Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

30. országos ülés 1905 májas 27-én, szombaton. 339 (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ily értelmű indítványt leszek bátor beterjeszteni, de engedje meg a t. ház — ha talán egyesek előtt optimiszükusnak fog is látszani az én gondolatom és az én reményem — hogy abbeli legbensőbb reményemnek adjak kifejezést, hogy a magyarok Istene lehetővé fogja tenni, hogy a legutolsó perczekben oly fordulat álljon be, a mely a magyar alkotmánynak dicsteljes épségben való fentartását lehetővé teszi. Ezen gondolatomban az a mély dinasztikus érzés vezérel engem, a mely bennem él, és az a tudat, hogy a magyar király királyi hitlevelében és koronázási esküjében kimondotta, (Halljuk! Halljuk!) hogy (olvasssa): » Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét fenn fogja tartani«. Én, t. uraim, ma, a legutolsó perczben, midőn az ország alkotmányát mindenfelől fenyegetve látom, bizom felséges urunk és királyunk alkotmánytiszteletében; bizom abban, hogy nem fog hallgatni az utolsó perezben azoknak tanácsára, a kik a dinasztiának, az országnak kárát akarják. (Ugy van! JJgy van! balfelöl.) De, t. ház, si vis pacem, pára bellum. Bármi legyen megírva az ország legközelebbi jövőjének könyvében, én egyet tudok: hogy nekünk nemcsak kötelességünk a magyar alkotmányt megvédelmezni, de módunk is van rá. Van nekünk egy erősségünk, a mely erősebb a manlichereknél, az uchatiusoknál, erősebb mindennél, ez az az álláspont, a mely mindnyájunkat kell, hogy vezéreljen, az a védő paizs, a mely a magyar alkotmányt feltétlenül kell hogy megvédje: a magyar törvény. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Én tudom, hogy Magyarország alkotmányát sokszor fenyegette veszély, de tudom azt is, hogy Magyarország vezérei és népe mindig megmaradtak a magyar alkotmányos törvények keretében és ez képezte a védő paizsát, biztositékát annak, hogy előbb vagy utóbb de a magyar alkotmány teljes épségében fenmaradjon. Ezen szempontokból vagyok bátor határozati javaslatomat beterjeszteni. (Élénk éljenzés balfélol. Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Mondj a ki a ház, hogy a képviselőház örömmel fogadja Heves- és Somogy vármegyéknek ősi alkotmányunk védelmében kifejtett buzgalmát és kijelenti, hogy kötelességének ismeri a magyar alkotmány teljes épségében való fentartását minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítani. A feliratokat a ház irattárába elhelyezni rendeli.« (Zajos helyeslés és éljenzés balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Gr. Batthyány Tivadar képviselőnek ezen indítványa fel fog olvastatni. Okolicsányi László jegyző (olvassa az indítványt). Szakáts Zoltán: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! Első kötelességem, hogy köszönetet mondjak Heves- és Somogy vármegye közönségének, a miért a magyar nemzet alkotmányának védelmében, mint mindenkor, ugy ezúttal is előljártak. Köszönetemet kiterjesztem mindazon vármegyékre, a melyek a nemzeti mozgalomhoz csatlakozva, átérezték ennek fontosságát és eltökélték magukat helytállani. A midőn azon kérést intézik a vármegyék az országgyűléshez, hogy az alkotmány válságában védelmezze azt meg, akkor előttünk áll ennek a válságnak egész nagysága és jelentősége, (Halljuk! Halljuk!) mert még mindig vannak olyanok, a kik nem látják, vagy nem érzik át, micsoda fontossága, micsoda jelentősége, történelmileg milyen kihatása lehet ennek a küzdelemnek, a melyet könnyelműen felidézett az immár bukott kormány. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Nem terjeszkedem ki a multakra, azokra, a melyek már elintézett dolgok, azokra a bélyeget a magyar törvényhozás a maga rosszalásával rányomta, s ezért azokra felesleges volna ezek után a jelen pillanatban visszatérni. Nekünk azzal az állapottal kell foglalkoznunk, a melyben most hazánk van, és azzal a jövővel, a melynek elébe nézünk. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) A válságnak jellege az, hogy törvénytelen állapotban vagyunk. A törvénytelen állapot egyszerűen az ex-lex, melyet a bukott kormány hozott az ország nyakára. Ebből az ex-lexből következnek azok a zavarok, hogy törvénytelenül oszlatták fel az országgyűlést és tehát az országgyűlésnek nem volt módjában megszavazni mindazokat a szükségeseket, a melyek az államháztartás rendes menetét biztosítják; mert megbukván az a kormány, nem lévén felelős kormány, nem tudjuk az ország dolgát elintézni ugy, hogy a törvényes állapot, a restitutio in integrum bekövetkezhessek. De ezen válságnak másik jellege az, hogy nem tud a kormány a helyzetből kibontakozni, mivel sem helyét elhagyni nem tudja . . . Egy hang (balról): Nem akarta! B. Kaas Ivor: De akarta! — sem pedig más kormányt ki nem neveztek olyant, mely a többségnek, tehát a parlamentáris alkotmányos elveknek megfelelően az ország kormányzását átvette volna. És igy egy provizórium állott elő, egy immár négyhavi provizórium, mély nyomasztólag hat nemcsak az ország ügyeire, a nép közvéleményére, az üzletre, hanem összes alkotmányos viszonyainkra, ugy a saját uralkodónkhoz, mint az Ausztriához való viszonyunkra a 67-es törvény értelmében. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Hát ebből a válságból nem jutottunk-e ma oda, hogy az Ausztriával kötött 67-es kiegyezésünknek végrehajtása teljesen függőben van? Mert hiszen ki ne tudná azt, hogy a quóta Julius elsejéig meghatározandó, azután a delegácziónak megválasztása is problematikussá lett, mert hisz a delegácziók quóta nélkül nem határozhatnak. Mindez az egész közösügyi rendszernek megingatását vonja maga után, a mi leg43*