Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

31. országos ülés 1905 májas 29-én, hétfőn. 353 mindnyájan, hogy a hosszú időre terjedő vámközösség, a mely Magyarország és Ausztria között fennállott, olyan érdekkapcsolatokat teremtett a két ország között, a melyeket lehetetlen tekintetbe nem venni és a melyek minket is arra intenek, hogy a közgazdasági elkülönítést óvatosan eszközöljük, még pedig ugy, hogy az országot ne tegyük ki szükségtelen és nagymérvű rázkódtatásoknak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Midőn ezt a ház ezen oldaláról mint alapelvet kimondom, ezzel megnyugtatást kell hogy keltsek barátaim nevében az országban, mert bebizonyítom, hogy nem tévesztjük szem elől azokat a kellékeket, a melyeknek meg kell hogy feleljen a mi közgazdasági politikánk. Ebből indulva ki, tény az, hogy a két ország közt csakis ugy lehet elkerülni azt, hogy a közgazdasági elkülönítés rázkódtatással ne járjon, hogy ha egy specziális szerződés lesz köthető Magyarország és Ausztria között, a mely specziális szerződés kivétessék a legnagyobb kedvezményekre vonatkozó klauzulának hatása alól és a mely azon építtetnék fel, hogy csak egy bizonyos, nem nagy számú iparczikkekre vonatkozólag állapíttatnának meg védvámok, a melyek az illető iparágaknak meghonosítását Magyarországon elősegítenék, de a többi iparczikkekre nézve a szabad kereskedelem, tehát a vámmentesség alapján történnék szerződés Ausztria és Magyarország között, még pedig ugy, hogy az osztrák iparczikkek nagy részének vámmentes bejöhetéseért cserébe a magyar agrár termények vámmentesen mehessenek ki Ausztriába. Vannak, kik azt mondják, hogy ez kivihetetlen. Én ebben a nézetben nem osztozom. (Ugy van! a baloldalon.) Nem osztozom azért, mert tekintetbe tudom venni azt, hogy Ausztriának mit ér az ő behozatala Magyarországba. Tudom, hogy ez a behozatal iparczikkekben megközelíti a 900 millió korona értéket évenként; tudom, hogy ezen ipari behozatalnak az értéke közgazdasági szempontból sokkal nagyobb, mint a mi agrár produktumaink kiviteli értéke. Miért? Azért, mert az iparértékben átlag 50°/o képviseli a munkabért és körülbelül 10%-ot képvisel a rendes ipari haszon; holott az agrár értékben a munkabér csupán csak 16—18%-ot képvisel, a haszon pedig alig 4 vagy 5°/o-ot. Tehát áll az, a mit mondtam, hogy a közgazdasági érték az ipari behozatalnál sokkal nagyobb, mint a magyar agrár kivitelnél. Lehetetlen feltételeznünk tehát azt, hogy e tényt az osztrákok, mikor velünk tárgyalni fognak, be ne lássák. Annál inkább lehetetlen ez, mert fel nem tehető, hogy csupán daczból és mondjuk ki sajnálattal a szót: gyűlölködésből irántunk egy egész ország magát annyira megkárosítaná, még pedig szükségtelenül károsítaná meg, hogy oly helyzetbe kerüljön, hogy összes ipaiának nagy része egyszerre fogyasztási piacz nélkül maradjon, a mi válságossá válhatnék Ausztriára nézve a szocziális KÉPVH. NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. téren is, mert körülbelül 450 millió évi munkabértől esnének el az osztrák munkások; a gyárakat pedig be kellene zárni, tehát a gyárosok az ipari haszontól esnének el, még pedig állandóan, mert a gyári iparnak fogyasztási piaczokat teremteni egyhamar nem lehet, kivált midőn az idegen fogyasztási piaczok már el vannak foglalva más, sokkal fejlettebb és olcsóbban dolgozó iparállamok által. (Helyeslés. Ugy van! a baloldalon és Tcözépen.) Midőn tehát arról lenne szó, hogy az osztrák gyomrok lennének megtámadva és az osztrák erszények ürülnének ki, az osztrák gyomrok az által, hogy az emiitett óriási nagy összegű munkabértől, illetőleg körülbelül 450 millió koronától évenként esnének el az osztrák munkások és körülbelül 90 millió koronától, mint ipari haszontól az osztrák gyárosok: akkor meg vagyok győződve arról, hogy Ausztria igenis meg fogja gondolái azt, hogy velünk vámháborut kezdjen-e, vagy elfogadja-e azt az előnyös és méltányos ajánlatot, hogy vegyük tekintetbe az ö behozataluk és a mi kivitelünk közgazdasági értékét, becsüljük meg a kettőt, csináljunk ebből mérleget, még pedig ugy, hogy ezzel felállíthassuk azt, hogy mily mennyiségű magyar termékeket vihessünk mi be vámmentesen Ausztriába és mily mennyiségű osztrák termékeket hozhassanak be ők vámmentesen Magyarországba. (Helyeslés balfelöl.) Nem akarok prejudikálni semminek a közgazdasági kérdések megoldásánál, mert állítom, hogy ezekhez a legnagyobb vigyázattal kell nyúlni. (Ugy van! jóbbfélől.) Vigyázattal azért, mert bármit mondunk, az osztrákok figyelemmel kisérik nyilatkozatainkat. (Ugy van! halfelöl.) Ezért helytelenítem azt, hogy vannak olyanok, — és a t. miniszterelnök ur is a múltkor ezek közé sorakozott — a kik azt bizonyítgatják, hogy mily káros és veszélyes lenne Magyarországra nézve a közgazdasági különválás. Ha az osztrákokat meggyőzzük arról, hogy Magyarországra nézve tényleg káros és veszélyes lenne az önálló vámterület felállítása, akkor nincs reménységünk arra nézve, hogy ők, kik nagyon is önzőknek és kapzsiaknak bizonyultak mindenkor, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) nekünk engedményeket tenni hajlandók lesznek, akár a közös, akár az önálló vámterület alapján. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Az elmondottakból indulva ki, jónak láttam a magam részéről azt javasolni, hogy a SzéllKörber-féle általános vámtarifa vétessék mint alap, a melyre a magyar általános vámtarifa felépíttessék. Mondom, jónak láttam ezt azért, mert abból indulok ki, hogy ha tény — a mint hogy tény, azon okok miatt, melyeket már elmondtam, — hogy Magyarország és Ausztria közt feltétlenül egy specziális szerződésnek kell létrejönnie, ebből az következik, hogy tanácsos minél összhangzóbbá tenni a magyar és az osztrák külön általános vámtarifát. Ezzel nem aka45