Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

30. országos ülés 1905 május 27-én, szombaton. 341 kormánynak minden olyan ténykedései ellen, a melyek törvénytelenek és alkotmányellenesek, azonképen azok a vármegyék is — meg vagyok szentül győződve — saját kebelükben tisztviselőiknek, a legalsótól az alispánig, mindenkinek meg fogják tiltani a törvénytelen rendeletek végrehajtását, a mint ezt a törvény nekik kötelességükké is teszi. Mert a törvényben az áll, hogy: »kivétetnek a végrehajtás kötelezettségének szabálya alól az országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtására vagy meg nem ajánlott ujonczok tényleges kiállítására vonatkozó rendeietek.« Ilyen rendeleteknek engedelmeskedni semmiféle törvényhatóság nem köteles. Gr. Apponyi Albert: Nem is szabad! B. Kaas Ivor: Nem is szabad! Egyéb rendeletek ellen pedig a törvényhatóság felirati jogának van helye és ily rendeleteket a vármegyék azonnal összehívandó rendkívüli üléseiken tiltakozó szavukkal tisztelettel félretehetnek. Endrey Gyula: Tisztelet nélkül! B. Kaas Ivor: Hát tisztelet nélkül! Én bizalmamat fejezem ki a vármegyék és azoknak tisztviselői iránt is. De nem állok meg itt. Nem terjeszkedem ki arra, hogy a vármegyéknek tisztviselői, de az összes állami tisztviselők is valamennyien kötelezve vannak a magyar alkotmány védelmére, kötelezve vannak mind, az államnak összes tisztviselői esküvel arra, hogy a magyar alkotmányt megvédelmezzék. Nem vagyunk tehát egyedül egynéhány ellenzéki ember, hanem az egész magyar tisztikar, az egész magyar hivatalnoki kar mind kötelezve van szent esküvel arra, hogy a magyar alkotmányt megvédje. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ez az én bizalmamnak a passzív rezisztencziában legerősebb bázisa. Eszem ágában sincs azt gondolni vagy hinni, sőt tiltakoznám ellene, ha valaki azt mondaná, hogy Magyarországnak tisztikara állásait hagyja ott, mint a hogy otthagyta akkor, a midőn az osztrák abszolutizmus bejött 1849-ben, mint a hogy otthagyta akkor, a mikor másodszor bejött az osztrák abszolutizmus Schmerling idejében, a mikor azok a derék magyarok, a kik 1861-ben állásaikat elfoglalták, sorra lemondottak állásaikról, még helytartótanácsosokat, biztosokat is tudok, a kik lemondottak, mert nem akarták az osztrák rendszer és bécsi politikát alkotmányellenesen szolgálni. Erre a térre lépniök a tisztviselőknek nem szükséges, nem szükséges azért, mert a magyar tisztikarban, a magyar hivatalnoki karban, az adminisztratív államtitkártól kezdve le a segédfogalmazóig, mindig, hiszem és vallom, hazafias érzés lakik és törvénytisztelet vagy van, vagy lappang és szívesen egy sem fog szolgálni annak a kinevezendő illegális, (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) ránk tukmált osztrák kormánynak. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Azok mind családos emberek és a magyar állam szolgái lévén, meg fogják tartani állásukat, teljesíteni fogják a törvények alkalmazását, akár a bíróságoknál, akár a közigazgatásban, hogy ezt az országot ne adják át idegen és rossz sáfárok kezébe. Igenis, ez a tisztikar meg fogja tenni kötelességét a magyar, közönség iránt annak minden ügye intézésével, de nem fog arra vetemedni, hogy a hazát elárulja, s minden módon, napról-napra, pillanatról-pillanatra ügyes intézkedéssel ugy fogja vezetni az ügyeket, hogy annak a törvénytelen kormánynak lehetetlenné tegye Magyarországnak törvénytelen és alkotmánytalan igazgatását. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy hang (balról): A barrikádokon is ! (Zaj.) Vészi mondta! Mezófi Vilmos: Oda is megyünk! Vészi József: Kaas Ivor mellett ott fogunk vérzeni! Zboray Miklós: A Fehérlóban. B. Kaas Ivor: Vészi ur, én vérezni nem véreztem, de hét hónapig voltam fogházban 1860-ban, és ha ismét fogságra vetnek, el fogok menni és ha vérpadra visznek, — akasztófára vagy golyóra, a mint a miniszterelnök ur mondotta — akkor is elmegyek, de barrikádokra nem megyek, mert a barrikád törvénytelen. (Elénk éljenzés a baloldalon.) Mezőfi Vilmos: A barrikád a végtörvény ! B. Kaas Ivor: És, t. ház, az én bizalmam, hogy ebből a harczból nemzetem győzelmesen fog kikerülni, az az előbb emiitett tényezőkön kivül még azon is nyugszik, a mit emiitett már előttem szólott gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam : t. i. a társadalom bojkottján, a mely nem fog kezet azokkal a férfiakkal, bárminő egyéni állásuk, bárminő egyéni szeretetreméltóságuk és bárminő egyéni tisztességük legyen is, a kik idejönnek osztrák porkolábnak, (Elénk helyeslés a baloldalon.) a kik a magyar alkotmányt, a mi ezeréves életünk fáját nem becsülik annyira, hogy ne emeljenek fejszét a gyökerére. Az oly kézbe, a mely ezt megteszi, becsületes magyar ember a kezét nem teheti le, és az a társadalmi bojkott szintén lehetetlenné teszi ilyen kormánynak a kormányon maradását. (Helyeslés a baloldalon.) És még egy, t. uraim! A társadalmi kötelességek között most a sajtónak is rendkiviili hazafias kötelessége lesz. Tudom én a sajtónak minden erejét, minden baját, hiszen én újságíró vagyok 1866 deczembere óta. (Éljenzés.) Sok mindenfélét éltem én át, sok mindért tapasztaltam, jót és rosszat, a szabad sajtónak minden virágát és gyümölcsét élveztem, a mérgét is. De tanúbizonyságot tehetek a magyar sajtó mellett, hogy a magyar sajtó munkásai hazafiak, azokban van érzék és érzés arra nézve, hogy a közügynek szolgálatába álljanak és hogy a hazát elárulniuk és liferálniok nem szabad, nem szabad semmiféle pénzért, semmiféle vesztegetésért, befolyásért és kitüntetésért, és nincsen