Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-28
28. országos ülés 1905 , tésnek voltak kitéve a tél derekán a kivándorlásra. Maga a takarmányhiány, mely a szarvasmarhaállomány eladására indította a gazdákat, az aránylag magas árak tavaly mind arra ösztönözték őket, hogy mindent pénzzé tegyenek. És mindezzel szemben a kereseti viszonyoknak tavalyi alakulása mind olyan gazdasági tényezők voltak, a melyek előreláthatóvá tették, hogy fokozódni fog a kivándorlás, bár megvallom, nem hittem volna, hogy ilyen mértékben fog fokozódni, mint a hogy bekövetkezett. Hát, t. ház, ezekre a gazdasági okokra rá kellett mutatnom, nehogy téves következtetésekre jussunk. De azután határozottan konstatálni kívánom, — és azt hiszem, ez nem képezhet pártkülönbséget és nem lehet kormánya Magyarországnak, mely másként gondolkoznék, — hogy a magyar állami szerveknek feladata ezen a téren ma sem lehet más, mint volt akkor, midőn a kivándorlási törvényt megalkották, hogy t. i. tartózkodva minden túlzástól, minden olyan elnyomási kényszerrendszabálytól, mely egyfelől a modern jogrendszerbe be nem illik, másfelől gyakorlati hatásában is visszafelé sülne el, mert csakugyan a legmegbizhatatlanabb magánügynökök és kivándorlásra csábítók karjai közé hajtatná a közönséget, mindent megtegyen arra, hogy a kivándorlást mérsékelje, hogy a kivándorlásra való rábeszélést és csábítást megakadályozza, s megtorolja és gondoskodjék arról, hogy a kivándorlót, ha már egyszer kivándorlási szándékától el nem téríthető, legalább a kivándorlási ügyletnél ki ne zsákmányolják, meg ne csalják, hanem hogy becsületes kezekbe jusson. (Helyeslés.) Ez volt az alapgondolat, mely az 1903. évi IV. t.-cz. megalkotásánál a házat és a törvényhozást vezette. Ezt az alapgondolatot kell fentartanunk a jövőben is, és azt hiszem, hogy ezt az alapgondolatot bajos volna másként fentartani, mint a kivándorlási megbízottaknak vagy ehhez hasonló intézménynek a fentartásával, (Zaj balfelöl.) — és itt a végrehajtásnál a legszigorúbban kell őrködni — fentartásával akként, hogy azok minden rábeszéléstől és csábítástól tartózkodjanak és egyszerűen arra szorítkozzanak, hogy a hozzájuk felvilágosítás végett forduló kivándorolni akaróknak becsületes informácziót adjanak (Zaj balfelöl.) és nekik a kellő felvilágosítást megadják. (Felkiáltások a baloldalon: A jegyzőkre, hivatalnokokra kell bízni!) Fő, hogy ne kapjanak províziót. Bocsánatot kérek, az iránt azután már nagyon súlyos aggályaim volnának. Veress József: Még ezt sem lehet a hivatalnokokra bízni ?! (Félkiáltások a baloldalon: Nincs provízió!'? Províziót szednek! A provízió a fődolog!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, a kivándorlási megbízottnak tilos provízióban részeájus 25-én, csütörtökön. 307 sülni. A törvény és a kibocsátott rendeletek értelmében a kivándorlási megbízottaknak fix illetményekben és nem provizióban kell részesülniük és a mennyiben provizióban részesülnének s ez beigazoltatnék, én kijelentem, ha még tőlem fog függni, bár remélem, nem fog tőlem függni, de a mennyiben még tőlem fog függni, a legszigorúbb és legkérlelhetetlenebb megtorló intézkedésekhez fogok folyamodni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Lázár Pál: 26 koronát szednek! Polónyi Géza: 16 koronát kap a menetjegy iroda fejenként! Lázár Pál: 26 koronát szednek minden kivándorlótól. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagy köszönettel fogadok mindenféle felvilágosítást és ha az adatokat nekem bárki rendelkezésemre bocsátja, én ott, a hol ez adatok alapján helye van, el fogok járni, mert a magam részéről is a legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy az itt szereplő faktorok szigorúan, a törvény értelmében járjanak el. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) És itt például t. képviselőtársam egy konkrét tényt méltóztatott említeni, miszerint bizonyos számú kivándorló után egy kivándorló ingyen utazik Amerikába. Nekem erről tudomásom nincsen. Én vizsgálat tárgyává fogom ezt tenni, és ha valónak bizonyulna — s nagyon fogok örülni, ha t. képviselőtársam segíteni fog nekem e vizsgálatban, — intézkedni fogok, hogy ezen mindenesetre helytelen, czélszerűtlen és a törvény szellemébe ütköző eljárás nyomban megszüntethessék. De engedelmet kérek, ez is olyan tény, a melyről hozzám soha panasz nem érkezett, a melyre nézve soha feljelentést, informácziót nem kaptam, tehát nem is intézkedhettem. Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy magam részéről minden lehetőt elkövetek, hogy a kivándorlás terén való jogosulatlan ügynöki működés vagy túlkapás megtoroltassék. Ebben a tekintetben — hiszen ha a bizottság elé kerül a dolog, szolgálhatunk adatokkal és szolgálhat adatokkal a belügyminisztérium — a megtorlási intézkedések egész hosszú sorozata vétetett foganatba. Olyan küzdelem ez, a melyet szívós kitartással kell folytatni, és a melyben, legyenek meggyőződve, a magyar állami hatóságok ismerik kötelességüket és meg is fogják azt tenni. De engedjék meg, ebben a kérdésben sok tekintetben darázsfészekbe kellett nyúlnunk, ebben a kérdésben ellentétes érdekek és hatalmas érdekek ütköztek össze, oly érdekek, a melyek azután tudják magukat védeni és gyakorta nem válogatósak az eszközökben. A t. képviselő urak közül sokan talán nem is sejtik, sokszor mily szennyes forrásokra vezethetők vissza a téves iníbrmácziók, melyeket kapnak és a melyeket felhasználnak, hogy vádat kovácsoljanak 39*
