Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-28
306 28. országos ülés 1905 i résen adtak el. Mit tegyen ekkor az ilyen ember? Hátat fordít hazájának és örökre elvándorol. Azt hiszem, hogy itt a kincstár érdekeit sokkal enyhébb módon is meg lehetne óvni, mert az az egy évi adó olyan csekély összeg, hogy bér gyanánt bárki meg fogja abban a községben azért a telekért fizetni, mert hiszen olyan magasra még nem srófolták fel az adót, hogy az annak a teleknek egy évi bére gyanánt előnyösen már nem szerepelhetne. így segíthetnénk azon az emberen, a ki még haza akar jönni, a kit még ide köt az a darab föld, mert hazajővén, megtalálhatja házát-földjét; egy évi adóösszeggel kiválthatja azt a bérlőtől, s azután itthon marad és élvezi munkájának idegenben szerzett gyümölcsét. Az adó biztositásáDak, illetőleg behajtásának ez az uj módozata tehát a kincstár érdekének sérelme nélkül megóvná a polgár érdekét. Azt hiszem, mindent meg kell tennünk annak védelmére, a mi a magyart hazájához köti és minden akadályt el kell hárítanunk, a mely alkalmas arra, hogy őt hazájától elidegenítse; mindenképen arra kell törekednünk, hogy az a szál, a mely őt még idefűzi és őt ismét hazahozván ideköti, minél jobban megerősödhessek. (Helyeslés halfelöl.) Ezek voltak röviden azon indokok, a melyek engem ezen törvényjavaslat benyújtására késztettek (Ménk helyeslés a haloldalon.) olyan időben, a midőn sokkal nagyobb, sőt a legnagyobb jelentőségű dolgokkal foglalkozik az ország közvéleménye ; de azt hiszem, hogy ez a nemzetnek alapvető és végeredményében olyan nagyjelentőségű kérdése, mint sok más alkotmányjogi kérdés ; mert hiába kapunk mi majd engedményeket, ha ugyan kapunk, — adja Isten, — ha nem lesz hozzá emberünk, a kiknek számára azokat az engedményeket megtartsuk és késő nemzedékekre is átruházzuk. (Helyeslés a baloldalon.) Azért kérem a t. házat, kegyeskedjék ezen indítvány tárgyalását napirendre kitüzetni. (Elérik helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Nem szólaltam volna fel és egyszerűen szavazatommal jeleztem volna azt, hogy a javaslatnak napirendre tüzesét magam is kívánom, ha nem állt volna fenn az a körülmény, miszerint ezen javaslat — nagyon helyesen — törvényjavaslat alakjában adatván be, a plenáris tárgyalás előtt bizottsági tárgyalásban kell hogy részesüljön, tehát valaszinűleg hoszszabb idő fog eltelni addig, mig e kérdés itt e házban ismét eszmecsere tárgyává lesz tehető. Ez indokolja azt, hogy egész röviden egy pár megjegyzés megtételére most kérem a ház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk.') Nem lehet most hivatásom, nincsenek is kezemnél az adatok, azon statisztikai képet kiegészíteni és talán kissé objektívebben megvilágítani, a melyet t. képviselőtársam a kivándorlás haladásáról megrajzolni sziveä volt. (Egy íjus 25-én, csütörtökön. hang bal felöl: A számok beszélnek!) A számok beszélnek, de a számokra nagyon kell vigyázni, hogy helyesen beszéljenek, mert a számok gyakran nagyon tendencziózusan is beszélnek. A statisztikai adatoknak kellő összeállítása és kellő kiegészítése mellett mindenesetre módosul az a kép, a melyet t. képviselőtársam a ház elé tárt, módosul, de lényegileg nem változik. Mert kétségtelen dolog, hogy a kivándorlás és pedig a tengerentiili államok felé való kivándorlás épen a legutolsó hónapok alatt oly megdöbbentő és oly aggasztó mérveket öltött, hogy megérdemli a kormány és a törvényhozás beható figyelmét és gondoskodását. (Helyeslés. Felkiáltások balfelöl: Rossz a törvény!) Azt hiszem, nagyon felületes gondolkozás nód az, a mely ennek okát a rossz törvényben keresi. (Zaj balfelöl.) Meg vagyok győződve róla, hogy ennek az áramlatnak az okai sokkal mélyebben feküsznek, semhogy egy kivándorlási törvénynyel azon akár nagyon sokat javitani, akár nagyon sokat rontani lehetne. Endrey Gyula: A rossz törvény és a rossz kormányrendszer volt az oka! (Zaj halfelöl.) Krasznay Ferencz: Ha fenforognak mélyebb okok, könnyíteni nem kellett volna! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát kérem, én csak el akarom mondani röv r iden nézeteimet és itt konverzácziókba nem bocsátkozhatom. (Halljuk! Halljuk!) A kivándorlás, a tengeren túli kivándorlás tavaly csökkent — és itt az előterjesztett adatok okvetlenül helyesbítésre szorulnak — talán az útlevél-statisztika adatait méltóztatott felhozni, mely a kivándorlási megbízható statisztikával szemben igen nagy eltéréseket mutat. (Egy hang balfelöl: Sokkal kevesebbet !) Kevesebbet és többet is. Épen tavaly nagyon sok útlevél vétetett ki, a hol a kivándorlás be nem következett. Tavaly a kivándorlás lényeges visszaesést mutat. Majd megbeszéljük különben a dolgot részletesen. Soha eszem ágába sem jutott volna ezt a törvénynek tulajdonítani . . . (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Polónyi Géza: A menetjegyiroda províziójának ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mert láttam azokat a gazdasági okokat, a melyekre ez visszavezetendő. Ép ugy, mint akkor a kivándorlás csökkenésének megvoltak a maga gazdasági okai, fájdalom, most is konczentrálódtak különböző természetű gazdasági okok a kivándorlás fokozására. Az egyik a nagy közgazdasági fellendülés Amerikában, amely a tavalyi depressziót követte és ennek eredménye, hogy mindazok, a kiknek hozzátartozói vannak Amerikában, tényleg a legcsábítóbb magánértesüléseket kapják rokonaiktól és hozzátartozóiktól. A másik a tavalyi gazdasági esztendő nálunk, a mely előreláthatólag azt az eredményt vonta maga után, hogy nemcsak a napszámos osztály részéről, de a kisebb gazdák részéről is nagyon soknak viszonyai alakultak ugy, hogy igen nagy kisér-
