Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

338 30. országos ülés 1905 május 'zl-én, szombaton. káosz teljes lesz és elő fog állani egy olyan helyzet, a melyben azok az urak egy fait accompli elé állítják az országot és azt fogják kívánni, hogy Magyarország ezt a fait accompli-t nyelje le. Hát erre nézve van nekem egy igen tiszteletteljes, de igen komoly megjegyzésem, a melyet szeretném, hogy ha mindenki, a ki ezen krízis megoldásába befolyik, jól meggondolna. (Halljuk! Halljuk!) T. Láz! Azt hiszem, a parlamenti alkotmányos fogalmaknak felelek meg, a midőn azt mondom, hogy ha egy párt vagy egy koaliczió többségre jutott, a maga programmjából egy bizonyos minimális kvantumot annak összességében megvalósítani köteles. A mi programunk — mint feliratunkból jói méltóztatnak tudni — három téren kulminál: a katonai kérdések terén, a gazdasági önállóság létesítése terén és a beireformok, a szocziálpolitikai reformok terén. Ha bennünket olyan helyzet elé állítanak, hogy a gazdasági önállóság terén fait accomplit csínálnak, ha megkötik kezeinket e téren, akkor mi, ha meg akarunk felelni választóinkkal szemben vállalt kötelezettségeinknek, programmunk ezen veszteségeért kénytelenek leszünk kárpótlást keresni és pedig két téren: az egyik a katonai tér, a másik a szocziálpolitikai tér. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) És ha mi a katonai téren belekényszerittetünk felülről, hogy többet kívánjunk, akkor még mindig végösszegben nem kívántunk többet, mert csak más téren egyenlítjük ki azt, a minek megvalósitását meghiúsították. Szász József: És csökkenteni a királyi jogokat! Gr. Batthyány Tivadar: Még egyre vagyok bátor figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos körök abban bizakodnak és reménykednek, hogy ha a gazdasági kérdésekkel falhoz szorítanak minket, akkor majd az országban a kenyérkérdés révén egy akczió fog előállani, a mely ellenünk fordul és azt hiszik bizonyos körök, hogy ezzel minket le fognak szorítani, engedékenységre fognak bírni. Méltóztassanak meggondolni, hogy ezen a téren a mi eljárásunknak mi a természete, logikus következménye ? Hogyha minket gazdasági téren meggátolnak abban, hogy az Ausztriával való egyezkedés és a külállamokkal való szerződéskötés révén bizonyos gazdasági fejlődést és gazdasági téren általában bizonyos előnyöket biztosítsunk az országnak, hogyha azon megoldásnak, a melyet itt nem tudom én micsoda minisztérium vagy biztosság utján elérni akarnak, a magyar nép gazdasági érdekei fogják kárát vallani, akkor ennek a többségnek csak egyetlenegy feladata lehet és ez az, hogy a nép millióit, a kik munkától estek el, a kik megélhetésükben károsodtak, az állam hathatós támogatásával és közbenjárása utján kárpótoljuk. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Nekünk megvan a mi gazdasági és szocziális programmunk. Ez ma ahhoz van mérve, hogy megkezdjük a gazdasági önállóságot és ezzel évről-évre több és több ezer munkásnak kenyeret és sokaknak jobb jövedelmet biztosítunk. Ha már most ettől elütnek bennünket, akkor belső gazdasági, szocziális programmunkat ki kell bővítenünk; ez a kibővítés pedig egyenlő azzal, hogy kénytelenek leszünk az államot pénzbeli segélyben és támogatásban tetemesen nagyobb mérvben venni igénybe. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) És ezt kötelességünk megtenni, mert a magyar nép milliói ilyen alkotmánysérelem miatt nem szenvedhetnek kenyérhiányt. (TJgy van! bal felöl.) És, t. ház, ha mi majd ezt a kötelességünket teljesíteni fogjuk, gondolják meg azok az urak, a kik ma Bécsben a kibontakozást meghiúsítják vagy meghiúsítani igyekeznek, (Mozgás a baloldalon.) hogy honnan kell majd azt a pénzt előkerítenünk? Emlékeztetem a t. házat arra, hogy ebben a házban a kormány és minden párt részéről nem egyszer, hanem százszor és százszor azt az álláspontot láttuk elfoglalni, hogy a katonai kiadásoknak van egy felső határa, ez a felső határ pedig ott kezdődik, a hol az ország egyéb vitális igényeinek kielégítése lép előtérbe. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon) Gondolják meg tehát azon tisztelt urak, a kik ezt a krízist ezen mérsékelt alapon nem akarják, nem engedik megoldatni, (TJgy van! a baloldalon.) hogy majd a viszonyok kényszere, a mi követeléseink oda fogják vinni a dolgot, hogy a népnek ne kelljen szenvednie ezen alkotmánykrizis folytán ós hogy vegyük ezt a pénzt onnan, a honnan lehet, ez pedig a katonai kiadások tere, t. ház! (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Nem vagyok jós, de a helyzet annyira logikus, hogy ez a kibontakozás, a viszonyoknak ez a kifejlődése — minden jóslási tehetség nélkül állítom •— így fog bekövetkezni és azok a bölcsek, a kik odaát Bécsben akár az aranypaszomántos ámts-frackban, akár pléhgallóros waffenrockban csinálják azt a szerencsétlen politikát, (TJgy van! a báloldalon.) a mely a legfelsőbb uralkodóháznak és a nemzetnek is már annyi kárára vált: azok az urak be fogják látni azt, hogy ismét megkéstek egy nagy gondolattal (TJgy van ! a baloldalon.) és hogy ismét akkor, a midőn az ő szűk látkőrükben valami nagyon bölcset akartak csinálni, épen azoknak ártottak legjobban, a kiknek szolgálatot véltek tenni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) T. ház! Én az előadó ur felszólalásában kifejezett gondolatnak akarok megfelelni akkor, midőn indítványt vagyok bátor beterjeszteni, a melyben mintegy válaszul a hazafias megyei törvényhatósági feliratokra, kimondatni kérem, hogy a ház kötelességének ismeri a magyar alkotmány teljes épségben való fentartását minden rendelkezésére álló eszközökkel biztosítania