Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-23

254 "J3. országos ülés 1905 május 11-én, csütörtökön. T, ház, azt mondhatná erre valaki, hogy nem a szövetkezett balpárt dolga más párt ba­jaival törődni, de az ország ügyeiben, azt hi­szem, hogy 6z igenis kötelessége minden párt­nak, különösen akkor, ha sérelmekről van szó és itt nem tehet különbséget az, hogy azon ügyek esetleg egy más párt érdekében intéztet­nének el. Nemrég történt meg Londonban, hogy a kormány betiltott egy munkásgyülést. Az illető munkástöredéknek nem volt képviselője az or­szággyűlésen, azonban mégis megtörtént, hogy a szabadelvűpárt emberei sorban felkeltek és tiltakoztak az önkényeskedés ellen; sorompóba lépett a sajtó, a közvélemény ós kierőszakolták a kormányon, hogy a munkásokon ejtett sérel­met orvosolja. (Mozgás.) A félintézkedésnek és a fóligazságszeretetének bizonyos jelét látnám abban, hogy ha ez a t. ház nem erre az állás­pontra helyezkednék. Engedje meg, t. ház, hogy most már ma­gával a felirattal foglalkozzam. Előre is kijelentem, hogy ha mi nem értünk egyet a felirati javaslattal, ennek oka nem az, a mi esetleg a felirati javaslatban benne van, hanem az, a mi benne nincsen. Mindenekelőtt sajnálattal tapasztalom, hogy a választői jog kérdésében a felirati javaslat egy meglehetősen keveset mondó mondattal elégszik meg, midőn egyszerűen a választói jog kiterjesztéséről beszél. En nem tartó n elegendőnek a választói jog olyan reformját, a mely labilis, nem állandó jel­legű, nem maradandó. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy annak egyedüli ellenszere, hogy a vá­lasztói jog labilis ne legyen. De mi ugy vagyunk ezzel a választói joggal, hogy a választások al­kalmával róla nagy hangon szónokolunk, a mikor pedig bekerülünk az országgyűlésbe, akkor róla már csak suttogva beszélünk, mikor pedig arra kerül a sor, hogy egy okirattal vallomást tegyünk meggyőződésünkről, akkor megelégszünk egy olyan kevesetmondó mondattal, a mely bizonyára nem fogja kielégíteni a választói jog reformjának barátait. (Zaj halfelöl.) Én épen a függetlenségi politika szempont­jából is föltétlenül szükségesnek ismerem az általános választói jog behozatalát; hiszen épen a függetlenségi párt volt az, mely mindig han­goztatta az általános választójogot oly párttal szemben, mely törekvéseinek következetesen út­ját állotta. Ez okból felteszem a függetlenségi pártról, hogy most, a midőn alkalma van régi óhajának érvényesítésére, ezt az alkalmat elsza­lasztani nem fogja. Felteszem ezt annál is inkább, mert az utolsó választások tanúságai nevezetesen abban csúcsosodnak ki, hogy a választóközönség nagy többsége épen azokat a pártokat tüntette ki bizalmával, melyek az általános választói jog behozatalára nézve kötelező Ígéreteket tettek. Már pedig én azt hiszem, hogy ha szent az adott szó uri emberek között, akkor még inkább szent­nek kell lennie az adott szónak és ígéretnek politikai tekintetben ott, a hol arról van szó, hogy a nép megismerje jövendőbeli politikai képviselőit. Fontosnak tartom a választójognak ilyen rendezését, reformálását más szempontból is, még pedig Ausztriához való viszonyunk rendezése szempontjából. 1867-ben, a mikor a kiegyezés­ben ez a viszony rendezve lett, az az ország­gyűlés ugyancsak nem az általános választói jog alapján tette meg intézkedéseit, és ha időközben kitűnt, hogy az akkori országgyűlésnek a mun­kája nem bizonyult teljesen tökéletesnek, hát ennek én egyik okát abban is látom, hugy akkor sem nyilatkozhatott meg a nemzet a maga egészében, hanem akkor is csak a nemzetnek egy töredéke érvényesítette akaratát. Azt hiszem, mindenkinek érdeke az, hogy Ausztriához való viszonyunk rendezése különösen ezúttal a lehető legbiztosabb alapokra fektettes­sék, (Helyeslés a baloldalon.) és akkor el kell fogadnunk azt is, hogy ezt a biztos alapot ga­rantálnunk kell az által, hogy az általános vá­lasztói jog alakjában alkalom adassék ez ország népe minden rétegének arra, hogy véleményét és óhajtását kifejezésre juttassa. Mindaddig, mig olyan labilis lesz a választói jog, mint a milyen eddig volt, mindaddig ki leszünk majd téve annak, hogy mindig találkozik majd ebben a házban kisebbség, a mely több-kevesebb jog­gal azt fogná magáról állithatni, hogy volta­képen nem a többség képviseli az egész nemzet­nek igazi akaratát, hanem hogy a kisebbség a nemzeti bizalom letéteményese. Végül, t. ház, szükségesnek tartom a vá­lasztói jognak általános alapon való rendezését nemcsak a mi szempontunkból, nemcsak az országgyűlés szempontjából, hanem szükségesnek tartom magának a dinasztiának a szempontjából is. Mert ha nekünk érdekünk az, hogy a viszony, mely közöttünk és Ausztria között fennáll, ma­radandólag rendeztessék, akkor ez az érdek bizo­nyára a dinasztiára nézve is fennáll. Engedje meg a t. ház, hogy szóljak egy pár szót arról a kérdésről, mely az elméket most leginkább foglalkoztatja: ^államunk önálló gazdasági berendezkedéséről. És itt engedjék meg, hogy miután én kivételes helyzetben vagyok, a mennyiben kötelességemnek tartom nemcsak a magam véleményét elmondani, hanem a mások véleményét is, a kik csak épen erőszak követ­keztében, mondhatnám, választási vis major következtében nem juthattak be a házba, (Moz­gás e's felkiáltások: Milyen vis major?) Igenis, vis major következtében. A szabadelvűpártnak erőszakossága vis major volt velünk szemben. A szabadelvűpárt, a mint azt nagyon jól kifej­tette tegnap Suciu János t. barátom, saját párt­uralmi szempontjából erőszakkal, morális alap nélkül lefoglalta kerületeinket. Mondom t. ház, szíveskedjenek megengedni, hogy az ország önálló gazdasági berendezkedése kérdésében ós az ezzel összefüggő kérdésekben felolvassam egy kiváló politikusunknak a véleményét, a ki ebbeli véle-

Next

/
Thumbnails
Contents