Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. 387 t. képviselőház, az 5. szakasz azt, hogy a menynyiben a viszonosság megsértetik — és a viszonosság megsértését jelenti az is, hogy ha a keresdelmi szerződésekre nézve kezdődő tárgyalás előtt uj vámtarifa nincsen — akkor, t. képviselőház, a magyar törvényhozásnak önállóan és külön kell intézkednie. Már most, t. ház, beállott ténylegesen az a helyzet, hogy az osztrákok az által, hogy a vámszövetségi javaslatot még a mai napig sem tárgyalták le, tehát a közös vámterületet vámszövetséggel nem biztosították, daczára annak, hogy a tarifa csak Ausztriában van elfogadva, nálunk azonban a képviselőház azzal még nem is foglalkozott, beállott az az eset, a mint mondám, hogy a viszonosság megsértetett Ausztria részéről az által, hogy nem tette lehetővé a vám- és kereskedelmi szövetség alapján az uj autonóm tarifának addig való megállapítását, mig a kereskedelmi szerződésekre való tárgyalásoknak az ideje elérkezett. Ebből természetesen az lett volna a konkluzum. hogy Magyarország a viszonosság megsértésének okából az önálló rendelkezésnek jogán cselekszik és teszi meg a maga intézkedéseit, ezeknek pedig fundamentuma ismét egy autonóm magyar vámtarifa, mert ha nincsen vámszövetség, másról mint autonóm magyar vámtarifáról józan észszel még beszélni sem lehet. (Igás! Ugy van! a haloldalon.) De a kormányok ezt elmulasztották. És igy nem is lehetett levonni a viszonosság megsértésének konzekvencziáit, mert daczára annak, hogy nem volt tarifánk, nem tudtunk intézkedni, mert egyszerűen nem volt uj autonóm tarifa. Mondom, még a viszonosság megsértésének konzekvencziáit sem tudtuk levonni, mert uj tarifa nem volt. És most, t, képviselőház, a kormány előáll azzal, hogy szerencsétlen politika az, a mely a törvény rendelkezését teljesiti és a nemzetet ki akarja vezetni a labirintusból és teremteni akar végre-valahára a magyar nemzet számára egy autonóm tarifát, a melynek alapjai a kormány kereskedelmi szerződéseket törvényesen tárgyalhasson. Hát ez a politika, t. miniszter ur, a mely szerencsétlen? Lenne oly szíves megmagyarázni, hogy mi ebben a szerencsétlenség, mert az a bizottság, t. képviselőház, azt a benyújtott tarifát tetszése szerint módosíthatja, ugy a mint jónak látja, és a ház többsége határoz felette. Az a kérdés, hogy kötünk-e szerződést, kötünk-e vámszövetséget, kötünk-e elzárkózási alapon vagy a legtöbb kedvezményezés alapján a külfölddel szerződéseket, az nem függ össze a tarifapolitikával, az a szerződések kérdése, a melyekhez hozzányúlni és azokat elfogadni nem lehet, a mig autonóm tarifa nincsen, még pedig azért, mert a vám- és kereskedelmi szerződéseknek, elemi ismeretek szerint, a fundamentuma, hogy azokban megköttetnek a vámtételek, vagyis bizonyos czikkekre nézve a tarifán aluli kedvezményes vámtételek jönnek abban létre, mig azon tételek tekintetében, a melyekre nézve külön megállapodás nem létesül, érvényben áll az autonóm tarifa vámtétele, ott pedig, a hol a tarifa vámmentes behozatalt enged, természetesen vámmentes a behozatal is. Már most, t. képviselőház, a dolognak ezen stádiumában azt mondani, hogy ez szerencsétlen politika, mikor valaki nem tesz egyebet, mint a törvény követelményeinek megfelelve, a nemzetnek lehetővé akarja tenni a gazdasági téren a becsületes és törvényes kezdeményezést, ez, t, ház, olyan elfogultság, vagy a szakismeretnek olyan hiánya, a mely felett méltán lehet sajnálkoznunk, ha az egy volt miniszter székéből mondatik el. Hogy ez a dolog bennünket mennyire érdekel és hogy ezek az elvek nemcsak a törvényben vannak kifejezve, hanem hogy mi ennek az egész kérdésnek a histórikuma, arra nézve méltóztassanak nekem megengedni, hogy ón annak a Széll Kálmánnak, a kinek a háta mögött önök akkor ültek, (Derültség bal felől. Felkiáltások: JEs éljeneztek!) idevonatkozó néhány nyilatkozatát felolvassam azért, hogy konstatáltassék, hogy ebben az 1899 : XXX. t.-czikkben milyen vívmányok rejlenek és milyen kötelességet mulaszt el az a Széll Kálmán, a ki az általa megállapított elvek védelmére sem akkor nem jött a képviselőházba, mikor az olasz szerződés és a rendelettel való kormányzás kérdése tárgyaltatott, sem pedig most nem jön ide. Hogy tehát annak az 1899 : XXX. t.-czikknek értékét ismerjék és tudják azt, hogy milyen fontos nemzeti érdekek kijátszására szövetkezett ez a kormány, arra nézve csak Széll Kálmánnak egy pár nyilatkozatát szándékozom felolvasni. (Halljuk ! Halljuk !) 1902 november 19-én mondott beszédében igy szólt Széll Kálmán (olvassa): » Három biztosítékot vett fel az ország érdekének szempontjából a törvény a 4. §-ban. Az első, hogy azon nagy czél eléressék, a melyet én szemem elé tűztem, és melyet ezen törvényben érvényesítettem, a mint azt bizonyítani fogom, az, hogy a vámszövetség és a szerződések határideje összeessék.* Látjuk, t. képviselőház, hogy a mostani időben a különféle felmondásokra való tekintettel nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy esetleg különféle határidőre szóló szerződéseket kaphatunk, mert parlamenten kivül történhetik minden, a mint történt idáig is. Azt mondja továbbá (olvassa): »Ki van mondva egyik garancziaképen, hogy a mennyiben a vámszövetség 1903-ig létre nem jön és mégis külföldi szerződések köttetnek — mert köttethetnek vámszövetség nélkül is, csak a tarifát kell ujjal felcserélni, a szerződéskötésnek meg is van állapítva a módja a törvényben — ezek a szerződések 1907-en túl nem terjedhetnek. Ez az első. A másik az, hogy a szerződési tárgyalások megkezdése előtt a vámtarifát meg kell csinálni, ujjal kell felcserélni. A harmadik 49*