Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

356 31. országos ülés 191 penzácziót kell adnunk, a mi azt hiszem nem lehet más, mint a földművelést terhelő összes adók lejebb szállítása. De akkor ne beszéljünk progresszióról, hanem inkább arról, hogy a progresszív adó maximaliter akkora legyen, mint ma az adó. De tovább megyek; nagyon sokan meg lesznek terhelve, különösen azok, a kik a létminimum alá esnek. így azután az adók elviselhetőbbekké fognak válni. De minden­esetre ezek is olyan dolgok, a melyeket pár szóval alig lehet megmagyarázni. Nem is kívá­nok a részletekbe belemenni, de jelzem állás­pontomat az adóreform tekintetében is, mint olyant, a mely el nem maradhat. E mellett egy helyes tarifapolitikát kell követni. E tekintetben idáig vajmi kevés tör­tént, vagy nagyon rosszul történt. A mi tarifa­politikánk oda konczentrálódott tulajdonképen, hogy a fővárosba tereljük az árut, holott tulaj­donképen a jövőben arról 4 is kell gondoskodni, hogy az áruk máshova is menjenek, mint Bu­dapestre ; külföldre is menjenek és egyáltalában áruink számára uj piaczokat kell keresnünk. Azon országokkal azonban, a hova mennünk kell és mennünk lehet, más gőzhajózási össze­köttetéseket kell létesíteni, mint ma az Adria, vagy más effélék; mert ezeknek egyike rosszabb és drágább, mint a másik. Ezek a dolgok nem járják, hanem komoly kereskedelmi és forgalmi politikát kell inszczeniroznunk, mert a mi ma van itt, az igazán nevetség tárgya. Már most méltóztassék megeDgedni, hogy foglalkozzam a hitelkérdéssel is. Megjegyzem, hogy a nagybirtoknál sok tekintetben nem IŰSZ annyira aggasztó a helyzet, mert nem a nagy­birtok és tulajdonképen nem a kisbirtok az, a mely nem tud exisztálni; a baj nem a kis- és nagybirtoknál van, hanem a középbirtoknál. Ott a baj, ott a betegség is és ezen a bajon nem lesz könnyű segíteni. Mert hogy sorrendben men­jünk, a kisbirtoknak eminenter lehet módot adni, a melynek következtében az könnyebben fog boldogulni, mert hiszen nagyon sok dolog van ma, a mi rá nézve felette terhes, felette nehéz. Ha a kisbirtoknak adókedvezményeket nyújtunk, már is könnyebbülés áll rá nézve elő, mert daczára a hitelszövetkezeteknek, még mindig nem tudunk odáig jutni, hogy kellőleg meg tudjuk oldani az ország minden részén a hitelkérdést, mert ma még olyan viszonyok áll­nak fenn, hogy tíz-tizenöt perczentre kap pénzt a kisbirtok. Nem mondom, hogy ott, a hol hitelszövetkezet van, csakhogy ezek a hitelszö­vetkezetek az ország felerészében sem tudtak elterjedni, s nem lehet minden ember hitelszö­vetkezetnek tagja. A mi az adósság konverziójának kérdését illeti, a mit közönségesen ugy szoktunk mon­dani, hogy a föld tehermentesítése, ennek jönnie kell, ennek elmaradnia nem lehet, ezt igazán lelkünkből kell pártolni. (Ugy van! lalfclöl.) május 2U-én, hétfőn. A mi pedig a kisbirtok egyéb helyzetére vonatkozik, én azt hiszem, a kisbirtokos nagy előnyére lesz, ha képesek leszünk az ő termelési viszonyait javítani, ha foglalkozunk a tojás­exporttal komolyaD, ha súlyt fektetünk a zöld­ség-, vaj termelésre stb. Meggyőződésem, hogy ha itt nem a törvényhozás, nem a kormány jön segítségre, akkor nem is fog a dolog eredmé­nyesen megindulni. Ha azonban egyszer meg­indul, magától megy tovább, de meg kell indul­nia. (Ugy van!) Ott van azután az export kérdése és e tekintetben arra kell törekednünk, hogy mindenféle gazdasági és egyéb ipari ter­mékünket exportálni kell. (Helyeslés.) Ezek mind olyan dolgok, a melyek valóban nyomnak a lat­ban és a kisbirtok helyzetét nagyban javíthat­ják. (Élénk helyeslés.) De azután a legnagyobb csapások egyike a birtok nagy szétdaraboltsága, vagy a törpebir­tok keletkezése, a mely miatt szükséges létre­hozni a birtokminimumot, nem mondom, hogy egyet az egész országra, hanem minden vidékre, minden tájékra, az ottani viszonyok szerint kü­lön-külön. (Helyeslés a baloldalon.) Vészi József: Vele kapcsolatban a birtok­maximumot ! Gr. Károlyi Sándor: Majd arról holnap fogunk beszélni. Rakovszky István: A tőkebirtokosokét is! Polónyi Géza: Hát kollektivista lett már t. barátom! A falanszter! Gr. Károlyi Sándor: Az, t. ház, hogy min­den ember liczitácziót vihessen keresztül és így kidobjon valakit, akármilyen öreg is az asszony, vagy akármilyen apró is a gyerek, az utczára és ne maradjon ennek menekvő helye, a hol végnapjait eltölthesse, az igazán a Batu khán idejéből való felfogás. (Igaz! Ugy van! a bal­oldalon.) Ott van Amerika, ott harmincz-negy­ven év előtt kezdték meg a homesteadot és az otthon mentesítését. A kisbirtoknak felette nagy érdeke, hogy az uzsorát leküzdhesse. Az uzsoratörvénynek tehát létre kell jönnie, mert nagy szükség van rá, de ez magában még nem elég, mert van sok más efféle csempészet, a mely akár a telek­könyvi rendszer, akár a kereskedelmi szokások, akár pedig más eljárások alapján keresztül­vihető és a mely valóban uzsoraszámba megy. Ettől kell őket megvédeni; ez nagy munka talán, mert nagyon sok törvényünket kell kor­rektura alá venni, de ennek mégis meg kell lenni. (Ugy van! balfelöl.) A falunak védelmére kell kelni és én azt hiszem, arra való a szövetkezeti mozgalom. Arra kell az embereket mindinkább megtanítani, hogy az összetartozandóság eszméjét tudják keresztül vinni és tudjanak összetartva érvényesülni. Erre való a szövetkezeteknek minden fajtája; ezek­nek elmaradniuk nem lehet, mert ha elmarad­nak, akkor messze hátra maradunk Európától, holott egész Európában, nézzük akár Német-

Next

/
Thumbnails
Contents