Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-30
348 bO. országos ülés 1905 május fl-én, szombaton. arra bátorkodom felhívni a t. ház figyelmét, hogy azért indítványoztam ezt a sorrendet, mert Kossuth Ferencz képviselő ur indítványának tárgyalására és a 31 tagú kivándorlási bizottság megválasztására nézve egy házhatározat létezik, a mely ezt a hétfői ülésre tűzte ki. Ha azonban a t. ház indítványomat gr. Apponyi Albert képviselő ur e módosításával kívánja határozattá emelni, magam részéről is hozzájárulok. (Elénk helyeslés balfelöl.) A határozatot tehát ebben az értelemben mondom ki. Következik Udvary Ferencz képviselő ur interpellácziója. Udvary Ferencz: T. ház! A kivándorlást tárgyazó 1903 : IV. t.-cz. módosítására beadott javaslat, a melyet Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársunk hozott a ház elé, azt hiszem, cseppet sem lepte meg a t. házat. De mindenesetre meglephette gr. Tisza István miniszterelnök urnak igen színtelen válasza. Miért ? Mert a világos és kézzelfogható statisztikai adatokra, hírlapi czikkekre, köztudomású dolgokra, a t. miniszterelnök ur egyszerűen azt a választ és informácziót adta a háznak, hogy nem a kivándorlási ügynökök okai a kivándorlás oly nagyarányú elfajulásának, hanem az, hogy Magyarország gazdasági viszonyai soha sem voltak oly kedvezőtlenek, mint most. Nagyon jól tudom, hogy kissé szokatlan a mai politikai viszonyok mellett interpellácziót intézni, de nem is azért teszem, mintha remélném és várnám, hogy a miniszterelnök ur erre felelősségének tudatában válaszolni fog, hanem meg akarok rögzíteni néhány oly momentumot, a melyek szerint a nagyon is ismert Adria és a menetjegyiroda bizonyos üzleti eredményei és a belügyminiszteri rendeletek harmóniája között mintegy összefüggés látszik lenni. T. ház! Ha a törvényhozást nem fenyegetné az a veszély, hogy ismeretlen, homályos elnapolási korszakba kerülünk, akkor az interpellácziót most nem mondtam volna el és nem venném igénybe a t. ház türelmét, de minthogy nagyon valószínű, hogy e zavarosból oly keserves és szomorú kibontakozás lesz, a melynek vége hosszú elnapolássá fog válni, szükségesnek látom, hogy néhány dolgot a ház tudomására hozzak. T. ház! A mikor Széll Kálmán miniszterelnök ur a kivándorlási javaslatokat beterjesztette és ezek törvényerőre emelkedtek, Széll Kálmán azt a garancziát adta a háznak, hogy azért készül a kivándorlási törvény, hogy a kivándorlás a lehetőség szerint gátoltassék és korlátok közé szorittassék. 1904 április 13-dikán, a mikor Hegedüs Lóránt volt képviselő látszólag váratlanul interpellálta meg a t. miniszterelnök urat, a miniszterelnök ur épen olyan váratlannak látszó módon felelt mégis oly kimerítően, olyan tárgyilagosan, hogy ez az interpelláczió és a válasz ismét csak nagyon összefüggőnek látszott. Ha gr. Tisza Istvánt nem ismerném és az ő nyilatkozataiból is a ház nem tudhatná az ő jóhiszeműségét, különösen abból a nyilatkozatából, a melyet gr. Zichy Aladár képviselő ur beszédére tett, mikor kijelentette, hogy ugy a magánéletben, valamint a közéletben mindenkor ellene volt a korrupcziónak, akkor azt kellene hinnem, hogy a kivándorlási törvényjavaslat összes fázisaiban határozottan rosszakaratú informáczió utján ment bele azokba a belügyminiszteri rendeletekbe, a melyeket kibocsátott. A mint tudjuk, az Adriával kötött szerződést a belügyminiszter l ur rendeletileg léptette életbe. És ugyanekkor azt a czélt vallották a ház előtt, hogy a kivándorlókat kellőkép ellenőrizni lehessen, egy útvonal felé konczentrálják, a mely Fiume legyen, hogy ezt emeljék és inkább a magyar hajóstársaság érdekeit szolgálják, mint egy idegen társaságét. Ez szép és helyes dolog volt addig, míg egyszer csak váratlanul megjelent az Adrián a hatalmas Cunard. Az Adriának hajói képtelenek lettek volna a kivándorlás már akkor is nagyméretű kívánalmainak eleget tenni. Az Adria a Gunarddaí szerződött, a kivándorlást megkapta az Adria, ezzel kapcsolatban a menetjegyiroda ós a Cunarddal kötött szerződés folytán természetes, hogy az Adria ennek is meghatalmazottja és helyettese lett. Ezután a kivándorlók kényre-kegyre közigazgatási, csendőri hatalommal egyszerűen Fiume felé lettek terelve. Mig végre a kivándorlók nagy mennyiségét a Ounardnak az a pár hajója sem volt képes szállítani, és ezután nehogy valami üzleti fennakadás történjék, a kivándorlókat Fiúmétól vasúton szállították Antwerpenbe, innen kisebb hajókon Cardiffba, innen ismét vasúton New Castleba. El lehet képzelni, hogy ezek a kivándorlók milyen viszontagságokon mentek át, mig ezt a hercze-hurczát átszenvedték. Innen lettek a kivándorlók nagyobb gőzösökön átszállítva Amerikába. Tudjuk nagyon jól, hogy akkor megjelentek mindenféle hírlapi czikkek, hogy a Canardféle. szerződés alapján mennyi jótéteményt tesznek ezek a vállalkozók a magyar kivándorlókkal, hogy őket egy helyre konczentrálják, hogy a magyar államhatalomnak módja legyen velük szemben az állam gondoskodását gyakorolni. Azonban tulajdonkép nem ez volt a czéljuk, hanem a czél egyszerűen az volt, hogy NewCastletól New-Yorkig a tarifa az akkori tarifaharcz folytán leszállt, annyira, hogy a Cunard az Adriával szerződve fényes üzletet csinált a szegény kivándorlók bőrére, mert a Cunard Line-nek az a görbe vonal Fiúmétól, Antwerpen, Cardiff, New-Castle-on át, a mely utat részben kis hajókon, részben vasúton kellett hogy a kivándorló megtegye, össze-vissza belekerült 50 koronájába és innen azután NewYorkba a kivándorlási jegy már csak 80 koronába kerül, tehát így sokkal busásabb volt a nyereség, a mit a kivándorlókon megvettek.
