Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

354 31. országos ülés 1905 május "29-én, hétfőn. rom azt mondani, hogy mi a magyar vámtarifának specziális szükségleteitől eltekintsünk, hanem azt, hogy midőn az általános vámtarifát megalkotjuk, szemmel tartsuk azt, hogy egy bizonyos homogenitásnak kell lenni még egy bizonyos ideig a mi külkereskedelmi viszonyaink és Ausztria külkereskedelmi viszonyai közt. Ezt szemmel tartva és a specziális szerződés elvéből indulva ki, kizártnak tartom, hogy nagy rázkódtatásokkal járjon Magyarország részére a vámközösség megszüntetése Ausztriával. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, t, ház, hogy a mondottakkal eléggé indokoltam javaslatom helyességét. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Bővebb részletekbe nem szivesen bocsátkozom, nem is fogom ezt tenni. Csak azt akarom megjegyezni, még pedig ugy, mint a függetlenségi pártnak elnöke, (Halljuk! Halljuk!) hogy a függetlenségi párt, a melynek egyik sarkalatos program mpontja az önálló vámterületnek tényleges létrehozása, sohasem képzeli az önálló vámterületnek létesítését ugy, hogy ezzel a mezőgazdasági érdekeket megkárosítaná. (Helyeslés balfelöl.) A függetlenségi párt jól tudja azt, hogy Magyarországnak körülbelül 75—78 százaléka őstermelésből él. Őrületes politika lenne tehát az, a mely az országnak 75—78 százalékát megkárosítani akarná ; (Helyeslés balfelöl.) mi tehát egész erőnkkel és tehetsegünkkel azon leszünk, hogy elveinknek megvalósítása és czéljaink elérése ugy történjék meg, hogy ezzel nemcsak kár ne hozassák a magyar mezőgazdaságra, hanem ellenkezőleg, hogy abból nagy hasznot húzhasson idővel a mezőgazdaság. (Élénk helyeslés balfelöl,) Ebből természetesen folyik az, a mit még ki akarok jelenteni, hogy mi sohasem gondoltunk arra, hogy az önálló vámterület felállításával vámháborut provokáljunk Ausztriával; (Ugy van! balfelöl.) ellenkezőleg, a mi erős meggyőződésünk az, hogy tekintve az adott helyzetet, csakis az önálló vámterület felállításával lehet Magyarország és Ausztria közt olyan állandó viszonyt teremteni, (Helyeslés bal felöl.) a melyet károsan és fájdalmasan nélkülöztünk 1897 óta, és ki tudja meddig kellene ezt nélkülöznünk tovább is az önálló berendezkedés nélkül. Abban a tudatban vagyunk, hogy csak akkor fogjuk kiküszöbölhetni azt a káros érzést, a mely Ausztria népe és Magyarország népe között támadt, vagyis az ellenszenvet és gyűlölködést, a mely Ausztriában irántunk lábrakapott, ha kiküszöböljük örökre azokat a súrlódási és összeütközési pontokat, a melyeket a két országnak közgazdasági összelánczoltsága teremt, (Igaz! Ugy van! balfelöl) a két országnak érdekei ellentétesek lévén. (Ugy van! Ugy van! balról.) Nem ugy kell ezt az állításomat felfogni, hogy nem érdeke Magyarországnak megtartani az osztrák fogyasztási piaczot, és nem érdeke Ausztriának megtartani a magyart, hanem ugy, hogy egymáshoz csatolva, egyidejűleg agrár és ipari vámpolitikát nem űzhet a két ország, mint a hogy eddig nem űzött, hanem egyedül mi károsodtunk és Ausztriára rászorittattunk mint egyedüli vevőre. (Helyeslés ..a baloldalon.) Ha nekem egyetlenegy vevőm van, az a vevő nekem oly árakat fog szabni terményeimért, a milyenek neki tetszenek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezen érvek előadása és ezen nyilatkozatok megtétele után nyugodt lélekkel ajánlhatom a t. ^háznak azt, hogy fogadja el indítványomat. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Hertelendy László jegyző: Gr. Károlyi Sándor! Gr. Károlyi Sándor: Igent, ház! (Halljak! Halljuk! balról.) Az igen t. előttem szólott Kossuth Ferencz mélyen t. barátom határozati javaslatához a magam részéről hozzájárulok. (Éljenzés balfelöl.) Midőn azonban kijelentem, hogy ezen indítványt elfogadom, méltóztassék megengedni, hogy bizonyos kérdésekkel, a melyek a dologgal kapcsolatosak, röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) En azt látom, hogy egy külön vámtarifának alkotásába belefogni kétségtelenül lehet, és a többségnek eddig folytatott politikája követeli is, hogy azzal foglalkozzék a ház. De felvetem, illetve azzal az érzéssel szólok a dologhoz, hogy nem hiszem, hogy czélt érnénk többé. Impresszióm az, hogy ma más viszonyok közé kerültünk, hogy ma más helyzet előtt állunk, mint a milyen volt a helyzet akkor, midőn még rövid idő előtt a felirati javaslatot tárgyaltuk. A mi akkor volt, talán nincs, talán nem lesz többé. Az az impresszióm, hogy bajok előtt állunk, és mert meglehet, hogy talán nem lesz többé alkalmunk erről a tárgyról szólni, igen örülök annak, hogy ezúttal hozzászólhatok. A kereskedelmi szerződéseket, meglehet, — mert hiszen nem tudjuk, de meglehet — hogy meg fogják kötni a mi hozzájárulásunk nélkül és majd utóbb fogják azokat előterjeszteni, Hogy jók lesznek-e vagy nem, nem tudom. Mindenesetre a lehetőségig a Széll Körber-féle kiegyezés alapján fogják azokat megkötni; hiszen ez kétségtelen, de azt is látom magam előtt, hogy lehetnek oly helyzetek, a melyeknél fogva ezeket a szerződéseket utólag is talán en bloc kell ennek a háznak visszautasítania. Eu hivatkozom arra, hogy ha, mi az eddigi német szerződéseket elfogadtuk, el fogjuk fogadni most is. Az a nézetem, hogy a német szerződés, ha nem is ideális, ebben a házban mindenki részéről elfogadható, mert annak helyébe rosszabb fog jöhetni, vagy egyáltalában nem fog jönni szerződés, és egy szerződésen kivüli állapot Németországgal ránk nézve igen hátrányos lenne. De akkor aztán mi magyarok azt követeljük, hogy azokat a károsodásokat, a melyeket szenvedünk a német szerződés következtében, bizonyos fokig megtérítve kapjuk a