Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-32

32. országos ülés 1905 május 30-án, kedden. 375 Ferencz t. képviselőtársam tegnap helyesen hangsúlyozott, hogy a legkedvezményezettebbnél is kedvezőbb elbánásban részesítsük Ausztriát, mert csak akkor lehet erre az álláspontra helyezkedni, ha az osztrák vámtarifa feltétlenül biztosítékot nyújt a tekintetben, hogy a magyar mezőgazdasági termelés Ausztria fogyasztási piaczain vámvédelmet fog találni. Kossuth Ferencz: Én ezt megmondtam! Rubinek Gyula: Bocsánatot kérek, én nem polemizálok, csak ugyanazt megerősítettem. A másik szempont, t. képviselőház, a mely a mai viszonyok között meg is akadályozná azt. hogy egy uj vámtarifát teremtsünk, az, hogy a Széll-Körber-féle vámtarifa alapján létrejött szerződéseik vannak, mint a minők a német és az olasz kereskedelmi szerződések. Ezeket a szerződéseket az önálló berendezkedés esetén sem lehet elejteni. Polónyi Géza: Nincsenek megkötve! Rubinek Gyula: Nincsenek megkötve, de az én nézetem az, hogy ezen kereskedelmi szerződéseket fenn fogjuk tartani még az önálló berendezkedés esetén is. Polónyi Géza: Az kérdés! Rubinek Gyula: Mert én nem oszthatom azoknak az aggályát, a kik azt mondják, hogy ezen szerződések a különválás esetén fenn nem tarthatók. Ezek a szerződések ebben az esetben is feltétlenül fen tartandók. Ez ellen sem Olaszország, sem Németország, sem pedig az esetleg megkötendő szerződések esetében a keleti államok nem fognak tiltakozni. Mert mindezen államoknak a különválás csak előny. Ha mi vámmal terheljük Ausztria behozatalát, ez előny Németországnak és hogy ha Ausztria vámmal terheli a magyar terményeket, az előny a keleti államoknak. Ők tehát egy ilyen megalkuvásba, a hol a jó jobbra változik, mindenesetre bele fognak menni. Mondom, t. ház, teljes lehetetlenségnek tartom, hogy mi két vámtarifa alapján alkudozzunk. A nyugoti államokkal a Széll-Körberféle tarifa alapján, a keleti államokkal pedig egy egészen más és uj alapon szervezendő vámtarifa alapján. Igen szükséges azonban, hogy a mezőgazdasági vámok revideáltassanak, felemeltessenek, kivált az állati vámok tekintetében; késztessük Ausztriát is arra, hogy ezeket felemelje, a miben ott az osztrák agráriusok számára számithatunk ; de egyébként a Széll-Körber-féle vámtarifának egyéb módosítását a magam részéről nem javasolnám. Végül, t. képviselőház, szükségesnek tartom, hogy a Széll-Körber-féle vámtarifa fentartassék abból a szempontból is, hogy a mennyiben Ausztriával szemben alkudozásokra kerül a sor, egyforma fegyverekkel küzdjünk, ugyanazon alapon álljunk, ugyanazon vámtarifa alapján alkudozzunk. E kérdéssel kapcsolatban, t. képviselőház, magam is rá akarom irányítani a t. ház figyelmét arra a körülményre, a melyet gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam kiemelt, hogy a keleti államokkal kötendő kereskedelmi szerződések tekintetében már most a leghatározottabban kifejezésre juttassuk azt az aggodalmunkat, hogy a Szerbiával, vagy bármely más Balkán-állammal kötendő állategészségügyi egyezmény, akár történjék az a közÖ3 vámteriilet, akár az önálló berendezkedés mellett, a magyar mezőgazdaságra határozottan vészthoző volna. És most volna ideje, hogy állattenyésztésünket megmentsük attól, hogy a keleti államok állatbehozatala folyton veszélyeztesse állategészségügyünket, és ilyképen a nyugati államok bizalmát állategészségügyünk iránt teljesen megnyerjük. A legfontosabb kérdés azonban az marad, t. ház, hogy történjék gazdasági ügyeink rendezése bármely alapon, akár ideiglenesen, akár véglegesen, akár a közös, akár a külön vámterület alapján, Magyarország kormányzatába egy öntudatos és czéltudatos agrárpolitikát vigyünk be, mert meggyőződésem az, hogy ha ez az agrárpolitika a múltban minden tekintetben érvényesült volna, ugy azok az aggodalmak, á melyek az önálló berendezkedés tekintetében most a mezőgazdaság terén vannak, nem forognának fenn. (Helyeslés iáiról és a Itözépen.) Hertelendy Lászlő jegyző: Szabó Kálmán! Szabó Kálmán: T. képviselőház! Ugy a magam, mint pártom nevében kijelentem, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványát a magyar általános vámtarifa ügyében magamévá teszem, ahhoz a, maga egészében és részleteiben hozzájárulok. Altalánosságban azért, mert a mai politikai viszonyok között, a mikor alig remélt közelgésébe jutottunk a magyar önálló gazdasági berendezkedésnek, annak első feltétele egy általános vámtarifa, részleteiben pedig azért, mert ebben a javaslatban és annak indokolásában annyi államférfiúi bölcseséget látok, annyi, a viszonyokhoz alkalmazkodó szaktudást, hogy méltán mondhatom, alig volt még a magyar

r parlament előtt ilyen közgazdasági javaslat. Épen azért bizom hazánk gazdasági fejlődésében és bizom, hogy ha eddig nélkülöztük is a közgazdasági téren szakképzett férfiakat, azt a jövőben elérjük. (Ugy van! a Itözépen.) Ezelőtt, t. uraim, nem volt közgazdasági közvélemény, ma már van; nem volt közgazdasági irodalom, ma az is vam Ez mind arra vall, hogy nekünk előre kell törnünk, mert van érzékünk hozzá és boldogulni is ép ugy fogunk, a mint más államok^ boldogiütak, (Igaz! Ügy van! a lözépen.) Évtizedek óta hangoztatom, hogy az egyetlen gazdasági alap, a melyen ha' zánk boldogulhat, csak az önálló vámterület. Kifejezést adtam ennek minden alkalommal, nyilvános gyűléseken, miniszterrel szemben, mindig. (Igaz! Ugy van! a középen.) Meg voltam győ-