Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-28
300 28. országos ülés 19ÖJ május 25-én, csütörtökön. mely egyik legfontosabb közjogi dolog felett van hivatva ítélni, bármiféle hivatalos titok akadályt képezhessen az iratok átküldése tekintetében. Ennélfogva én minden tekintetben hozzájárulok gr. Károlyi István képviselő ur javaslatához. (Helyeslés balfelöl.) Szakáts Zoltán jegyző: Kubik Béla! Kubik Béla: T. ház! Azokhoz, a mik itt már elmondattak, csak egyetlenegy hozzátenni valóm van, az ugyanis, hogy mind a volt miniszterelnök urnak, mind az illető képviselő urnak, ki ellen az összeférhetlenség bejelentetett, nagyon is érdekében áll, hogy a kérdésre világosság vettessék; (Ugy van! balfelöl.) mert ebben a kérdésben a dolgoknak csak a legcsekélyebb részét is homályban akarja tartani, a legnagyobb rosszakarója ezeknek az uraknak. Ezért én részemről is hozzájárulok gr. Károlyi István t. képviselőtársunk indítványához, és kérem, hogy az iratok adassanak ki az összeíórhetlenségi bizottságnak. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem: kíván-e valaki még a tárgyhoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kíván hozzászólni, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Szavazás előtt azonban a határozati javaslat fel fog olvastatni. Okolicsányi László jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Kérdem a házat, hogy gr. Károlyi István képviselő ur most felolvasott határozati javaslatát méltóztatik-e elfogadni: igen, vagy nem ? (Igen. Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténili.) Többség. Kijelentem tehát, hogy a képviselőház elfogadta a gr. Károlyi István által beadott határozati javaslatot. Következik Kossuth Ferencz képviselő ur indítványának (írom. 57) megindokolása a magyar autonóm vámtarifa elkészítése tárgyában. Kossuth Ferencz képviselő urat illeti a szó. Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájunk előtt ismeretes az a tény, hogy az ország közgazdasági érdekeit a vám- és kereskedelmi ügyek terén az 1899 : XXX. t.-czikk irányítja. Bár meg vagyok róla győződve, hogy ezen törvénynek rendelkezéseit t. képviselőtársaim mindnyájan ismerik, azért mégis hasznosnak vélem a főbb pontokat felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) A bevezetésben ez a törvény utal arra, hogy minthogy az 1867 : XII. t.-czikk 61. §-a alapján nem volt megköthető a vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával, ennek folytán az említett törvény 58. §-a alapján az ország jogilag az önálló vámteriilet állapotában van. (Úgy van! balfelöl.) Már maga az a tény, hogy az önálló vámterület jogi állapota fennáll, magával hozza annak szükségét, hogy a jogilag fennálló önálló vámterületnek legyen egy jogilag érvényes autonóm vámtarifája. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) A törvény 3. §-a utasította a kormányt, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség létesítése végett a tárgyalást az osztrák kormánynyal legkésőbb 1901-ben indítsa meg. Tudnivaló, hogy ez megtörtént; de a vámszövetségre vonatkozólag a 4. §. azt mondja, hogy a mennyiben 1903-ig az 1867: XII. t.-cz. 61. §-a értelmében a vám- és kereskedelmi szövetség nem jön létre, nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint az 1899 : XXX. törvény hatályának tartamára, vagyis 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthető. Ezt a szakaszt megsértette a jelen kormány. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Nem ugyan az olasz ideiglenes szerződéssel, a melynek megkötésénél, ugy látszik, még szándéka volt a törvényeket tisztelni. De később, midőn a német szerződésről volt szó, akkor más törvényeket sem tartott már meg a kormány és a törvénytisztelet kötelessége alól magát az 1899: XXX. t.-czikkre vonatkozólag is felmentettnek érezte. Azt mondja továbbá a törvény, hogy a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi. Ez a világos rendelkezése a törvénynek nem lett megtartva. Az 5. §. így szól: hogy, arra az esetre, ha a jelen törvény hatályának tartama alatt a viszonosság ő Felsége többi királyságaiban és országaiban bármi oknál fogva változást szenvedne, utasittatik a kormány, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megóvására és érvényesítésére a szükséges javaslatot haladék nélkül az országgyűlés elé terjeszsze. Tudnivaló, hogy a viszonosság Ausztria részéről több izben megsértetett; a többek közt a tiroli gabonavámok szedésével. Mind a mellett semmi sem történt arra nézve, hogy a törvénynek világos rendelkezése érvényre jusson. Az 5. §. azt rendeli, hogy a 4. § ban megállapított feltétel ek bármelyikének meg nem tartása ugyanazon joghatálylyal bír, mint a viszonosság meg nem tartása; minthogy pedig a 4. § ban benne van az, hogy alkottassák meg az autonóm vámtarifa, mielőtt a külállamokkal megindulnának a tárgyalások és minthogy ez nem történt meg, ennek folytán már maga ez a tény is a viszonosság megsértését képezi, mely felett azonban a kormány eddig szemet hunyt. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Szükségesnek véltem az említett rendelkezéseket és tényeket konstatálni. És most egy rövid visszapillantást kell vetnem arra, hogy mi történt 1899 óta. A törvénynek már említett és a 4. §-ba foglalt rendelkezése szerint, az 1903-ik évig kellett volna Magyarországnak megkötni a vám- és kereskedelmi szövetséget Ausztriával. Mindnyájan emlékezni fogunk arra a nagy küzdelemre, a mely Körber osztrák miniszterelnök és Széll Kálmán magyar miniszterelnök
