Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-32

374 32. országos ülés 1905 május 30-án, kedden. ségességét, (Felkiáltások balfelöl: Azt igen!) a mely átmenet szem előtt tartásával és azon kívánalmak megvalósításával, melyeket gr, Károlyi Sándor tegnap hangoztatott, hiszem, hogy megrázkódtatás nélkül mehetünk át az önálló berendezkedésre. De elfogadom a javaslatot azért is, mert az önálló vámtarifára szükség van. (Igaz! Ugy van ! balfélöl.) Midőn nyilvánvalóvá lett a közvélemény előtt, hogy Ausztriában rossz szemmel nézik azokat a kedvezményeket, a melyeket a közös vámtarifában a magyar mezőgazdaság részére kiküzdenünk sikerült; midőn nyilvánvalóvá lett, hogy az osztrák parlamenti zavarok, melyek közepette lehetetlenné vált a kész kiégj ezési javaslatokat letárgyalni, mind arra irányulnak, hogy Magyarországot egy kényszerhelyzetbe hozzák gazdasági téren, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl,) beállott annak a szüksége, hogy Magyarország az önálló vámtarifa-javaslatot dolgozza ki. (Helyeslés balfelöl.) Ezen véleménynek még Széll miniszterelnöksége alatt kifejezést adtam, hosszabb vitám is volt afelett az akkori miniszterelnök úrral, a ki azonban a leghatározottabban ragaszkodott ahhoz, hogy ily javaslat ne tétessék, miután ő abban a reményben, sőt abban á biztos tudatban élt, hogy Ausztriában a kiegyezési javaslatok változatlanul át fognak menni. Ha Magyarország már akkor önálló vámtarifát állított volna fel, az mindenesetre legalább azzal a hatással birt volna, hogy Ausztriában a kiegyezési javaslatokat idejében letárgyalták volna, és mi a mai tarthatatlan gazdasági bizonytalanságból idejében kibontakozhattunk volna. De eltekintve attól, hogy a magyar politikai viszonyok az utolsó választás óta egy kétségtelenül nagy változáson mentek át, s hogy Magyarországon is az önálló berendezkedés eshetőségével számolni kell, szükségünk van ma is az önálló vámtarifára Ausztriával szemben, mert ma még nem tudja megmondani senki, vájjon Ausztriában a kiegyezési javaslatok el lesznek-e fogadva vagy sem. Mi történt ugyanis a legközelebbi napokban Ausztriában? Ausztriában a kiegyezési javaslatokból kikapcsolták a vámtarifát és letárgyalták, a kiegyezési javaslatokat pedig félretették. Milyen czélzattal történt ez? Az 1899. évi XXX. t.-czikk az 1907. évig fentartja a közösséget arra az esetre, ha Ausztria a viszonosságot meg nem sértené. 1907 végéig tehát szükségünk van egy uj közös vámtarifára, mert hiszen azt csak nem tűrhetjük el, hogy a régi maradjon érvényben akkor, midőn 1906 márczius 1-én a nemzetközi kereskedelmi szerződések életbelépnek, és életbelépnek azon agrár védvámok, melyekkel ha nem számolunk, az onnan kiszoruló mezőgazdasági termények el fogják özönleni a közös vámterületet. Ausztria tehát, miután az 1899. évi XXX. t.-cz. 1907 végéig fentartja a közösséget, megalkotta az ezen időre szóló' közös vámtarifát. Ez tehát nem azt jelenti, hogy ő elfogadta az uj kiegyezés vámtarifáját, hanem elfogadta a Magyarország részéről egyoldalulag 1907. év végéig fentartott közös vámterületnek uj vámtarifáját. És, t. képviselőház, ez az, a mire épen a t. ház figyelmét felhívni óhajtom, hogy ha mi elkészítünk — minden eshetőségre számítva — egy önálló vámtarifát, ugy a mellett feltétlenül szükséges, hogy idejében gondoskodjunk arról, hogy a most még érvényben lévő közös vámtarifa egy ujjal helyettesittessék arra az időre, míg a közösséget fenn kell tartanunk, azaz 1907 deczember 31-ig. (Helyeslés balfelül.) Ha már most ezt helyeselni méltóztatnak, előáll az a kérdés, hogy mily változásokon menjen át az önálló vámtarifa és milyen legyen az uj közös vámtarifa? Én azt hiszem, hogy mi tökéletesen megfelelünk a gazdasági érdekek támasztotta követelményeknek, ha a Széll-Körber-féle vámtarifát, ugy a mint van, arra az időre is, a mig a közösség törvén yszerűleg fentartandó és a mig Magyarországot egyoldalulag kötelezi, érvénybe léptetjük, A mi már most az önálló vámtarifát illeti, voltak, a kik bizonyos kicsinyléssel szóltak arról, hogy Kossuth Ferencz t, képviselőtársam a Széll-Körber-féle vámtarifát nyújtotta be, mint olyat, a mely alapul kell hogy szolgáljon egy önálló vámtarifa elkészítésére. Én ebben a felfogásban egyáltalában nem osztozom, sőt ha önálló vámtarifa elkészítéséről ós alkotásáról van szó, feltétlenül csak helyeselhetem azt, hogy a Széll-Körber-féle vámtarifa nyújtatott be. Helyeslem pedig két szempontból. Helyeslem azért, mert az az Ausztriával fennálló különleges viszony, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is hangsúlyozott, azt diktálja, hogy tekintettel legyünk Ausztria gazdasági érdekeire, viszont Ausztria tekintettel legyen Magyarország mezőgazdasági érdekeire, és a midőn tudjuk, hogy ezen érdekek kölcsönös kompromisszumát képezi a Széll-Körber-féle vámtarifa, midőn tudjuk, hogy az a vámtarifa idebenn is az ipari, kereskedelmi ós mezőgazdasági érdekek kölcsönös kompromisszuma: akkor a leghelyesebb, a mit tehetünk, ha ezen vámtarifát veszszük alapul az önálló berendezkedésre. Sőt nézetem szerint a bizottságnak ezen a vámtarifán változtatnia sem kell, változtatnia nem is szabad. Változtatni nem szabad pedig azon elvnél fogva, a melyet abban domborítottam ki, hogy nekünk nem mindegy, hogy Ausztria mily mértékben szállítja le az ő mezőgazdasági vámjait. Ha tehát mi külön csinálunk magunknak egy vámtarifát, Ausztria is külön csinál magának egy önálló vámtarifát és abban az önálló vámtarifában nem oly mérvűek a mezőgazdasági vámok, a melyek megnyugtatnak engem a tekintetben, hogy én az osztrák piaczon kellő védelmet fogok nyers terményeimmel találni, akkor én Ausztriával szemben nem állhatok arra az álláspontra, a melyet Kossuth