Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-22

246 22. országos ülés 1905 május 10-én, szerdán. csak hogy nem ellentétes, de azzal épen megegyező. (Helyeslés.) Ezen Ígéret nevében én is kérem a t. ház tagjait . . . (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Suciu János: . . . méltóztassanak szerény felszólalásomat szintén nem az esetleg előtérbe tolult faji érdek, hanem tisztán az igazi elvont állami érdek szempontjából meghallgatni. (Halljuk! Halljak!) T. báz! Ha a mostani politikai válságot, a melyet bátran alkotmányválságnak is nevezhetünk, jól szemügyre veszszük, igazat kell adnunk gr. Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunknak, a ki tegnap azt állította, hogy ez a válság nem egyéb, mint ujabb fázisa annak a küzdelemnek, melyet a magyar nemzetnek évszázadokon át kitartással, bár váltakozó szerencsével, kellett vivnia azon irányzatok ellen, melyek Magyarországot az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt országokkal a perszonál-unión túlmenő közjogi és gazdasági kötelékek által összekapcsolni akarták. Ezen irányzat megszüntetését a magyar állam függetlensége és alkotmányának épsége érdekében, de a dinasztia és az állam létérdeke szempontjából is évszázadokon át kitartással követelte a magyar nemzet. T. ház! Ha a jelen válság kiélesedésének okait, előzményeit kutatjuk és kutatásaink kiindulási pontjául a gyökeresen átalakult alkotmány azon sarkalatos alapelvét veszszük, mely szerint ma a politikai magyar nemzet az állam összes polgáraiból áll, a kik e nemzetnek nemzetiségekre való tekintet nélkül egyenjogú tagjai, akkor természetszerűleg felmerül azon kérdés tisztázásának szüksége, hogy a magyar állam függetlenségének kivivására irányuló törekvés ez ujabb fázisával szemben, vagyis szemben a mai válsággal a magyar nemzet egészében és alkotó részeiben minő álláspontot foglal el? T. ház! Nem czélom a politikai magyar nemzet törvényileg kimondott, egységes és osztatlan volta ellen tüntetni vagy azt figyelmen kivül hagyni; de valamint az, a ki statisztikai adatok alapján Magyarország etnográfiai térképét készítve el, ezen a különböző hazai népfajokat különböző színekkel tünteti fel, nem követ el bűnt az egységes magyar nemzet ellen, ép ugy talán szabad nekem is ezen etnográfiai térképet összehasonlítani azon ugyancsak szines térképpel, a mely a folyó évi januári választások eredménye alapján szintén különböző színekben tünteti ki a pártokra való tekintettel a választókerületeket, és ha ezen összehasonlításból levonom a levonható következtetéseket, de egyben a téves látszat előidézte hamis következtetésektől mindenkit óva intek. E két térképet összehasonlítva, ha nem is számtani pontossággal, — mert hiszen, a mint felirati javaslatunkban is hangsúlyozva van, a magyar nemzetnek csak egy kis töredéke fejezi ki akaratát választás utján — de mégis arra való tekintettel, hogy a különböző népfajok legnagyobb része meglehetősen tömören lakik az ország különböző részeiben, következtetést lehet vonni arra, hogy minő álláspontot foglalnak el e népfajok a mostani politikai és közjogi kérdésekkel szemben; ugy tűnik fel, mintha a tiszta magyarság, vagy a többnyire magyarság által lakott választókerületek legnagyobb része a magyar állam függetlensége, vagy legalább is az önálló vámterület és a magyar nemzeti aspirácziók érdekében foglalna állást, azok a kerületek pedig, a melyekben a nemzetiségiek vannak többségben, a 67-es közjogi alap mellett látszanak megnyilatkozni. (Felkiáltások balfelöl: Látszanak! Zaj.) Elnök: Csendet kérek!^ Suciu János: T ház! Énnekem az a szerény megjegyzésem, hogy ez az utóbbi következtetés, hogy a nemzetiségek lakta vidékek meggyőződésből a 67-es alap változatlan fentartása mellett vannak és az u. n. nemzeti vívmányok és az önálló vámterület ellen foglalnak állást, nem felel meg a valóságnak. (Helyeslés balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Még pedig azért nem, mert a nemzetiségek lakta kerületek túlnyomó részében az ország függetlensége és a 67-es közjogi alap fentartása feletti vitás kérdés abban a formában, amelyben az a magyarság lakta kerületekben fel lett téve, a nemzetiségi kerületekben szóba sem jött, meg nem vitattatott és igy azok e kérdésben állást nem foglalhattak. Nem én mondom, hanem a t. baloldal részéről ismételten ki lett jelentve, hogy a kormánypárt az u. n, nemzetiségikerületeket valóságos kormánypárti mentsváraknak tekintette. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az u. n. nemzetiségi mumus és a magyar állami létérdek folytonos hangoztatása mellett a szabadelvűpárt lefoglalta azokat a kerületeket a maga pártérdeke és párturalma javára. Ha ez igaz, — pedig ha Bem akarunk alkotmányos szotízmák mögé bújni, hanem a tényleges állapotokat és azokat az egyéb okokat is veszszük tekintetbe, a melyeket nem akarok külön részletezni, mert nagyon messze kellene mennem, — az erőszak, korrupczió stb., — be kell ismernünk, hogy igaz, akkor ebből miféle következtetés vonható le? Az egyik az, hogy mikor az eddigi kormány a nemzetiségi biztos kerületekből bekerült szavazatokkal a magyarlakta kerületekben a kiegyezési törvények magyarázatának merevségével szemben mindinkább megnyilatkozó ellenzéki szellemet mintegy legyűrte, akkor valósággal nem a nemzetiségek igazi akaratának tett eleget. A második negatív következtetés, a mely levonható, az, hogy a politikai magyar nemzet tagjait képező nemzetiségek a dualizmus, a 67-es közösügyi alap mellett, állást nem foglaltak, a mit azért tartok szükségesnek kijelenteni, nehogy ugy tűnjék elő, mintha a nemzetiségek a magyar állam jog03, annak létérdekéből kifolyólag valóban szükséges vívmányokat elvből, magán-