Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

30. országos ülés 1905 május 27-én, szombaton. 345 kora ifjúságtól a késő öregségig egyaránt lelkesedjünk a küzdelemre, a melyet nem kerestünk, a melyet ránk kényszeritettek, (Igaz! balfelöl) de ha ránk kényszeritették is, ezzel meg fogunk küzdeni és én ezzel az egész küzdelemmel szemben azt vallom, hogy csak akarni tudjon a nemzet, és ha akarni tud, ugy győzelme is bizonyos lesz ! (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl,) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Szólásra fel van jegyezve ? SzakátS Zoltán jegyző: Herman Ferencz! Herman Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Engem, mint uj képviselőt, a közelmúltban lefolyt parlamenti küzdelmek közvetlenül nem érintettek és én e pillanatban ugy érzem, hogy itt & parlamentben, pártküzdelmeken kivül állok. Épen ezért az imént elhangzott, ifjúi lelkesedéstől és hazafiúi szeretettől áthatott beszéd hatása alatt engedje meg nekem a ház, hogy olyan mozzanatot rögzítsek meg Heves vármegye hazafias feliratának tárgyalása alkalmával, a melynek ellenállhatatlan igazságát fel kell ismerniök és át kell érezniök a magyar parlamentben mindazoknak, a kik a magyar nemzet, a magjar nemzeti és állami eszme szolgálatára, az ősi alkotmány védelmére küldettek ide és ezért jöttek a magyar parlamentbe. (Ugy van! balfelöl.) A mai politikai válság, vagy közelebbről meghatározva, a mostani politikai válságnak mai állapota többé nem egy párt küzdelmét jelenti, hanem az egész magyar parlamentnek, az egész magyar nemzetnek küzdelme az az erőszakos bécsi akarattal, a megrögzött bécsi szándékkal szemben. (Ugy van! a baloldalon.) Én a mostani parlamenti küzdelemnek, illetőleg politikai válságnak alapokát ugyanabban látom, a mi oka volt a dinasztia trónraléptétől kezdve 300 éven át folytatott küzdelmünknek. E parlamenti küzdelemnek is inditó oka a bécsi körök erőszakossága volt, a melylyel a magyar alkotmányt eltiporni és Magyarországot az összbirodalomba beolvasztani akarták. (Ugy van! a baloldalon.) A mai politikai válság épen ezért meggyőződésem szerint, de történeti és törvényismeretem szerint is, nem uj keletű, nem a most lefolyt években kezdődött, hanem megszakítatlan folytatása azon 400 éves küzdelemnek, a melyet a magyar parlament a bécsi körökkel szemben megvívni, hol dicsőségesen. hol pedig leverten kénytelen volt. Ezért Heves vármegye és a többi törvényhatóságok hazafias érzésektől áthatott kérvénye tárgyalásának kapcsán, fel kell szólalni olyan hangnak is, a mely párhuzamot von a négyszázéves parlamenti küzdelem és a mai politikai válság KÉPvn. NAPLÓ. 1905—1910. i. KÖTET. között és felvilágosítja a nemzetet, a mely most e képviselőházban látja bizalmának, akaratának és vágyainak letéteményesét, arról, hogy ez a mostani országgyűlés sem lesz hűtelen azokhoz az ősökhöz, a régi Karok és Rendekhez, a rendi országgyűléshez, a melyek mindig kitartóan, lelkesen és bátran szálltak szembe a Bécsből jövő, s az alkotmányunk ellen irányuló erőszakos támadásoknak. A nemzet a mohácsi vész után bizalomtell'esen nézett az uj dinasztia uralkodása elé és reményekkei eltelve nézett a jövőbe. Azonban, ha a Magyar Törvénytár lapjait a XVI. század elejére fordítjuk, rögtön látjuk, hogy 1536-ban kénytelen volt a közönség nevében — épen ugy, mint most — a magyar parlament, a Karok és Kendek országgyűlése, törvénybe iktatni, hogy a bécsi körök a magyar alkotmányjogokba belefurakodtak és hogy kénytelen volt a törvénykönyvben megörökíteni azon panaszt és kívánságot, hogy a király a magyar alkotmányt állítsa vissza és tartsa meg. Ferdinándnak, az akkori uralkodónak, erre válasza az vala, hogy az alkotmányt esküjéhez képest meg fogja tartani. És ha a XVI., XVII és XVIII. századokban összegyűlt országgyűlésekben hozott közjogi, illetőleg sérelmi törvényeket tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy a Karoknak és Rendeknek 300 év alatt tartott országgyűlései mindig ezen sérelmek felsorolásával kezdődtek vagy végződtek. Ha a régi parlamenti küzdelemben és a mostani politikai válságban megnyilvánuló folytonosságot, s az e küzdelmekkel szemben álló erőszakosságnak jogtalanságát folyton látjuk és tapasztaljuk, akkor nekünk erős kitartásra, lelkesedésre és bátorságra van szükségünk, hogy megvédjük a nemzetnek alkotmányát, melynek védelmét a nemzet a magyar parlament kezébe tette le. Ez a küzdelem a XVI. század végén már annyira kiélesedett, hogy az országgyűlés kilátásba helyezte és törvénybe iktatta az adó megtagadását is arra az esetre, ha a közjogi sérelmek ő Felsége, az akkori uralkodó által nem orvosoltatnának. Az 1688-iki országgyűlés kimondotta, hogy a Karok és Rendek kívánják pedig ő Felségétől, hogy ebbe az országba viszszatérjen, addig pedig kérésükhöz képest méltóztassék ennek az országnak ama bizonyos viszszaélésekkel meggyalázott szabadságát ismét visszaadni és azt ő Felségének nyíltan kijelentik, hogy ha ő Felsége az ő régi szabadságaikat vissza nem állítja, jövőre az adót semmiképen meg nem ajánlják. Nagyon, de nagyon nehéz a magyar nemzet helyzete, a midőn a régi törvényekben a mai uj sérelmeket látja és a midőn azt látjuk, hogy a régi törvényekben őseink a mi mostani sérelmeinket örökítették meg. A régi sérelmeknek, a régi parlamenti küzdelmeknek egyik mozzanata, egyik előidézője vala az a szomorú tény is, hogy az uralkodóház, a mint azt az imént felolvasott 44