Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-28

2Ö8 28. országos ülés 1905 május 25-én, csütörtökön. Gr. Tisza István miniszterelnök: Az ország közérdeke vallhatja annak kárát, ha igy olyan ügyiratok közlésére is utasittatik a kormány, a melyeknek visszatartását felelőssége érzetében helyesnek találta volna. Egyébiránt ismétlem, méltóztassék a háznak legjobb bölceesége szerint határozni, (Helyeslés jobbfelől.) Szakáts Zoltán jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Ha a t. belügyminiszter urnak nyilatkozatában nem találnék olyan kifejezéseket is, a melyek esetleg téves következtetésekre is nyújthatnának alkalmat, nem szólaltam volna fel, mert a dolog egészen tiszta és nyilvánvaló, hogy az iratok, a melyeket az összeférhetlenségi állandó bizottság követel, rendelkezésre bocsátandók. A t. miniszter ur azonban beszédében néhány szót ejtett ki, a melyeket röviden kötelességemnek tartok jogászi szempontból előtte és az ország szine előtt megvilágítani. (Halljuk! balról.) T. képviselőház! A miniszter ur súlyt helyez arra, hogy az összeférhetlenségi bizottság hatáskörében járjon el, midőn valamely okiratot kér, és itt összetéveszti a hatáskör kérdését a bizonyíték mérlegelésének kérdésével. (Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Az összeférhetlenségi állandó bizottság hatáskörét bifurkálja a törvény. Kiterjed ez a hatáskör olyan összeférhetlenségi esetekre, a melyekben Ítélkezik, meg olyanokra, a melyekben előkészítő szerepet visz. A törvény taxatíve sorolja fel mind a kétféle eseteket. A bizottság hatásköre tehát fennáll ítélkezésre és előkészítésre a törvény által taxatíve hozzáutalt ügyekben. S igy a bizottság, akár előkészítés, akár ítélkezés szempontjából foglalkozik a hozzáutalt ügyekkel, mindig hatáskörében jár el. (Ugy van ! Ugy van! hal felöl.) És az, hogy a bizottság milyen bizonyítékot tart szükségesnek, az ő hatáskörébe tartozik, az sohasem függhet a világon semmiféle miniszternek a meggyőződésétől; ebben tisztán és kizárólag az összeférhetlenségi bizottság van hivatva dönteni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ha az összeférhetlenségi bizottság nem a törvény által taxatíve felsorolt esetek valamelyikével foglalkoznék, vagy nem foglalkoznék összeférhetlenségi kérdéssel, vagyis nem hatáskörében járna el, akkor joga lenne bármely hatóságnak a kért iratokat tőle megtagadni. Az .a kérdés azonban, hogy egy összeférhetlenségi esetre vonatkozólag az ennek elbírálására hivatott bizottság milyen bizonyítékot tart szükségesnek, kizárólag e bizottságra tartozik és a mit a bizottság szükségesnek tart, azt a hatóságok teljesíteni tartoznak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Most már a konkrét esetre is rátérek. (Halljuk! Halljuk! balról.) Nem ismerem ezen okiratok tartalmát, bár sejthetném, mert hiszen nagy publiczitással kezeltetett a kérdés. De bármit tartalmazzanak ezek az okiratok, azt mondja a miniszter ur, hogy lehetnek okiratok, a melyek a mellett, hogy az összeférhetlenségi esetre tényleg vonatkozást tartalmaznak, magukban foglalnak egyéb dolgokat is és ennek folytán a t. miniszter ur a hivatalos titokra való utalás mellett azt is állítja, hogy ilyen esetben az illető okiratokból csak egyszerű kivonatokat ad a miniszter. Mielőtt a hivatalos titokról nyilatkoznám, t. ház, gondoljuk meg, hogy mit jelentene, ha ez az elv menne keresztül ? Mit jelentene az, t. képviselő urak, ha a miniszter ur maga döntene, mit tart ő az összeférhetlenségi esetre tartozónak és mit nem? Hiszen igy megérhetnők, t. képviselőház — én bizonyára nem gyanúsítom a miniszter urat ezzel, legtávolabbról sem áll szándékomban — azt, hogy akad kormány és miniszter, a ki a kérdéses okiratokat épen azon részükben nem kivonatolná, a mely a konkrét esetre tartozik, hanem küldene egy olyan kivonatot, a mely a bizonyítékot épen nem tartalmazza. Már pedig különösen összeférhetlenségi kérdésnél ez rendkívül fontos dolog. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tegye fel a miniszter ur azt, hogy akad — mint a hogy akadt a világon, nálunk eddig még tudtommal nem akadt — de akadhat miniszter, a ki egy képviselővel üzletet csinál és összejátszik. Most már az illető miniszter az aktának épen ezt a részét nem fogja kivonatolni, mert az az ő meggyőződése szerint az összeférhetlenségi esetre nem tartozik. Már pedig, t. képviselőház, ezeknél az összeférhetlenségi dolgoknál épen az a leglényegesebb, hogy a képviselőnek a kormánynál való közbenjárása és minden ténykedése leplezetlenül álljon a bizottság előtt, és ebből a szempontból én sohasem biznám, de nem is bizhatom arra a miniszterre, hogy ő határozza meg, mit fog kivonatolni és mit nem tart az esetre vonatkozónak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: 0 rá a legkevésbbé! Polónyi Géza: T. miniszterelnök ur! Kétségtelenül merülhet fel jogos aggodalom az u. n. titoktartás szempontjából. De itt azután minden jogász distingvál. A hivatalos titkot senkise fogja mentségül akezeptálni az összeférhetlenségi esetekben. (Ügy van! balról.) Hanem van egy más dolog, t. miniszter ur, és ez az államtitok kérdése. Ahhoz határozathozatal kell, hogy megállapittassék, fenforoge államtitok vagy nem? Az államtitok megőrzése annak az összeférhetlenségi bizottságnak épen ngy kötelessége, mint a kormánynak. (Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) Es én meg vagyok arról győződve, hogy ez a bizottság sohasem vétene e kötelesség ellen. Hanem más az u. n. hivatalos titok. Mert az azután csak a t. miniszter uraktól függne, hogy ők kényük-kedvük szerint mit fognak hivatalos titoknak deklarálni és mit nem. Persze, az ilyen kellemetlen üzletre vonatkozó aktákat rendszerint hivatalos titoknak szokták tekinteni. Endrey Gyula: Hivatalos disznóság!