Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

30. országos ülés 1905 május 27-én, szombaton. 343 ebben a nemzetben, nem volna meg ma ebben az eltökélt szándék, hogy ezt a hazát átadja ugy, a mint ezer év óta apáról fiúra örököltük, hogy azt épségében, nagyságában, dicsőségében és jövendőjében a magyar nemzetnek megtartsa ? Én hiszem, hogy ez az erő bennünk meglesz, hiszem, hogy a kitartás és az összetartás meglesz és erre felhivom az összes pártokat, a szabadelvűpártot is és elfogadom gr. Batthyány Tivadar indítványát. (Elénk helyeslés bal felöl.) Hammersberg László jegyző: ííávay Lajos! Návay Lajos: T. ház! (Sálijuk.' Halljuk!) Most, midőn alkotmányunk védbástyáit, a megyéket ismét sorompóba lépni látjuk, önkéntelenül eszembe jut, — a mint hogy eszembe kell jutni— hogy ismét válság érfce a nemzetet, hogy azok a faktorok, a melyek ezer éven keresztül kitartással teljesítették kötelességüket, ma ismét hivatva látják magukat, arra hogy tiltakozzanak és védekezzenek ott, a hol az alkotmány megvédéséről van szó. Előttem s, vármegyék ezen állásfoglalása még más szempontból is igen érdekes jelenségnek látszik, a mennyiben a vármegyék ezen egyhangú nézetnyilvánitása meghazudtolja nzoknak az állítását, a kik a választások eredményével szemben azt hangoztatták, hogy a választások nem vetették fel ezen nemzeti kérdéseket a maguk teljességükben, hanem csupán csak egy kérdésnek megoldását tűzték maguk elé, mert hiszen a vármegyék közönsége, melyek az országban méltóképen és egyenesen kifejezték véleményüket, kifejezték azt, hogy az ország józan közvéleménye tudatára ébredt annak, hogy nemzeti politikánk kiépítése nélkül ezt az országot a benne eddig dívott kormányzási politikával tovább kormányozni nem lehet. (Igazi Ugy van ! balfelöl.) Feltétlenül szükséges tehát, bármilyen álláspontot foglaltunk volna is el a válság megoldása előtt, hogy most a tényekkel számolva azon útra lépjünk, a mely a nemzeti nagyságra és a dinasztiával való harmóniára vezet. Ha a válság történetét nézzük, sajnálattal kell konstatálni azt, hogy azok a faktorok, a melyek évek hosszú sora óta kérve sürgették a nemzeti politika inaugurálását itt a házban, nagyon mostoha elbánásban részesülnek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A feliratot tisztelettel és örömmel tudomásul vették, s bár a kormányzat nem vette észre a lelkiismeret intő szavát, de a nemzet, mely mögötte állt és haladott, megérezte a lelkiismeret útmutatását, megérezte azt, hogya nemzetre nézve a megnyugvás lehetetlen. (Elénk helyeslés balfelöl.) A kormányzat, a melynek a mindenkori körülményekkel számolnia kell, természetesen az opportunitás utján haladt. A vármegyék közönsége, a mely talán nem annyira ismerte a politika szövevényes útjait, a maga becsületes érzését fejezte ki. Már akkor, a midőn ezelőtt 14 évvel kérték az or- '•. szággyülést, hogy hozzon olyan törvényt, a mely a nemzeti szellem fokozatos érvényesítését a hadsereg kebelében lehetségessé teszi, magáévá tette azon programmot, a melyet a 90-es években az akkori nemzeti párt magáénak hirdetett. Ez oly soknak látszott, hogy a legmerevebb ellenállással kellett találkoznia azok részéről, a kik most a kilenczes bizottság alapján állva azt mondják, hogy ők a fejlődést a múltban is ily irányban szükségesnek tartották, hisz a múlt év folyamán minduntalan hivatkoztak arra, hogy az ő nemzeti politikájuk a kilenczes-bizottság programmjába van lefektetve. Ezen tények által elismerték azonban azt is, hogy egész eddigi politikájuk téves volt, mert a mit fejleszteni nem tudtak, az igen is fejleszthető és kiegészíthető, csak a határt kell megállapítani, hogy meddig kell ezt a fejlesztést vinni. Sajnos, hogy a szabadelvűpárt, melynek hazafias érzületében kételkedni nem akarok, nagy részben azt a politikát követte, melyet Tacitusban ekkép találok kifejezve: »Quo loco censebis Caesar, si primus eris, habebo, quem sequor, si post omnes, vereor ne imprudens dissentiam«. Hát, t. ház, ez lehet oly államnak a politikája, hol egy tiránnusnak, egy abszolút fejedelemnek kell kényét és kedvét keresni, de szabad alkotmányos államnak, mely a maga lelkiismeretével kell hogy a koronás király politikáját megszabja, ez politikája nem lehet. Az ilyen politika egy szabad államban másra nem vezethet, mint gyengítésére annak a harmóniának, annak a tekintélynek és fénynek, melyet minden magyar embernek a magyar király koronájában látnia és keresnie kell. (Elénk éljenzés.) És midőn a mai helyzetet kifejlődve látjuk, látjuk nevezetesen azt, hogy ha a választások óta és azon idő óta is, a mióta a hevesi felirati vita keletkezett, lényeges változás állott be politikánkban ; látjuk, hogy a kibontakozásnak minden kísérletei, melyek a korona és a nemzet közt a harmóniát akarták létrehozni, ma legalább egy merev »non possumus«szal állnak szemben: akkor azt hiszem, meg kell itt szűnnie minden pártkülönbségnek azzal az ellenséges indulatú áramlattal szemben. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És midőn látjuk azt, hogy a kik velünk ellenséges politikai irányt képviselnek, milyen egységesen, öntudatosan, egymást kiegészítve járnak el: sajnosán látjuk ugyanakkor, s félnünk kell attól, hogy Magyarországon a mai válságos órákban kétféle magyar szív, kétféle magyar érzés és kétféle magyar álláspont közt ingadozás lehetséges. (Ugy van! élénk helyeslés a középen.) Tehát én ezen nehéz órákban, ezen válságos, nehéz perczben, melyet a magyar géniusz a mi nemzetünkre hozott, vissza akarok térni történelmünknek azon nagy perczeire, midőn őseink e nemzet jövőjét meg tudták helyesen állapítani akkép, hogy össze tudták hozni azokat, a kiket az isteni gondviselés ezer évvel ezelőtt e földre vezetett, hogy itt egy országot alkossanak, hogy itt egymást megértve, egymást támogatva, fejleszszük jövőnket, küzdjünk érette, küzdjük egyszóval azt a nehéz életet, melyet a magyarság-