megtette azt is, hogy rendelettel léptette életbe az ideiglenes olasz szerződést, kötött egy végleges szerződést, vagy legalább parafirozott egy végleges szerződést, ugyancsak tarifa nélkül. Ezek az előzmények, a mely előzmények közé tartozik az is, hogy mindez az intézkedés, mindez a ténykedés nemcsak egy kisebbségben lévő helytartó-kormány részéről rút törvényszegés, de törvényszegés volt akkor is, mikor ezen kormány háta mögött egy parlamenti többség állott, (Ugy van! Ugy van! lalfeUl.) mert az 1899 : XX. t.-cz. negyedik szakasza — nem szükséges szószerint felolvasni, annyiszor repetáltuk — tartalmaz különösen egy tételt: azt, t. képviselőház, hogy a kereskedelmi szerződéseknek tárgyalásába addig belebocsátkozni, a mig uj vámtarifa nincsen, tilos. Azonkívül tartalmazza,