Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-28

28. országos ülés 1905 május 25-én, csütörtökön. 301 ;

között lefolyt, a mikor az 1902-ik évnek deczember 31-dikén éjjeli ^lä-kor birtak csak megegyezni, a mi, két dolog közül az egyiket jelentette, vagy azt, (Halljuk! Halljuk! hal felöl.) hogy voltak igen nagy nehézségek, melyeket a határidő bekövetkezése gördíthetett csak el; vagy pedig azt, hogy mindkét kormány érezte annak szükségét, hogy ad oculos dokumentálja, hogy a végsőkig védte a rábízott érdekeket, olyannyira, hogy már csak félóra hiányzott a határidőből, a mely a törvény által a szerződés megköthetésére ki volt jelölve. (Mozgás halfelöl.) Endrey Gyula: A világot bolondították! Kossuth Ferencz: Lehetetlen azonban meg nem jegyezni, hogy az osztrák kormány nagyon sérelmesen bánt el Magyarországgal. Tudjuk, hogy egy rendesen aláirt vám- és kereskedelmi szerződés létezett akkor, a melyet Bánffy és Badeni kötöttek meg; és ezt a szerződést a magyar képviselőház le is tárgyalta és meg is szavazta. Azt is tudjuk, hogy ez a szerződés, annak daczára, hogy az akkori osztrák miniszterelnök aláírásával volt díszítve, nemcsak hogy nem került soha a bécsi birodalmi gyűlés elé, de ép ugy indultak meg az uj tárgyalások a magyar kormány és az osztrák kormány közt, mintha a Bániiy-Badeni-szerzŐdés nem létezett volna és az osztrák kormány nem tartotta szükségesnek, hogy azzal az udvariassággal éljen Magyarország iránt, hogy a bécsi Reichsrathtal legalább visszavettesse ezt a szerződést, mielőtt félretenné és nemlétezőnek tekintené. (Mozgás balfelöl.) Polónyi Géza: Schätzbares Matériái. Kossuth Ferencz: Megvallom, hogy nem helyeselhettem akkor sem, de ma sem helyeslem azt az eljárást, hogy az akkori kormány nem követelte, hogy Körber elődjének aláírását legalább annyiból honorálja, hogy határozatot hozasson a birodalmi gyűléssel oly szerződésre nézve, a melyet Magyarország képviselőháza már elfogadott. Belement Széll Kálmán az uj tárgyalásokba és létrejött egy uj szerződés a már emiitett határidőn belül, a mely szerződés azonban a mai napig ismét csak holt betű maradt, bár Ausztriában letárgyalták kevéssel ezelőtt a közös autonóm vámtarifát, de nem. tárgyalták le a vámszövetséget tartalmazó javaslatot; megalkottak tehát egy közös autonóm vámtarifát egy nem létező közös vámterület számára. (Igaz! halfelöl.) Ez a csodálatos vállalkozás, hogy t. i. megalkottassék egy közös autonóm vámtarifa, mikor nem létezik közös vámterület, nem egyszerű exczentriczitásből eredhetett. E cselekvésüknek minden bizonynyal volt valami czélja, a mely más nem lehetett, mintáz, hogy felhasználják azt a helyzetet, a melyben Magyarország jelenleg van, azért, hogy majd a közös külügyminiszter hozzájárulásával érvényesíthessék Magyarország rovására az osztrák érdekeket azon szerződésekben, melyek a lejárathoz közelednek. Melyek ezek a szerződések ? Svájcz nekünk mondta fel a szerződést múlt évi szeptemberben. Bulgária ugyanezt cselekedte. Szerbiának, Belgiumnak, Oroszországnak mi mondtunk fel, a múlt év végén. Németország nekünk mondott fel a jelen év január havában azzal, hogy ez a felmondás érvényessé fog válni akkor, ha jövő évi márcziusig nem lesz ratifikálva a vámszerződés. Romániával a legtöbb kedvezményes szerződésben vagyunk csak, tehát ezzel az állammal szemben nem szükséges a szerződésnek a felmondása. " A vámszerződések e tömeges felmondása tényéből azt következtetem, hogy Magyarország olyan helyzet felé közeledik, midőn egy vasgyürű fogja körülvenni, é3 midőn a legnagyobb nehézségekbe fog ütközni, hogy közgazdasági érdekeit kellőleg megvédelmezhesse. E védelemnek első alapfeltétele az, hogy alkossuk meg végre, a tizenkettedik órában a magyar vámtarifát, a melyre, ha lesz parlamenti kormányunk, alkudozásaiban támaszkodhassak. Maga a törvény is világosan elrendeli azt, hogy ilyen autonóm vámtarifa készíttessék el, tehát a körülmények és a törvény rendelkezése egyaránt indokolttá teszik az én javaslatomat. (Elénk helyeslés a haloldalon.) De, t, ház, előttünk áll az a kérdés, hogy ha tehát egy jogilag fennálló önálló vámterület számára kell autonóm vámtarifát készítenünk, már csak azért is, hogy ha lesz kormányunk, a mely jogosan alkudozhat a vámszerződéseknek uj megkötéseért, ez a kormány támaszkodhassak erre az autonóm vámtarifára, vájjon tanácsos-e egy teljesen uj szerkezetű magyar autonóm vámtarifát dolgozni ki, vagy pedig inkább tanácsos a magyar autonóm vámtarifa alapjául elfogadni a Széll-Körber által elkészített autonóm vámtarifát mint vázlatot és ezen a kellő módosításokat eszközölni? En nem tudom, helyesen közölték-e a hírlapok azt, hogy mi történt egy más helyen, a hol az én indítványom tárgyaltatott, és nem tudom, tényleg tétetett-e ÍIZ FI nyilatkozat, hogy én a közös autonóm vámtarifát alkalmasnak tartom arra, hogy belőle egy önálló magyar vámtarifa alkottassák, részemről járatlanságot bizonyít. Ha e nyilatkozat tényleg megtétetett, másokra bizom annak a megítélését, hogy közgazdasági dolgokban jártas vagyok-e vagy járatlan; (Éljenzés a baloldalon) csak azt konstatálom, hogy nincs olyan ember, a ki meg tudná nekem magyarázni azt, hogy miért ne lehetne ugyanolyan vámtarifája Ausztriának, mint Magyarországnak még akkor is, ha a két állam mint teljesen független állam szerződik a vámkülfölddel? Azt igenis állítom, hogy nem lenne Magyarországnak érdekében az, hogy autonóm vámtarifája teljesen azonos legyen az osztrákkal, de azt is állítom, hogy tekintve Magyarország specziális viszonyait, a melyek meglehet, hogy szükségessé teszik azt, hogy az