Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-22
22. országos ülés 1905 május 10-én, szerdán. 243 tán felsoroltattak konverzativ módon mindenféle alternatívák és lehet, hogy ez az eszme is felmerült, a mely azonban csak annak az álláspontnak talaján születhetett, hogy a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvének meghatározása felségjog, hogy tehát ő Felsége úgyis intézkedhetnék. De én már csak azért sem tehettem magamévá és csak azért se hozhattam javaslatba az ilyen megoldást, mert én ennek a teóriának, a mely a felségjog körébe utalja a nyelv meghatározását a hadseregben, mindig homlokegyenest ellenkezőjét védelmeztem és állítottam már 1889 óta.' (Élénk helyeslés a haloldalon.) Ezt az álláspontot tehát én sohasem vallottam és ha valaki a t. bizottság tagjai közül a konverzácziók során felmerült mindenféle eszmék megpenditéséhől azt a benyomást nyerte, minthogyha nekem ez volna az álláspontom, az az én igen t. tagtársam nagyon alaposan tévedett és megengedem, hogy jóhiszeműleg, de tévesen informálta t.képviselőtársamat. (Ugy van! balfelol.) Hammersberg László jegyző: Udvary Ferencz! Udvary Ferencz: T. képviselőház ! A szőnyegen lévő javaslathoz egy pár szót kivánok szólani. Mindenekelőtt a t. miniszterelnök urnak azon kérdésére, hogy »helyss-e az u, n. gazdasági különválásnak, vagy mondjuk: a külön vámterületnek és a külön magyar nemzeti banknak mint óhajtandó és elérendő czélnak odaállitása, igen vagy nem?« — azt válaszolhatom, hogy igenis helyes és pedig azért, mert nagyon jól tudjuk, hogy az önálló vámterülettel természetszerűleg együtt jár az önálló nemzeti bank is. Az önálló nemzeti bank felállítását, mint egy mumust ép azok hangoztatják, a kik Ausztriában eddig az óriási hasznot tényleg élvezték és a kik azt magyarázzák, hogy ez a lehetetlenséggel határos a mai intézmények keretében. Ez azonban egyszerűen nincsen igy, és pedig azért, mert tudjuk nagyon jól, hogy az 1899 : XXX, t.-cz, 8. §-a alapján a vámközösség megszüntetésével 1907, deczember 31-én túl meg kell a bankközösséget is szüntetni legalább is 1910. deczember 30-ig, a mi annyit jelent, hogy a bankszabadalom akkor önmagától lejár, ha a vámszövetség továbbra fenn nem áll. Az osztrákmagyar bank alapszabályai garantirozzák a felszámolás lehetőségének könnyűséget, de hogyan? Az osztrák-magyar bank alapszabályainak 105. és 108. §-a világosan kimondja, hogy a jelzálogüzlet és a tartalékalap marad a részvényeseké, a többi aktivá pedig a két állam között osztatik fel. Mit jelent ez ? Tudjuk nagyon jól, hogy az államjegyeknek és ötkoronásoknak bevezetése előtt, az 1892, évi törvény alapján 543 millió arany- és részben ez'iistkészlet van a bankban. Az 1899. évi törvény szerint a 10 koronásokra 160 millió arany alap lett megállapítva. Igaz, hogy ez a 160 millió a kormányok által bármikor igónybevehető. Ezenfelül egy milliárd aranykészlet van még az osztrák-magyar banknál letéteményezve, de ez egyéb tartozásoknak és bankjegyeknek képezi alapját. E^en rövid statisztikai tények azt bizonyítják, hogy az osztrák-magyar bank által forgalomba hozott 1700 millió koronából a magyar kereskedelem részére jelenleg circa 700—-800 millió jut. Felszámolás esetében 543 millió aranykészletből illet nlnket 30 0 / 0 , vagyis 160 millió, a 160 millióból pedig esik ránk 48 millió, a mi együtt 208 milliót tesz. Ez képezhetné, t. ház, a pénzjegy kibocsátásának érczalapját. Ezen 208 millió érczalap mellett, miután az önálló nemzeti bankot csakis részvénytársaság alapján lehet megcsinálni, ha a részvénytársaság alaptőkéjét 100 millióra kontempláljuk, a még szükséges 100 millió arany beszerzése nem ütköznék nehézségbe. E szerint háromszáz millió érczalappal 40% érczbiztositéki alapot véve fel, 750 millió bankjegyforgalmat lehetne az ország gazdaságába behozni. Ez teljesen egyezik azzal a részszel, a melyet statisztikai kimutatásunk szerint Magyarország élvez. Ez világos és ténybeli előadása annak, hogy a nemzeti bankot minden órában fel lehet állítani. A mit pedig a t. miniszterelnök ur első kérdésében a mezőgazdaságra nézve mint egy káros tényt akart lefesteni erre vonatkozólag, csak egy pár fejezetben akarok ráutalni arra, hogy minő rekompenzácziókat adhat egy olyan kormány, a mely igazán nemzeti alapon kivan működni és az államot saját magában akarja erősíteni. Itt van a mi hitelforgalmunk. Ezt dirigálta eddig az osztrák-magyar bank. És mit látunk erre nézve? Azt, hogy a nyújtott hitel tekintetében Ausztriában és Magyarországon a hitelkihelyezés közt valami lényeges eltérés nincs is. De mi a különbség? Az, hogy mig Magyarországon az ingatlan lekötése mellett az itt kihelyezett tőkéből földbírtok lekötésévei circa 80°/o jut, addig csakis 20°/o marad az ipari ós személyi hitel kielégítésére, Ausztriában pedig a személyi és ipari hitel segélyezésére ch~ca 85°/o és az osztrák ingatlant csakis 15°/o-ban kell megterhelniök, (Felkiáltások a középen: Ott van ipar!) Hogy miért van ipar Ausztriában, azt nagyon jól tudjuk. Nagyon természetes dolog, hogy egy oly állam, mint Magyarország, a mely századokon át exisztencziájáért küzdött, nem fejleszthette iparát. Hogy miért nem fejleszthette, az természetes, mert a mi viszonyunk Ausztriával olyan volt, hogy az osztrák vezető körök megragadtak mindent arra vonatkozólag, hogy iparfejlődés Magyarországon ne legyen, mert ha az ipari fejlődés meg lett volna, akkor a magyar ipar ma legalább is volna olyan fokon, mint az osztrák ipar és mi iparunkkal a versenyt ki tudnánk velük állani. Hiszen ha visszatekintünk, már 1780-ban milyen módon csinálták a vámsorompókat Magyarországon Ausztriával szemben. Oly módon, hogy minden czikket, a 31*
