Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-29

320 éö. országos ülés 1905 május 26-án, pénteken. megverték, és hogy neki sem jogi, sem morális érzéke nincs és hogy neki valahonnan hiányzik«. Dr. Molnár Albert kihallgatása során a czikk szerzőségét elismerte, s azért a sajtójogi felelősséget el is vállalta. A budapesti kir. Ítélőtábla 1905. január 18-án 83/B. 1905. számú végzésével dr. Molnár Albertet a vád tárgyává tett czikkben foglalt tényállítás és kifejezések miatt rágalmazás sajtóvétségeért vád alá helyezte. A kecskeméti kir. törvényszék mint büntető biróságnak 1172/B. 1905. sz. megkeresése alapján a budapesti kir. főügyész 1543/f. ü. 1905. sz. a. kelt felterjesztésében kéri a nevezett országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését a bűnvádi eljárás folytathatása czéljából. Minthogy a felterjesztést illetékes hatóság intézte, s minthogy politikai zaklatás nem látszik fenforogni: a mentelmi bizottság tisztelettel javasolja, hogy dr. Molnár Albert országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben függesztessék fel. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a mentelmi bizottságnak dr. Molnár Albert országgyűlési képviselő mentelmi ügyére vonatkozólag tett javaslatát, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a képviselőház elfogadja a mentelmi bizottság javaslatát és ehhez képest kimondom, hogy dr. Molnár Albert országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben felfüggesztetik. Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 41) b. Kaas Ivor orsz. képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Káiosi József előadó: A Budapesten megjelenő »Magyarország« czimű politikai napilap 1904. évi február 17-ik napján megjelent 41. számában »A politika szinteréről« felírás alatt czikk tétetett közzé, melynek a cs. és kir. hadsereggel és annak tisztikarával szemben használt következő kitételeiben a kir. ügyészség a 13628/1904. sz. indítványa szerint rágalmazást látott: »Babszolgák lettünk szolga erkölcsökkel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha angolokat vagy amerikaiakat, nem — ha németet vagy oroszt, nem — ha oláhokat vagy szerbeket ugy megbántanának és meggyaláznának, mint a hogy a magyarokkal bántak az osztrákok Bilekben és Trebinjében, Anglia és Amerika hadat viselne, Bukarest ós Belgrád fellázadna. Mi nem, A magyar fiuk, kiket esztelen és kegyetlen tisztjeik agyonkinoztak, el vannak temetve idegen földben és sírjaik felett az örök álom örök átok. A bűnös tiszteket pedig elitélték, kit fél esztendőre, kit kevesebbre. A magyar fiuk, kiket törvénytelenül visszatartottak s mikor honvágytól gyötörve, igazságuk tudatában haza akartak jönni, a börtönben ülnek, s elitélik őket az osztrák tisztek három esztendőre, kit többre, kit kevesebbre. A magyar kormány nem mentette meg őket, a magyar országgyűlés nem védte meg őket, a magyar király nem kegyelmezett nekik. A magyar fiuk, kik a bileki és trebinjei kaszárnyákban szomorkodnak, a szelídebbek, kik senkinek nem vétettek, a fegyelmet megtartották, tűrtek, szenvedtek, nem mernek kimenni az utczára szégyenükben, mert a német tisztjük csúfot tett rajtuk, lenyiratta félig a hajukat. Nem egyébért, csak puszta magyar gyűlöletből, hogy a legényeket meggyalázza, A rómaiak a rabszolgákat nyírták meg, hogy mindenki felismerje őket és megkülönböztesse a szabad polgároktól. A váczi fegyházban is megnyírják a rabokat. így tesznek velünk, magyarokkal osztrák uraink. Mi pedig mindezt a megaláztatást, gyalázatot, fogságot, halált viseljük némán, gyáván. Angolok, ha volnánk; amerikaiak, ha volnánk; németek, ha lennénk ; oroszok, ha lennénk, fejedelmünk, kormányunk elégtételt követelne és venne. Miért nem vagyunk inkább szerbek vagy oláhok, hogy ne parancsolna fiainknak idegen pribék.« (Felkiáltások balfelöl: Igaza van!) A kir. ügyészség az 1904. november 13-ik napján 45887. sz, a. kelt vádiratában a czikk idézett részeiből a két első bekezdésről említést sem tévén, csupán a két utolsó bekezdését inkriminálja mint olyanokat, a melyekben foglalt állítás a közös hadseregnek, mint a törvény által alkotott hatóság tagjainak hivatali kötelességeire vonatkozik, s valódisága esetében a közös hadseregnek terhelhető tagjai ellen a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának okát képezné, — s másrészt ugyanazok ellen meggyalázó kifejezést is tartalmaz, s ebből folyólag a nyilvános rágalmazás és nyilvános becsületsértés vétségét állapítja meg a czikk szerzőjével, b. Kaas Ivorral szemben. A mentelmi bizottság nem zárkózhatott el azon köztudomású ténynek megállapítása elől, hogy a közlemény ama sajnálatos eseményre vonatkozik, a melynek következtében Bilekben az ott szolgálatot teljesített magyar katonák közül számosan, épen a katonai hatóság által foganatosított vizsgálat adatai szerint egyes tisztek bűnössége folytán áldozatul estek, s hogy e miatt a bűnösöknek bizonyult tisztek el is ítéltettek. Ez a tény képezi alapját a kérdéses czikknek, a melynek a vádiratból már kihagyott két első bekezdésében foglalt, s korábban vád tárgyává is tett kitételei az illetékes katonai hatóság által beigazoltaknak talált eset körülményeit és a közvéleményre lesújtó hatását tükrözik vissza. A két utolsó bekezdés elválaszthatatlanul szoros összefüggésben áll a vádból kizárt két első bekezdés tartalmával, a melyben foglalt