Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-29

322 29. országos älés 1905 május 26-án, péntekén. »Az általános pusztítást, a nép erkölcsének megrontását nem mi végeztük. Nem mi öltük ki a népből a szépre, jóra, nemesre való hajlandóságot. A népet nem mi tanítottuk meg korcsmázni, a korcsmárosok váltóját zsirálni, Nem mi tanítottuk meg a telhetetlen önzésre és a bántó gó'gre, a tudomány, ipar, művészet, humanizmus megvetésére. A nép szivében nem mi öltük meg a szeretetnek, kölcsönös emberbaráti érzésnek magvát. Nem mi tanitottuk meg a népet arra, hogy a becsületet, tiszteletet a földbirtok nagyságának arányában adja meg. Nem mi tanitottuk meg a népet arra, hogy az erkölcs, a vallás, a társadalmi szabály, a törvény, a tízparancsolat: mind semmi; a fő az, hogy gond nélkül, vigan éljen az ember és igya le magát nap-nap után a sárga földig. Nem: mi ezeket nem tettük, Mielőtt még ide ért volna a dolog, a kunok vitéz csapata élére más tolta fel magát, kinek ereiben egy csöpp magyar vér sincsen. Könnyű kitalálni, hogy ki az: dr. Talányi Ottó. Mióta ettől a sváb ivadéktól 10 évi vajúdás után megszabadult a pesti orvosi fakultás és hazajött az atyja hírnevéből élősködni, azóta nincs béke Kunszentmártonban. Ez az ember a hatóság jóakarásu segédkezése mellett ugy végzett a nép erkölcseivel, mint végez a hóhér a halálra itélttel. Ez az ember azt a szerepet tölti be Kunszentmárton társadalmi életében, a mit Luczifer az »Ember tragédiájáéban. Ha két ember összefogott az ő hatalma megtörésére, csakhamar ott termett Luczifer vigyorgó, intrikus alakja és igazi ördögi furfanggal összeveszítette őket. Annyit megtanult a latinból, hogy »inter duos litigantes tertius gaudet.« A mikor kellett, tudott hízelegni, kedveskedni s kezét dörzsölni ; ha kellett, tudott rágalmazni, megszólni, erőszakoskodni, másnak becsületét orvul megtámadni. De mindenek felett alkalmas volt arra, hogy pénzzel, itallal az emberek lelkét megvegye, meggyőződését elfojtsa. Főorvossá is csak ugy tudott lenni, hogy néhány ember szavazatát pénzzel vette meg, a mire a ^becsületes lelkű Tóth Dezső nem volt képes. Örökre ott szárad a lelkén, hogy azt a derék embert halálba kergette A vármegye botrányos élete miatt hivatalvesztésre Ítélte A kik követői lettek, azokat magával együtt az erkölcsi végromlásba rántotta. Alig volt nap azelőtt, még föl nem támadtam ellene, hogy egy csapat ember élén ne dőzsölt volna valamelyik korcsmában vagy a köttönben, — a betegek meg vártak, és ha nem tetszett nekik, tőle nyugodtan meg is halhattak. Lehetne még sokat irni erről az emberről és arról a káros hatásról, mit ő az itteni közerkölcsiségre tett. És az mutatja legjobban a nép erkölcsének elfajulását, hogy egy ilyen botrányos életű embert megtűrt diktátornak . , , Ha látta volna, mikor a sok ezernyi nép a választás kihirdetésekor ugy felháborodott, hogy csak egy jel kellett volna és tócsában folyik a gazemberek vére . .. De még talán soha sem volt jobb idő, hogy a gazemberek ellen az irtó háborút megindítsuk, mint most ... A tanuk igazán beszéljenek, mert akkor megszabadítják a községet egy részeges, botrányos, erkölcstelen életű, alattomosan rágalmazó hazug elöljárótól, a ki gyermekkora óta moral-insanity-ben szenved.« (Zaj. Elnök csenget, Halljuk! Halljuk ! balfelől.) A nagyváradi kir. ügyészség a B. P. 75. §-a alapján nyert megbízásból 1904 deczember 18-án 18780/904. sz. a. vádiratot adott be dr. Bozóky Árpád ellen, a ki a törvényes határidőben ez ellen kifogással nem élt, s a ki időközben országgyűlési képviselővé választatott. A nagyáradi kir. tövényszék mint esküdtbíróság megkeresése alapján a nagyváradi kir. főügyész 915/905. sz. a. kelt felterjesztésében a bűnvádi eljárás folytaíhatása czéljából kéri a nevezett orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. Minthogy a felterjesztést illetékes hatóság intézte, s minthogy ez zaklatás jellegét magán nem viseli: a mentelmi bizottság tisztelettel javasolja, hogy dr. Bozóky Árpád képviselő mentelmi joga ez ügyben felfüggesztessék. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a házat: méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bízottságnak dr. Bozóky Árpádra vonatkozó határozati javaslatát, igen vagy nem ? (Igen I Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják a mentelmi bizottság javaslatát, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. Ennélfogva kijelentem, hogy a képviselőház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és ehhez képest dr. Bozóky Árpád képviselő mentelmi jogát ez ügyben felfüggeszti. Következik napirend szerint a mentelmi bizottság jelentése (írom. 44) Bozóky Árpád képviselő mentelmi ügyébenAz előadó urat illeti a szó. Kálosi József efőadó: Czirbusz József kunszentmártoni lakos dr. Bozóky Árpád országgyűlési képviselő ellen vádat emelt, (Zaj. Elnök csenget.) mert ez a Kunszentmártonban 1903. évi július 5-én megjelent »Közérdek« czimű hetilap 12-ik számában »Sikkasztás Kunszentmárton közvagyonában« czim alatt foglalt közleményében rája vonatkozólag a következőket állította: »Kétségtelen, hogy Czirbusz József sikkasztott. Hogy eddig még Czirbusz Józsefet becsületes embernek hittük, nem eDgedtük meg neki, hogy téglát hitelbe adjon, most meg, mikor tudjuk róla, hogy sikkasztó, megengedjük, hogy 1500 korona erejéig a maga felelősségére, de végtére is a községi vagyon veszélyeztetésével hitelezhessen.«