Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-28
28. országos ülés 1905 május 25-én, csütörtökön. 299 Polónyi Géza: Miután tehát annak a kérdésnek eldöntése: forog-e fenn államtitok vagy nem, kizárólag az összeférhetlenségi bizottság hatáskörébe tartozik, és miután itt az összeférhetlenségi bizottság kétségtelenül nem cselekszik mást, mint azt, a mi saját hatáskörébe tartozik, a mi őt törvény szerint megilleti, a midőn t. i. követeli a minisztertől ezen ügyre vonatkozó ügyiratokat: a képviselőház nem is tehet mást, mint hogy hozzájárul gróf Keglevich István indítványához. (Zajos derültség és felkiáltások balról: Károlyi István! Az elnök csenget.) T. ház! Bizonyára nem volt szándékosság ezen lapszusban, de mégis bocsánatot kérek a tévedésért; mert ón gróf Károlyi Istvánnak, az összeférhetlenségi bizottság elnökének indítványát ajánlom elfogadásra. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én csak szavaim értelmének helyreállítása végett szólalok fel, minthogy a képviselő ur olyan értelmet tulajdonított szavaimnak, minthogyha én az összeférhetlenségi bizottság elé terjesztendő bizonyítékok mérlegelését és megrostálását akarnám ezen javaslatommal magamnak vindikálni. Azt hiszem, hogy erről szó sem lehet. Álláspontom egyszerűen az volt, hogy előfordulhat olyan eset, a midőn az ügyiratokban olyan egyéb kérdések is tárgyaltattak, a melyek az összeférhetlenséggel összefüggésben nem állanak. (Mozgás a baloldalon.) Polónyi Géza: Azt mellőzni fogja a bizottság ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Például a jelen esetben a kérdés, a mely a bizottság hatáskörébe tartozik, az, hogy a gr. Keglevich István számára megállapított kegydij összeférhetlenségi esetet képez-e vagy sem ? Mindaz tehát, a mi a kegydijra vonatkozik, az ügyhöz tartozik és igy az ügyiratoknak minden, a kegydíjra vonatkozó részében a bizottság van hivatva mérlegelni a bizonyítékokat; a mennyiben azonban ezen ügyiratokban volnának olyan dolgok is, a melyek a kegydijjal semmiféle összefüggésben nem állanak, azokra nem vonatkozhatik a bizottság vizsgálata. (Felkiáltások balfelöl: Mindent leéli látnia a bizottságnak! Mozgás jobbfelöl.) Nem akarok most e kérdés felett tovább polemizálni és különösen nem akarom igy közbeszólások alakjában felvenni és folytatni a polémiát, hanem egyszerűen konstatálni kívánom, hogy én nem a bizonyítékok mérlegelése tekintetében akartam a bizottság magatartását megkötni, hanem egyszerűen azt állítottam, hogy a bizottság elé csakis olyan ügyiratok vagy az ügyiratoknak csakis olyan részei tartoznak, a melyek arra a tényre vonatkoznak, a mely az • összeférbetlenséget esetleg megállapítja. (Mozgás és ellenmondások a baloldalon. Helyeslés a jobbóldalon.) Szakáts Zoltán jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Csupán azért szólalok fel, mert a miniszterelnök ur a hivatalos titok megőrzésével indokolta most itt az ügyiratok kiadásának megtagadását. Ezzel szemben felolvasom az ő átiratát, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a mely azt mondja, hogy: »Van szerencsém értesíteni, hogy gróf Keglevich István intendánssá való kineveztetésére és ez állásától történt felmentésére, úgyszintén a nevezett kegydijára vonatkozó iratokat, miután azok nevezettnek magánviszonyaira vonatkozó bizalmas jellegű részleteket tartalmaznak«, (Felkiáltások bal felöl: Az nem hivatalos titok!) — bocsánatot kérek, van ennek folytatása is, — . .. »a melyek míg egyfelől az összeférhetlenség kérdését abszolúte nem érintik, másfelől a hivatalos titok megőrzését teszik kötelességemmé, sajnálatomra a bizottság rendelkezésére nem bocsátom«. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a baloldalon.) Ezen átiratban nem az az indokolás, hogy minthogy az akták hivatalos titkot képeznek, azért nem méltóztatik azokat átadni, hanem az egyedüli és valóságos indok az, hogy a nevezettnek magánviszonyaira vonatkozó bizalmas jellegű részletek vannak benne, (ügy van! balfelöl.) Bocsánatot kérek, de ez nem kell, hogy hivatalos titkot képezzen és azt hiszem, hogy az Opera intendánsának viszonyai, akár kötelességei, akár a kormánynyal szemben való helyzete tekintetében soha, semmiféle irányban hivatalos titkot nem képeznek. (Igaz.' ügy van! a baloldalon.) Ezen aktákat, a mennyire én tudom, a minisztériumban nagyon kevés utánjárással bárki megnézheti, (Ellenmondásolt jobbfelöl.) és ha ezek ott nem képeznek hivatalos titkot, akkor semmi esetre sem képeznek ilyen titkot az összeférhetlenségi bizottsággal szemben. De ezenkívül nagyon sérelmesnek tartottam a t. miniszterelnök urnak a kijelentését, mert az a bíróság, a mely közjogi ügyekben van hivatva dönteni, (ügy van! balfelöl.) hiszen az összeférhetlenségi bizottság tulajdonképen egy nagyon magasfoku bíróság, a mely nem kicsinyes magánjogi kérdések, hanem igen nagyhatású közjogi dolgok felett van hivatva dönteni, a melynek tagjai eskü alatt kötelesek meggyőződésük szerint igazságosan itólni, összes attribútumával bir mindannak, a mivel minden királyi biróság bir; sőt, ha szabad volna az összehasonlítást megtenni, ezt a bíróságot én fontosabbnak, nagyobb hatáskörrel, nagyobb imperiummal bírónak kell hogy ismerjem, mint a közönséges bíróságot. Ha a közönséges bíróságban meg tudnak bízni és u. n. hivatalos titkot kérelmére át tudnak adni, — mert hiszen magánjogi és kriminális kérdésekben a hivatalos titok akadálya nem szokott lenni az ügy, a tényállás kiderítésének — ugy nem szabad elvileg sohasem felvetni azt, hogy egy közjogi biróság előtt, 38*
