Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-32

32. országos ülés 1905 május 30-án, kedden. 377 ban, addig nyersterményeinken alig 15—18 százalék munkabér van. Ez azt teszi, hogy az Ausztriából behozott ipartermékek négyszer annyi osztrák munkásnak adnak kenyeret, mint a mennyi magyar munkásnak a magyar mezőgazdaság kenyeret ad. (Helyeslés a baloldalon.) Ha tehát egyéb nem, ez is indokolná, hogy teremtsünk ipart, de indokolja az a körülmény is, hogy a népek milliói megkövetelik, hogy megélhetésükről gondoskodjunk. Nagy köszönettel tartozom gr. Károlyi Sándor képviselő urnak, valamint Rubinek Gyula képviselő urnak is, a kik Kossuth Ferencz indítványához hozzájárultak, még pedig bizalomteljesen. Ebből látom, hogy a magyar nemességnek a régi időkbeli magaviselete megújult a mai földbirtokososztály magaviseletében. A mint egykor a jobbágyok javára lemondtak az ősi előjogokról, mert érezték, hogy ezzel a nemzet nagyságának alapját vetik meg, ugy ma is nem mondanak le az agrár előnyökről, de érzik, hogy a nemzet jövő nagysága érdekében ipart is kell teremteni. Ez igen szép vonás épen gr. Károlyi Sándor képviselőtársamtól, a ki az agrár érdekeket van hivatva képviselni. De egészen nyugodt lehet gr. Károlyi Sándor képviselő ur, mert Kossuth Ferencz képviselőtársunk indokolásában minden kifejezésre van juttatva, a mi irányítani fogja nemzetünket abban a tekintetben, hogy miképen rendezzük be az önálló vámterületet. Nagyon természetes az, a mit Kossuth Ferencz mondott, hogy nem akarjuk mi a századok óta összeforrott két állam érdekét széttépni, hanem épen ezeknek lehető védelmét. Épen az a körülmény, a melyet előrebocsátottam, hogy az osztrák ipartermékekben 70 százalék munkabér van, a mienkben pedig csak 18 százalék, fogja lehetővé tenni, hogy oly egyezségre lépjünk Ausztriával, hogy alkalmat adunk neki bizonyos iparczikkek behozatalára, viszont ő alkalmat ad nekünk nyersterményeink bevitelére, mert azt nem teszem fel Ausztriáról, sokkal több közgazdasági érzékkel bir, mint hogy magától egy fogyasztó-területet elzárjon. Ilyen botorságot Ausztria nem fog elkövetni, mert nagyon jól tudja, hogy ipari termékeiben 70 százalék munkabér van, tehát mindig van olyan fegyver a kezünkben, a melylyel czélt tudunk érni. De még a tekintetben is nyugodt lehet gr. Károlyi Sándor ur, hogy mi nem akarunk Ausztriával vámháborut, hanem ellenkezőleg a legbarátságosabb viszonyban akarunk vele maradni és én azt hiszem, hogy a vámkülföld bele fog abba egyezni, hogyha mi Ausztriával, a melylyel közös uralkodó alatt élünk, a többi államokétól egészen eltérő szerződést csinálunk, a mely mind a két fél érdekeit kielégíti. Hiszen épen abban rejlik az önálló gazdasági berendezkedés előnye, hogy két állam szabadon egyezteti össze gazdasági érdekeit. De már ha két államnak együtt — pláne olyanoknak, a melyek közül KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. egyik mezőgazdasági, a másik ipari érdekű — egy harmadikkal kell tárgyalnia, az egyiknek feltétlenül a rövidebbet kell húznia; és ez az egyik eddig, sajnos, mindig mi voltunk, m°rt mindig mi voltunk a gyengébbek. (Ugy van! a középen.) Ez a körülmény is parancsolja, t. ház, hogy térjünk át az önálló vámterületre, T. ház! Sajátságos helyzetben vagyunk. Nem tudom, miből magyarázzam, hogy nálunk még eddigelé kormányférfiak közt nem akadt egyetlenegy sem, a ki gazdasági kérdésekben az önálló gazdasági berendezkedés elvét magáévá tette volna. Ebből nem azt következtetem, mintha talán ezek a férfiak nem lettek volna meggyőződve arról, hogy az a gazdasági fellendülésre határozottan sokkal jobb volna, hanem igenis azt következtetem, hogy nem lehet kormányférfiu Magyarországon más, mint a ki Ausztria érdekét szolgálja és a ki a közös gazdasági berendezkedés alapján áll. (Ugy van! a középen.) Azt mondják mindig, hogy ez nem politikai kérdés; és mégis mindig a politikának rendelték alá. (Ugy van! a középen.) Épen tegnap, t. ház, tanúi voltunk egy fordított helyzetnek. Akkor, a mikor ennél a kérdésnél különösen az agráriusok érzik magukat talán-talán károsítva, illetőleg félnek attól, hogy ez rájuk nézve kárral fog járni, akkor, uraim, nem a földmivelésügyi miniszter áll fel védelemre, hanem a kereskedelemügyi miniszter áll fel, (Ugy van! a középen.) a kinek pedig hivatása az volna: ipart csinálni az önálló berendezkedés alapján. (Ugy van! a középen és balfelöl.) Ebből látszik, t. uraim, a fordított viszony; ebből látszik, hogy idegen érdekeknek szolgálatában állanak. Hock János: A miniszteri székből cäinálnak hangulatot a magyar állam ellen! Szabó Kálmán: S ha már Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter ur beszédével foglalkoztam, meg kell jegyeznem, hogy én is osztozom abban, a mit beszédében felhozott, hogy t. i. az önálló magyar nemzeti bank még olcsó kamatlábot nem. csinál, illetőleg ennek alakulására irányadólag nem hat közre; de én azt is tudom ám, hogy egy bankintézet, a mely nemzeti eszméktől van áthatva, okvetlenül jobbr.n ápolja érdekeinket, mint egy idegen. (Helyeslés balfelöl.) Nem akarom az osztrák-magyar bankot vádolni, mert a mennyire ismerem a viszonyokat, mondhatom, hogy az osztrák-magyar bank intézménye a dualizmusnak talán még leginkább megfelel, csakhogy egyoldalulag annyiban, hogy az agrár érdekeket nem képviseli kellőleg; (Ugy van! balfelöl.) nem képviseli pedig nem az ő hibájából, hanem a saját magunk hibájából, mert nem követeljük. Méltóztassék csak a helyzetet venni, mennyire különböző az az agrárvilágra és a kereskedelemre vonatkozólag. A kereskedelemnek vannak tárczaváltói, melyeknek alapját legfeljebb ingó vagyon képezi, a hol képezi; a földbirtok nem bir ilyen papiros48