Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-30

30. országos ülés 1905 május "27-én, szombaton. 337 ház elé lép és elmondja programmját, a mely felett a parlament tárgyal és határoz, hogy t. i. elfogadja-e a többség ezt a programmot vagy nem? Ha nem fogadja el, akkor ennek a kormánynak vagy le kell mondania, vagy azonnal fel kell oszlatnia a házat. Csakhogy, engedelmet kérek, ennek megvannak bizonyos törvényes előfeltételei, a melyeknek biztosítása nélkül a feloszlatás természetesen nem lehetséges. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez az alkotmányos, helyes, korrekt eljárás. Jöhet egy ily kormány, jöhet a kilenczes-bizottság programmjával, vagy akármicsoda programmal: arról, hogy ez a ház leszavazza, biztositanunk nem szükséges; tehát tegyék meg a kellő előkészületeket, biztosítsák a törvényes állapotot, menjünk a választók elé, állunk elébe szívesen. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Hogy azután a magyar nemzetnek joga van azt a programmot, a melyet mi felállítottunk, vagy azt, a melyet egy nem tudom honnan kikerülő kormány felállít, elvetni, az bizonyos, és én meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzet elsöpri még a koalicziós programmot is és követelni fogja azt, a mit ez a párt követel: az önálló magyar hadsereget. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Azt hiszem, hogy azokból a helyeslésekből, a melyeket felszólalásom nyer, következtethetek arra, hogy ezt a felfogást helyeselni méltóztatnak ; de kénytelen vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy ezen a téren is igen kuláns álláspontot foglalunk el, mert igazi alkotmányos fogalmak szerint — és itt ismét kénytelen vagyok Angliára, az angol államférfiakra utalni — a parlamentnek közvetlen a választások után újból való feloszlatásához abból a czélból, hogy a megnyilvánult nemzeti akarat lehetőleg módosíttassák, szó férhet, hogy uj választások elrendelése közvetlenül a választások után nem felel meg a legideálisabb alkotmányosságnak; de ismétlem, hogy mi szívesen elmegyünk odáig, hogy igenis, Ítéljen a nemzet még egyszer. (Élénlc helyeslés a baloldalon.) T. ház! Tehát vagy érvényesül ezen képviselőház többségének az akarata, vagy érvényesül az uj választások utján megnyilvánuló ujabb nemzeti akarat. Ez a két módja van a krízis megoldásának. Bármely más kísérlettel jönnének, az mind a magyar ősi alkotmány sérelmével, megszegésével járna. Méltóztassék megnézni a magyar közjogot, találnak-e csak magyar szót is a »Greschäfts-Ministerium«, »BeamtenMinisteriumc, vagy efféle expediensekre. A magyar közjogban erre nincs még csak műkifejezés sem, ezt tiltja a magyar alkotmány és én meg vagyok győződve, hogy ez a ház olyan kormánynyal, a mely a »Beamten-Ministerium« vagy »Geschäfts-Ministerium« gondolatával lép ide be, rögtön elbánna. (Elénk helyeslés a baloldalon. Zaj.) Heves vármegyének, (Zaj balfélől. Halljuk! Halljuk!) Somogy vármegyének és KEPVH, NAPLÓ. 1905—1910. I. KÖTET. mindazon törvényhatóságoknak, a melyek már eddig is megnyilatkoztak, — s a melyek még eddig késtek, remélem, mielőbb követni fogják a többiek hazafias példáját, — mondom, mindezen megyéknek állásfoglalása megnyugtat engem az iránt, hogy a törvényhatóságok is teljesíteni fogják az alkotmány sérelmével ide ülő kormánynyal szemben kötelességüket. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De méltóztassanak meggondolni azt, hogy lehetséges-e az, hogy magyar emberek vállalkozzanak olyan kísérletre, a mely a magyar alkotmány sérelmével jár? Molnár János: Nagyon is lehetséges. (Zaj a báloldalon. Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: Én tudom, hogy a törvényhatóságok mit fognak ezekkel szemben tenni, de elvárom, hiszem és remélem, hogy a magyar társadalom js tudni fogja ezekkel szemben kötelességét. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Nem akarom a t. ház figyelmét hosszabban igénybe venni, de mégis akkor, a midőn a vármegyéknek ezen lelkes feliratait tárgyaljuk, a melyekben felhívnak, buzdítanak minket arra, hogy a magyar alkotmányt megvédjük, kötelességem kiterjeszkedni azon kérdések komplexumára is, a melyek a krízisben a gazdasági kérdések körül forognak. (Halljuk! Halljuk!) Én itt bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy ugy a szabadelvűpárti oldalról, mint Ausztria részéről is olyan tendencziákat látok, olyan felhívásokat hallok, a melyek azt mondják nekünk, hogy engedjünk programmunkból, engedjünk a választóinknak tett ígéretekből, mert különben gazdasági bajokba keverjük az országot, s mintegy ránk akarják hárítani már előre is az ódiumot mindazokért a bajokért, a melyek gazdasági téren az országot érhetik. Teljesen elismerem, sőt legbensőbb tudatában élek annak, hogy ha itt Bécs felől lehetetlenné teszik a krizisnek megoldását azzal és azért, mert tőlünk lehetetlen dolgokat kivannak, akkor nagy veszély fenyegeti Magyarországot is, de veszély fenyegeti Ausztriát is gazdasági téren. (Ugy van! a baloldalon.) De ki annak az oka? Az-e, a ki azt mondja, hogy elmegyek az engedmények terén a tisztesség határának legvégső fokáig, vagy pedig az, a ki azt mondja, hogy én pedig azt követelem tőled, hogy alázd meg magadat szegd meg választóidnak tett Ígéretedet ? Én meg vagyok győződve arról, hogy az a négy hónap, a melyet mulasztottak az által, hogy a krízist alkotmányosan meg nem oldották, már is pótolhatatlan veszteségekkel járt az országra, (Ugy van! a baloldalon.) a melyek napról-napra fokozódnak, pótolhatatlan veszteségekkel abban a tekintetben, hogy a többségi pártok programmjának megvalósítását a gazdasági önállóság előkészítése és életbeléptetése tekintetében mindinkább megnehezíti. (Ugy van 1 a baloldalon.) És ha még tovább húzzák holmi ilyen, alkotmányunkat sértő kísérletekkel, a 43