Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-28

302 28. országos ülés 1905 május 25-én, csütörtökön. önálló vámterület alapján Ausztriával bizonyos specziális szerződést kössön: kívánatos az, hogy a két állam autonóm vámtarifájában minél kevesebb eltérés legyen. (Helyeslés halfelöl.) Ez is egyik ok, a miért tanácsosnak tartottam azt a formát választani, hogy a Széll-Körber-féle autonóm vámtarifán építsük fel mint alkalmas vázlaton az autonóm magyar vámtarifát. Egyébiránt a Széli-féle autonóm vámtarifában sok tétel olyan, a melyet abszolúte nem szükséges változtatni. Tehát teljesen felesleges lenne az, hogy egy uj alapot és hogy ugy mondjam: egy uj skeletet állítsunk a bizottság elé, mikor már van egy, a melyben csakis a legszükségesebb változtatásokat tanácsoB eszközölni, tekintve azt a tényt, a melyre már hivatkoztam, hogy az önálló vámterület felállítása esetén Ausztriával a többi államok által nem invokálható szerződést kell hogy köthessünk, azért, hogy ne legyen rázkódíatás abban az átmenetben, a mely Magyarország és Ausztria közt a közgazdasági ügyeknek különválasztásával járhatna. Biztosithatom a t, házat, hogy jól ismerjük a közös autonóm vámtarifának hiányait, ugy hogy szolgálhatnék mindenkinek — lesz taláu alkalmam szolgálni a bizottságnak is — minden egyes tételre vonatkozólag _ a szükséges adatokkal és felvilágosításokkal. (Elénk helyeslés balfelöl.) De itt most csak általánosságban azt jegyzem meg, hogy igenis jól ismerjük a közös autonóm vámtarifának hiányait; tudjuk azt, hogy ebben a mezőgazdaság bizonyos védelmet nyert ugyan, a minek örülünk, mert nem téveszthetjük szem elől azt, hogy Magyarország lakosainak túlnyomó nagy része a mezőgazdaságból él; (Ugy van! balfelöl.) de azt is tudjuk, hogy ezen felemelt mezőgazdasági vámtételeket kénytelen volt az akkori kormány magas iparvámtételekkel megfizetni. (Ugy van! balfelöl.) Már pedig azok az iparvámok, a melyek eddig védték Ausztriának iparát a közös vámterületen belül, elégségeseknek bizonyultak arra, hogy biztosítsák Ausztria iparának a monopóliumát a közös vámterület fogyasztási piaczán; tehát minden egyes iparvámemelés nem jelenthet mást, mint rejtett adót, a melyet a magyar fogyasztó fizetni lenne kénytelen az osztrák ipartermelőnek. Rá is lehef; mutatni, t. ház, körülbelül arra az összegre, a melyet fizetne mint közvetlen adót a magyar fogyasztó közönség Ausztria iparának. Kerekszámban beszélve körülbelül 900 milliót képvisel évenként az osztrák ipar behozatala Magyarországba. Ha átlag 5 százalékot képvisel is az ipari vámemelés, pedig többet képvisel, akkor 45 millióra rúg évente az az öszszeg, a mit mint rejtett adót fizetne Ausztria javára Magyarország fogyasztó közönsége, Lázár Pál: így volt ez mindig, most is igy van! Kossuth Ferencz: Láthatja a t. ház, hogy ismerjük a közös vámtarifának, a melyet, mint tárgyalási bázist fogadnánk el, általános hibáit: és át vagyunk hatva attól a tudattól, hogy oly helyzetben van az ország, hogy minden tarifamódositást komolyan meg kell fontolnia. Mivel most, hosszú idő óta először van alkalmam közgazdasági dolgokról szólni, talán helyes, hogy megjegyzem, hogy az önálló vámterület eszméje távolról sem jelent vámháborut. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen. Felkiáltások; Ezzel ijesztgetnek mindig!) Távolról sem jelenti, hogy Magyarország az önálló vámterület behozatalával a magyar agrár érdekeket szem elől akarná téveszteni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Ellenkezőleg, azt állithatom, hogy mindazok, a kik az önálló vámterület hivei, ugy mint szerény magam is, legeslegelső feladatunknak azt tartjuk, hogy a magyar agrár érdekeket nemcsak megvédjük, de fejlődésüket biztosítsuk. (Elénk tetszés a baloldalon és a középen. Ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Hát eddig nem negligálták? Hogy áll az ország mezőgazdaságilag ? Kossuth Ferencz: Azt látom, hogy több t. képviselőtársam a túloldalon mosolyog. Förster Ottó: Ez a legerősebb argumentumuk ! Lázár Pál: Ez az egyetlen argumentumuk! (Zaj a baloldalon és a középen.) Kossuth Ferencz: Megvallom, hogy azon kijelentésben, hogy azok a pártok, a melyek ma többségben vannak, meg vannak győződve arról, hogy a magyar földmivelés érdekeit meg kell védeniök, semmi megmosolyogni valót nem látok. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Talán nem a mi jószándékunkat mosolyogják meg, hanem szerintük a vállalkozás lehetőségét; ennek megítélését azonban bizzák ránk, mint a hogy mi a túloldalra biztuk annak megítélését, hogy ők mire vállalkoztak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Lázár Pál: Erre ők monopóliumot vettek, a képességre! (Derültség a baloldalon.) Kossuth Ferencz: Mást nem mondhatok, mint azt, hogy a legnagyobb hazafiassággal és a legnagyobb lelkiismeretességgel szándékozunk átalakítani a közös autonóm vámtarifát ugy, hogy az Magyarország közgazdasági önállóságában is megfelelő és jó vámtarifa legyen. (Helyeslés és taps balfelöl.) Ezeknek előadása után kérem a t. bázat, legyen szives az én indítványom tárgyalását napirendre tűzni. (Elénk helyeslés éljenzés és taps balfelöl.) Elnök: A házszabályok 199-ik §-a értelmében ilyen alkalommal nem veheti a ház érdemleges tárgyalás alá az indítványt, hanem csak a felett határoz, hogy tárgyalás alá kívánja-e venni a megokolt indítványt, igen, vagy nem? Mielőtt azonban szavazásra tenném fel a kérdést, kérném az indítvány felolvasását. Okolicsányi Lászlő jegyző (olvassa Kossuth