Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-23
264 23. országos ülés 1905 május 11-én, csütörtökön. józan és hazáját szerető politikusnak a törekvése, ne lehetne a felirat keretén belül is különösen az általam felhozott kérdésekben a részletek kifejtésével foglalkozni és nyíltan megmondani azt, hogy a mit kívánunk, azt miként akarjuk, ez valóban oly állítás, mely a válság megoldásának a kérdésével homlokegyenest ellenkezik. Hiszen nemcsak ő Felségének, de a nemzetnek és a képviselőház minden pártjának is ismernie kell a megoldás részleteit és módozatait, mert az odavetett jelszavakat lehet meg is érteni, de lehet félre is érteni, s igy a kibontakozás már itt is akadályokba ütközik, míg ha a részletekben ismeri ő Felsége, ismeri a nemzet és ismerik a pártok a kibontakozás eszközeit : ugy talán megérthetik egymást ugy' a király mint a nemzet és a különböző pártok is. Felszólalásomat, t. képviselőház, Deák Ferencznek 1861 május 13-án a képviselőházban elmondott beszédének egy passzusával zárom be. Egy hang (halfelöl) : Meghalt már! VatiCSÓ Gyula: Bizony kár, hogy nem ól már! A magyar történelem e kimagasló és korszakot alkotó bölcs férfia a hazának feliratának indokolásánál e szavakat mondotta: Endrey Gyula: Legalább valami élvezhető is lesz a beszédben. (Derültség bal felöl.) Vancsö Gyula (olvassa): ^Képviselői vagyunk e nemzetnek, mely kezünkbe tette le sorsát, becsületünkre, belátásunkra bízta jövendőjének biztosítását, feladatunk fontos, állásunk nehéz, mert rendkívüli a helyzet, a melybe jutottunk.« Szívleljük meg, tisztelt képviselőház, a bölcsnek e mondását és véssük azt sziveinkbe örök emlékezetül, mert a mai helyzet nem kevésbbé veszélyes, mint volt az 1861. május 13-án és ne kicsinyeljük egymás nézeteit, egymás törekvéseit. Önök a fenforgó kérdéseket gyors és radikális utón, mi a lassúbb, de biztos fejlődés utján kívánjuk megoldani, de törekvéseink alapja sem az egyik, sem a másik oldalon sem lehet más, mint az ország jólétének, boldogulásának előmozdítása. A felirati javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Ki következik? Okolicsányi László jegyző: Schriffert József! Schriffert József: T. képviselőház! A felirati javaslatot elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Az uj alapon működő kormányhoz azzal a kéréssel fordulok, t. ház, hogy az uj választási törvénybe az általános titkos szavazati jogot egész terjedelmében világosan vegye be. Jól tudjuk, hogy a kisiparosnak, kiskereskedőnek, kisgazdának, szóval a kisebb embernek régi óhaja, hogy szavazati joggal bírjon, a melylyel most nem bír, mert nem fizet annyi adót. De megfizeti azt vérben, a nagy fogyasztási adóban, a melyhez aztán még kisebb pánzadóval is járul. Az egyesült ellenzék azt hirdette programmjában, hogy követeli az általános titkos szavazati jogot és igy én nem is tételezem fel róluk, sem majd az uj alapon működő kormányról, hogy ezt a követelésüket elejtik. Kívánatos dolog volna továbbá, t. ház, a fogyasztási adórendszert Í3 reformálni, mert egyik legfontosabb dolog, hogy a szegény nép vállain kisebbítsük némileg a nagy terheket, a melyek már elviselhetetlenek. Úgyszintén kérjük a földadó fokozatos kiszabását is, mert a kisgazda adója nem áll arányban a nagybirtokos adójával. (Zaj. Elnök csenget.) Nem akarok hosszasan szólni, t. ház, (Helyeslés.) csak egy megjegyzésemre kérem még ki a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom, hogy a földadó hogyan van klasszifikálva, hogyan van osztályokra osztva; az 1-ső, 2-ik, 3-ik, 4-ik osztály mind a kisembereket terheli, az 5-iknél változik a helyzet, míg a 6-ik, 7-ik és 8-ik osztályból a kisemberek már teljesen ki vannak zárva. Én nagyon szükségesnek tartanám, hogy az országgyűlés elsősorban a kisembereken segítsen, mert ha itt nem segítenek rajtuk, akkor tönkremennek. Pedig azt hiszem, hogy Magyarország parlamentjének nem az az óhaja, hogy a kisgazdák és kisiparosok tönkremenjenek, hanem inkább az, ko^y azok is erősödjenek. (Helyeslés a baloldalon.) Még egy megjegyzésem volna a regálebérletre vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Én most csak Gyuláról beszélek, 600.000 koronáért váltotta meg a regálét Gyula városa, hogy egy kis pénzforráshoz juthasson, s a mikor már meg volt váltva, nem telt bele két esztendő, az állam magáévá tette. Arra kérném a t. házat, méltóztassék ezt a dolgot fontolóra venni, mert arra a városra, a mely 85'60 °/ 0 pótadót fizet, csakugyan ráfér a segítség. Csak például hozom fel azt az esetet, hogy Gyula városának 332.000 korona adót kell kivetni, hogy fizethesse tisztviselőit, hogy fentarthassa magamagát a város. Pedig a tisztviselőknek egy része az államnak dolgozik, más része a vármegyének és csak egyharmad része a városnak, Arra kérném a t. házat, méltóztassék ezen az állapoton segíteni, mert ha nem lesz rajta segítve, akkor húsz esztendő sem telik bele, s ez a város tönkre fog menni. Nem akarom a t. ház türelmét továbbra igénybevenni, csak ezekre kívántam szives figyelmét felhívni. Egyébként a felirati javaslatot magamévá teszem. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. házat: kiván-e még valaki ezen javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. (Elénk helyeslés a baloldalon.)
