Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

362 31. országos ülés 1905 május 29-én

; hétfon. A javaslatot különben elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egy hang (a jobboldalon): Elő fogok fizetni a »Herkó Páter«-re! (Derültség.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter ; T. ház! Az az indítvány, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam benyújtott, elég komoly és elég fontos arra, hogy annak érdemével foglalkozzunk, és azért én nagyon nehezen találok kapcsolási pontokat az előttem szólott t. képviselő urnak felszólalása és azon kérdés között, a mely most a ház tanácskozásainak tárgyát képezi; mert ő sok mindenféléről beszélt, csak arról nem, a mi a dologra tartozik. Ennek daczára egy pontban vele tökéletesen egyetértek. Azt mondta t. i., hogy ha az a gazdasági politika, a melyet most akar a t. többség inaugurálni, nem sikerül, akkor az ország koldulni fog utána. Nekem is az a meggyőződésem, noha az ellenkező szempontokból indulunk ki, ellenkező szempontokból azért, mert a t. képviselő ur arról beszélt, hogy Magyarország mennyire elszegényedett. Az ország elszegényedéséről, vagy pedig vagyoni gyarapodásáról ebben a perczben csak azon vonatkozásban beszélhetünk, vájjon a vámközösség uralma alatt törtónt-e az elszegényedés; mert a régebbi múltra visszamenni ebben a tekintetben azért sem lehet, mert hiszen tudvalevőleg csak 1850 óta vagyunk Ausztriával vámunióban, s ez a vámunió törvényileg csak az 1867-iki törvények által szentesittetett. Nem tudom, hogy az előttem szólott t. képviselő ur honnan meriti az indokokat az ország elszegényedésére. Egy hang (a baloldalon): A kivándorlás! Markos Gyula: Gazdagok vagyunk? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Mert itt kereskedelmi viszonyok szabályozásáról lévén szó, azt hiszem, hogy első kérdés az, vájjon a vámunió hatása alatt a mi kereskedelmi és forgalmi viszonyaink miként alakultak ? Ebben a tekintetben azt látom, hogy Európában egyedül csak Németország az. a mely hazánkat ebben a tekintetben túlszárnyalja, mert Francziaország tetemesen mögötte marad, és a mi nagyon jellemző, az a szomszéd ország, mely . . . Polónyi Géza: Szívesen cserélek mindjárt Francziaországgal! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: . . , elzárkózási politikát inaugurált, a mire most mi is törekszünk, azaz nem mi, hanem a t. többség — azon tanulságos példát mutatja, hogy mióta ezen elzárkózási politika ott tényleg életbelépett, a külforgalom nemcsak hogy nem emelkedett, mint a hogy nálunk tetemesen emelkedett, hanem lényegesen visszament. Egy hang (a baloldalon): Francziaországot senki sem zsákmányolta ki! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Azt szokták mondani, hogy elszegényedünk. Hát nézzük meg a mi termelési viszonyainkat. 1870-ben, a mely jó esztendő volt, az ország termése 22 millió hektoliter búza volt, ma a középtermések közé számítjuk azt az eredményt, a midőn 45 millió hektoliter termésünk van. Lehet azt mondani, hogy ez nem a vámunió következése, de azt nem lehet mondani, hogy a vámunió Ausztriával a mi mezőgazdaságunkat visszavetette volna, mert a ki ilyet állit, az a nyilvánságos tényekkel ellenkezőt mond. Azonban a fő szemrehányás az, hogy addig, mig vámközösségben élünk, nem fejlődhetik az ipar. Hát ez sem áll! Egy hang (a baloldalon): Na! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Nem bizony! Méltóztassék meghallgatni ! Honnan tudjuk megítélni az ipar fejlődését? Markos Gyula: Hogy nincsen ipar! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ugyan kérem, ilyen állításokat tessék bizonyítani! Meghallgattam a beszédét, de erről egy szót sem beszólt. Hát ismétlem mégegyszer, hogy az iparfejlődésnek mindenütt legerősebb kritériuma az ipari népesség szaporodása, mert erre nézve világos statisztikai felvételek állanak rendelkezésre. Ha pedig veszszük azt az időszakot, a mely ebben a tekintetben elsősorban mérvadó, 1891 óta, a mikor a német kereskedelmi politika jutott Európában érvényre, akkor azt látjuk, hogy mig 1891-ben 637.000 főnyi iparos népességünk volt, ma az iparos népesség 1,600.000, tehát növekedett 85%-kal akkor, a mikor az ország össznépessége 25°/o-kal növekedett. De van még egy erősebb bizonyíték is . . . Polónyi Géza: Ezt Matlekovics Sándor mondja! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : . . . külföldi forgalmunk alakulása, t. i. az az arány, a melyben a nyers termények forgalma a gyártmányok forgalmával állott 1891ben és áll ma. Ez az arány igen előnyösen megváltozott a gyártmányok tekintetében. Én ezeket azért emiitettem meg, mert parlamenti szokás, hogy az előttem, szólott t. képviselő ur beszédére megjegyzéseimet megtegyem; most pedig áttérek Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványára és annak megokolására. O három indokot hozott fel múltkori beszédében, a melynek szempontjából indítványát megtette. Az első indok az volt, hogy minthogy az 1899: XXX. t.-cz. bevezető szavai szerint a külön vámterület jogi álláspontján állunk, kell, hogy ennek a külön vámterületnek külön vámtarifája is legyen. Ezzel az indokkal nem foglalkozom tovább, mert ez tisztán akadémikus természetű; nekem az ellen semmi ellenvetésem