Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

358 31. országos ülés 1905 május 29-én, hétfőn. ka járadék ellenében szerezhetné meg a maga birtokát. Ezek azon intézkedések, a melyeket a külön vámterületre való áttérés szempontjából mint olyanokat ajánlok a t. ház figyelmébe, a melyek jövő tiz éviink feladatait kell hogy képezzék és a melyeket létesíteni kell. Azon reményben élek, hogy ha ez lehetővé lesz, akkor az a külön vámterület, a mely ma nagyon sok embernek — megengedem, méltányos szempontokból — aggodalmakat okoz, majd egyszerre fog eló'állani mint olyan, a mely arra a sok mai aggodalomra okot nem szolgáltat, s a melynek következtében Magyarország egy ujabb jelentékeny előrehaladást fog tenni. Ezen intézkedések nélkül azonban az nem lesz lehetséges. Ezeket voltam bátor felhozni, t. ház. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványához a magam részéről is hozzájárulok. (Elénk helyeslés és éljenzés. A szónokot többen üdvözlik.) Lázár Pál: T. képviselőház! Gróf Károlyi Sándor igen t. képviselőtársam rámutatott azokra a vészfelhőkre, a melyek hazánk nyugati horizontján mutatkoznak (Halljuk ! Halljuk!) és attól fél, hogy ezen vészfelhök következtében olyan fordulat állhat be, a mely bennünket leszorít arról, hogy ehhez a kérdéshez itt még komolyan hozzá is szólhassunk. Lehet, hogy az ő aggályai okadatoltak; lehet, hogy ez be fog következni, de ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy az erőszak, melyet annyiszor megpróbáltak és a mely mindannyiszor kudarczot vallott, hopy ez most győzni fog. (Ugy van! balfelöl.) Ellenkezőleg, erős a meggyőződésem, hogy minél nagyobb lesz az erőszak, melyet velünk el fognak követni, annál nagyobb lesz annak a kudarcza, a következménye. (Ugy van! balfelöl.) Nekem tehát ebből a szempontból semmiféle aggályom nincs, hogy t. i. nem lehetnék azon helyzetben, hogy programmunkat, az önálló vámterületet megvalósítsuk. (Helyeslés balfelöl.) Azonban egy másik aggálya is van gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársamnak, és ez az, hogy talán a német szerződés megkötésének folyamán olyan kényszerhelyzetbe juthatnánk, hogy most már azt a szerződést és azzal együtt a közös vámterületet vagy el kellene fogadnunk, vagy a németekkel, — a mit nem óhajtunk — vámháborúba kellene keverednünk. En ezen aggálytól sem félek, nem azért, mint hogyha Németországgal egy esetleges vámháborut én olyan csekélységnek tartanék, a mivel könnyen megküzdhetnénk, hanem azért, mert teljesen kizárva látom annak lehetőségét, hogy e vámháboru bekövetkezzék, és pedig kizárva látom azért, mert tudvalevőleg ez a szerződés ugy köttetett meg, hogy vagy elfogadja mind a két állam, Ausztria és Magyarország is, vagy egyikre sem tartatik fenn. Ha tehát mi nem fogadjuk el, akkor beáll annak a konzekvencziája, hogy Németország, ha nem akar Ausztriával vámháboruba keveredni, vele uj kereskedelmi szerződést tartozik kötni. Már pedig, ha elhagyja azt a merev álláspontot, és újra szerződést köt, t. i. külön is megköti a szerződóst az osztrákokkal, akkor nem látom be, hogy miért ne kötné meg újra velünk is, annál inkább, mert azt bizonyítanom sem kell, hogy az esetben, ha mi állunk Németországgal szemben, és abban a helyzetben vagyunk, hogy a mi iparunk egy részére neki kedvezményeket biztosithatunk, akkor feltétlenül ezzel szemben agrár-kedvezményeket követelhetünk és kaphatunk. Azonban akkor, a midőn közösen Ausztriával együtt kell szerződést kötnünk, akkor nem vagyunk abban a helyzetben, hogy akármilyen engedményekkel szemben viszonszolgálatokat nyújthatnánk Németországnak. Ebből következik, hogy ha Németország egy uj szerződést fog kötni Ausztriával, akkor nem fog elzárkózni attól sem, hogy megkösse a szerződést velünk is. Azonban lehet, hogy az események ugy következnek be, hogy Németország egyszerűen megújítja a mostani szerződést Ausztriával külön. Ez esetben ránk nézve is esetleg az a követelmény állana be, hogy mi is nem akarjuk-e ugyanezt a szerződést megújítani Németországgal. Ez esetben, ha azon alternatíva elé állíttatnám, hogy vagy fogadjam el a mostani — Magyarország minden közgazdasági faktora áltál szerencsétlennek és helytelennek jelzett— szerződést, vagy pedig Németországgal vámháboruba keveredjem, akkor természetesen elfogadnám ezt a szerződést is. Azonban nagyon indokoltak gróf Károlyi Sándor urnak aggályai, midőn rámutatott arra, hogyha már elfogadtuk ezen rossz német szerződést, akkor más utón kellene nekünk ellenszolgálatokat szereznünk és fél attól, hogy ez a más ut el van zárva. Nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy félni lehet attól, hogy esetleg a magyar kereskedelmi szakkörök olyan álláspontot foglalnának el, hogy készek volnának a Keletnek olyan kedvezményeket adni, a milyeneket adtunk Németországnak, a mi által elérnők azt, hogy a Balkánon korrigálhatnék azon hibákat, a melyeket a német kereskedelmi szerződés elfogadásával elkövettünk. Kezemben van, t. ház, a budapesti kereskedelmi kamarának egy kommünikéje, melyet épen ma küldött el a lapoknak. Ebben a kommünikében szórói-szóra igazolva van az az aggály, a mit gr. Károlyi Sándor képviselő ur itt kifejezett. Ezen kommünikében a kereskedelmi kamara. .. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Lázár Pál ... a német kereskedelmi szerződésből kifolyólag nem arra a konzekvencziára jutott, hogy ezzel szemben nekünk a Balkánon regresszálni kell magunkat; hanem ellenkezőleg, azt mondja, hogy valahogy megjavítsuk a hibát, tehát nyissunk kaput a Balkán felé, persze, mint gr. Károlyi Sándor képviselő ur rámu-