Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

30. országos ülés 1905 május 27-én, szombaton. 349 Azonban addig ment ez a hazafias intézkedés, t. i. a Fiúmén át való irányítás a kivándorlásra, mig a nagy német gőzhajóstársaságok kezdték észre­venni, hogy tulajdonképen nekik ebből az üzletből nem marad semmi. Erre nagy szállítási tarifa­harczot indítottak egymás ellen a német hajós­társaságok, mig végre igazat adva annak a közmondásnak, hogy az okosabb enged, felaján­lották az Adriának és Gunard Linenek azt, hogy ők is szerződnek 18 korona provízióval. Addig, mig ez a kereskedelmi szerződés létre nem jön, ha jól emlékszem, 1904. évi november havában a megegyezés a német hajóstársaságok és az Adria között meg nem történt, a kiván­dorlás egyedül csak a fiumei vonalon engedte­tett meg. A belügyminiszteri rendelet abszolúte nem engedte meg, hogy bárki más irányban is mehessen ki Amerikába. Sőt megtörtént, adatok vannak a kezemben, hogy egy kivándorlott csa­lád egyik tagjától egyszerűen elvették az Ame­rikából ide küldött hajójegyét és elkobozták, s igy az a szegény ember elvesztette a hajójegy árát, mert nem volt rajta az »Adria« ügynök­ségének a bélyege. De a kivándorlási törvény magyarázza ezt igy. Amikor azonban a CtmaidLine, az Adria és a német hajóstársaságok együtt szerződtek, akkor egyszerre csak jött egy belügyminiszteri rendelet, a mely már megengedte, hogy most már szabad kivándorolni minden vonalon bárkinek, a melyiken csak tetszik. Igaz, elég szomorú, hogy nemzeti fajunk igy fogyott, mert a kivándorlás száz százalókkal emelkedett. Ezt oly adatokból tudom és tudhatja mindenki, a ki a kivándor­lás kérdésével foglalkozik, a mely egészen hite­les. Méltóztatnak emlékezni, hogy a Hegedűs­féle érában Ladányi Miklós tengerészkapitány nagyon alapos informácziókat adott a híressé vált Adria-vitában. A ki ismeri ezen Cunard Linenak az Ad­riával és a német hajóstársaságokkal kötött­szövetsége időpontjait és az időközönként meg­jelent belügyminiszteri rendeleteket, annak fel­tűnik az ezek között látszólag mutatkozó össz­hang és bizonyos gyanú merül fel, mintha kortesszolgálatok elintézése lenne ez; az pedig sohasem jó, hogy a magyar kormányt, habár csak kortesszolgálat fejében is gyanú kisértse. Most, midőn az ügynökségek ellen a Simonyi­féle törvényjavaslat beadatott, megjelent ismét egy rendelet, az, hogy most már megint nem szabad más vonalokon kimenni, hanem csak Eiumén át. Miután ezeket a különféle ellentétes irányú rendeleteket a nagyközönség nem tudja mire Hitelesítették: Ferenczy Géza s. k. naplóbiráló-i vélni, jó lenne a kérdéses ügynek végét sza­kítani. En ezeket a kérdéseket egyszerűen azért tettem meg, mert igen valószínű a ház elnapo­lása és akkor ez a kérdés feledésbe menne. De azt hiszem, hogy a miniszterelnök ur, mikor tudja, hogy ezek a kérdések kellemetlenül érin­tik a magyar közvéleményt és tudja, hogy ha­talmánál fogva módjában áll a kivándorlási ügynökségeket a törvény 21. §-a értelmében beszüntetni, annál is inkább, mert rászolgáltak, és különösen ha látja, hogy azok miatt lehe­tetlen a szükséges munkaerőt Magyarországon megtartani, a mig ezek az ügynökök minden­féle fogással, félrevezetéssel azokat a rövidlátó szegény embereket nagy Ígéretekkel csábítják a kivándorlásra: remélem, hogy a miniszterelnök ur ezekre a körülményekre tekintettel lesz és figyelembe veszi, hogy az állam öntudatlan támogatásával ugyan, de a presztízse alatt egy egész szervezet működik, a mely a kivándor­lásra csábit és azért a következő interpellácziót terjesztem elő: Interpelláczió gróf Tisza István miniszter­elnök úrhoz mint belügyminiszterhez : 1. Mi igaz a hírlapokban megjelent ama közleményekből, melyek szerint az ügyködésre meghatalmazott kivándorlási meghatalmazottak ténykedése az indító oka annak, hogy mióta az 1903, évi IV. t.-czikk életbe lett léptetve, a kivándorlás veszedelmesen emelkedett? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter ur ezen nemzeti veszedelemmel szemben az 1903. évi IV. t.-czikk 21. §-ában biztosított jogával élni és a vállalkozónak és helyettesének adott enge­délyt, mint a meghatalmazáshoz adott jóvá­hagyást, megszorítani, vagy teljesen megvonni; és ezzel addig is, a mig a kivándorlási tör­vényczikk módosítását czélzó indítvány törvény­hozási utón való elintézése megtörténik, a haza elhagyására való csábításra alkalmas közegek ténykedésének korlátozásával, avagy teljes be­szüntetésével, a kivándorlást csökkenteni ? (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Kérem az interpellácziót felolvasni és azután az ki fog adatni a belügyminiszter urnak. Okolicsányi László jegyző (olvassa az inter­pellácziót). Elnök: Jelentem a t. háznak, hogy Hodzsa Milán képviselő ur interpelláczióját visszavonta. Ezzel a mai ülés napirendje ki lévén merítve, az ülést bezárom. (Az ülés végződik 1 óra 40 perczkor.) Majthényi Ádám s. k. igi tagok.

Next

/
Thumbnails
Contents