Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

31. országos ülés 1905 májas 29^-én, hétfőn, 357 országot, akár Angliát, akár Olaszországot, akár más országokat, mindenütt a szövetkezeti gondolat az, a melylyel megmentjük a kicsinyt. Utóvégre is ezt a menekvést meg kell neki adni, mert arról van szó, hogy egy nálánál pénzügyileg talán hatalmasabb és erőteljesebb gazdasági exisztencziának befolyásától és kiszipolyozásától mentessék meg. (Ugy van!) Ezt kell megalkotni. Legyenek szívesek a t. urak nem venni rossz néven, hogy ebben a kérdésben talán a magam malmára hajtom a vizet, (Halljuk! Halljuk!) hiszen nem ebből a szempontból szólok, mert én a magam malmát: a szövetkezeti dolgokat, nem azért csinálom, hogy abból valami hasznom legyen. (Elénk é'jenzés balfelöl.) Rakovszky István : Hanem áldozatokat hoz! (Igaz! Ugy van!) Gr. Károlyi Sándor: Ezt kell becsepegtetni a közszellembe, a közigazgatásba és mindenféle intézkedésbe, a mely akár törvényhozás, akár megye, akár biróságok előtti eljárásban előfordul; ezt a szellemet, a védelmi szellemet kell belecsepegtetni, Bartha Miklós: Igazsága van! Gr. Károlyi Sándor: Akkor uj élet fog megindulni. (Igaz! Ugy van! balfelöl és a középen.) Méltóztassék elhinni, hogy a kivándorlásnak nagy faktora az e tekintetben ma uralkodó állapot. Simonyi- Semadam Sándor t. képviselőtársam múltkori beszédében nagyon helyes és igaz okokat hozott fel arra nézve, hogy miért van kivándorlás, de, méltóztassanak elhinni, másban is rejlik a baj oka: abban a mostoha helyzetben, a melyet jellemeztem. (Helyeslés balfelöl.) Ez ellen kell a védelem és ezért ajánlom a figyelmükbe azt a szót, a melyet igen találóan használt Sir Horace Plunket, a ki a földmivelési ügyeket vezeti Írországban és a ki a hivatalnokainak, egyáltalán az embereinek azt mondotta: Ugy tekintsék önök — már t. i. a hivatalnokok — az önök misszióját, hogy önöknek meg kell tanitaniok a népet arra, hogy bennünket nélkülözhessen. (Tetszés balfelöl és a középen.) Áttérek a középbirtok dolgaira. Abban a meggyőződésben élek, hogy a középbirtoknak egy nagyobbszerű szövetkezeti organizáczióra az értékesítés szempontjából van szüksége. (Halljuk!) Az értékesítés szövetkezeti utón Magyarországon még alig van ott, a hol léteznie kell. A kis emberre is kihat természetesen, de a középbirtokra is kihat, hogy egy jó, értékesítő szervezet legyen. Arra van szükség, hogy a középbirtok képes legyen az ő szövetkezeti alakulásában oda jutni a piaczra, és ott a legjobb feltételek mellett érvényesülni, az ő anyagi helyzetének segítségére. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy én a kereskedőt feleslegesnek tartom ; ne méltóztassanak nekem ezt imputálni, mert nem ez az, a mi ezeknek elmondására bir; hanem egyszerűen az, hogy a kereskedelem mellett versenyt kell csinálni a kereskedelemnek és akkor nem kétlem, hogy az a kereskedelem, a mely ma nincs európai színvonalon, a mely azonban elérheti e szinvonalat, ezen verseny által javulni fog és olyan színvonalra fog emelkedni, a melyen a köznek sokkal nagyobb mérvben lesz előnyére, mint most. Ez az, a mit a szövetkezeti organizácziótól várok, a mely nélkül, azt hiszem, már sehol nem tudiák vinni a dolgokat, bármelyik országban is. (Ugy van! balfelöl.) A másik kérdés a középbirtok hitelkérdése. (Halljuk! Halljuk!) A hitelkérdés a középbirtoknál nem olyan rossz, mint a paraszthitelnél, de semmi esetre sem a legkedvezőbb; nem olyan kedvező, mint melyben részesül a nagybirtok. Ez keresztül volna vihető, ha a mi takarékpénztáraink a kezelés tekintetében egy átalakuláson mennének át, a melynek folytán hitelképesebbekké válnának. Akkor a takarékpénztárak olcsó pénzre is tehetnének szert és olcsó pénzkölcsönöket is adhatnának. Ezt a czélt sokféle módon lehet szolgálni, de szolgálni bármiképen is, mindenesetre kell. A középbirtokosok számára le kellene szállitani a kamatlábat. Ez a kérdés elsősorban természetesen a vidéki takarékpénztárakat érinti, mert a középbirtokos-osztály ezekhez fordul és ezért e pénzintézeteket oly irányban kellene fejleszteni, hogy ne egyszerű Geschäftsbankok legyenek

f hanem ugy, a mint ez másutt is történik, ne merő üzletkötés szempontjából adják kölcsöneiket. Ez elérhető lenne, ha a kamatlábat leszállítanák, a mit természetesen az évenkénti dividendák másként való kezelésének kellene megelőznie. így azután lesznek másféle pénzintézetek, a melyek olcsóbb kamatot fognak megállapítani. Meglehet, hogy ez sok ember tetszésével nem találkozik, de nem tehetek róla; én ebben látom a baj orvoslását. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) A középbirtokoknak nagy előnyére szolgálna EZ. cl mit már beszédem legelején is kifejtettem, hogy t. i. szükséges volna Magyarországon fogyasztási adóvonalat létrehozni. Ez által a középbirtokosokat abba a helyzetbe hoznók, hogy mennél több, nagyon számos kis czukorgyárat és kis szeszgyárat létesítsenek, a minek következtében a földmivelésnek olyan iránya karoltatnék fel, a melyet eddig nem kultiváltak. Megengedem, hogy nagyjában annak, hogy mi a közös vámterületről a külön vámterületre térjünk át, egyik feltétele, hogy ezeket valamiképen kielégítsük. Valamiképen meg kell velük állapodni, de mindenesetre ebben az irányban kell fejleszteni a dolgot, mert ha ezt a czélt elérjük, ez a középosztájyra nézve nagy előnyt és segítséget képezne. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végül felhozom azt, hogy a középosztálynak igen lényeges segélyt nyújthatnánk az által, ha képessé tennők őt a járadékbirtok behozatalára ugy, a hogy azt a poroszok létesítették;