Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-22

244 22. országos ülés 1905 május 10-én, szerdán. mely Magyarországból kiment, még az osztrák kanczellária szolgálatában lévő magyar urak részére, sőt a testőrség részére a saját birtokukról a családi szükségleteikre Bécsbe hozatott élelmi czikkeket is, óriásilag megvámolta Ausztria, De, t, ház, hogy milyen iparpolitikát folytat Ausztria és a közös kormány Magyarország terhére, ezt a statisztikából mindenki tudja. Ipart Magyarországon igenis lehet csinálni és lehet csinálni azért, mert az osztrák iparosok abban a pillanatban, a midőn a külön vámsorompókat felállítjuk a saját, egyedi, önös józan üzleti érzékükből kifolyólag átjönnek a határon, mert hisz nekik is élniök kell és az osztrák iparosok és gyárosok nem olyan nagy hazafiak ám, hogy saját egyéni hasznukat egyszerűen sutba dobják és ott maradjanak, a vagyonuk károsodására, a hol nincsen haszon. Hanem átjönnek a határon és itt építenek majd gyárakat. Ezelőtt körülbelül két-három esztendővel, mikor itt rebesgetni kezdték az önálló vámterület kérdését, Budapesten megjelent több gyáros és egy nagyobb kó'szénbánya direkcziójához azzal a kérdéssel fordultak, hogy kapnak-e itt a gyári üzemre elég alkalmas kőszenet azért, hogy a gyárakkal a sorompók felállítása esetében Magyarországban berendezkedhessenek. De méltóztassanak elhinni, és tudja a t. kormány is, hogy^ ez ugy van, hogy a gyáraknak át kell jönniök. És ha az iparfejlesztés igy megindul, akkor meg van oldva az a szocziális kérdés is, a mely nálunk a kivándorlást oly veszedelmessé teszi. (Igaz! balfelöl.) Mert hiszen a sok kivándorló azért megy ki innen, mert nincs kenyere, ha pedig gyári iparunk lesz, akkor a munkásoknak kenyere is lesz és akkor a kivándorlás reánk nézve már nem lesz oly veszedelmes. (Igaz! balfelol.) A magyar gazdának az a veszedelme, a melyet a t, miniszterelnök ur kifejtett, miben áll? Az iparban ? Abban, hogy majd nem tudja kivinni czikkeit? Engedelmet kérek, a mikor Ausztria ma Magyarországba 965 millió értékű iparczikkből csak szövött áruban 384 milliót helyez el Magyarországon, a mikor Ausztriának annyira életkérdése, annyira szüksége van arra, hogy a magyar piaczot megtartsa, szüksége van ránk. Nem annyira az osztrák kormánynak, nem a magas politikai személyiségnek, a ki olyan politikát akar folytatni, hogy a gesammtmonarchiát megcsinálja, hanem az osztrák állampolgárnak van szüksége ránk, a kinek tőkéje a gyárban fekszik, a ki annak kamatait élvezni akarja, a kinek ezt a kamatot meg kell szereznie, hogy megélhessen, átjön a gyárával, mert annak a 965 milliónak minél magasabb kamatozását igyekszik Magyarországon megszerezni. Ezzel pedig a mi iparunk épül föl és a gyári munkások fogyasztói lesznek a mezőgazdasági termékeknek. De a mezőgazdaságra vonatkozólag a nagy veszedelem nem is abban áll, hogy mi ily ipart fejlesztünk, hanem abban, hogy az adóreform nincs megcsinálva, a mit pedig a szabadelvűpárt 37 év alatt megcsinálhatott volna a progresszív módszer szerint. Es itt van a hitelviszonyok fontos kérdése. Hogy van most a gazda Magyarországon? A legkisebb boltos, a kinek boltjában néhány száz forint értékű, hitelre vásárolt áruczikk van, mivel beczégezett firmája van, számithat arra, hogy az osztrák-magyar bank jól tevő kapui megnyílnak előtte. De a magyar gazda, ha le is aratta gabonáját, ha az ott is fekszik garmadában, hitelt nem kap, (Igaz! balfelől.) nem hitelképes ember a mai hitelezők szemében. Miért nem? Azt magyarázták, hogy meg akarják csinálni az általános gabonaraktárt. De ez üres teória, üres ígéret volt. Megcsinálhatnák a vidéken, a perifériákon, megcsinálhatnák szépen, ha volna hitelük, de a mikor ugy állunk Magyarországon a telekkönyvi kimutatások szerint, hogy a jelzálogkölcsönök annyira abszorbeálják az értékeket, hogy havalaki ma egy előnyösebb kölcsönt akarna csinálni, nem tud, mert a transito-üzletben nincs módja rá, ninc3 hitelintézet, a mely megcsinálná ; ha pedig megcsinálja, a mai hitelviszonyok mellett nincs abban köszönet, mert ha az a szerencsétlen gazda az adósságát előnyösebb kölcsönre akarj a változtatni, azért 3—4 és talán még magasabb százalék stornot tartozik fizetni. Ezt tűrte a szabadelvű kormány. Ezek mind oly dolgok, a melyeket a törvényhozásnak régen kellett volna rendeznie és rekompenzálnia, hogy a mit a gazda elveszít a vámon, lehetőleg visszanyerje a réven. Itt van a parczellázás kérdése. De nem ugy kell ám parczeílázni, hogy a tőkések megveszik a gazdától a föld holdját 120—130—150-160 forintért, aztán a meddig a parczellázók 200, 250 forintért el nem adták, addig a gazda nyomorúban éhen halhat. A parczellázást ugy kell csinálni, hogy míg keresztülvive nincs, a gazda méltányos hitelt élvezzen, a gazda élhessen; jó, nyerjen mellette a tőkés is, hisz az az üdvös nemzetgazdászati üzlet, a melylyel az eladó és a vevő is meg van elégedve, de a gazda bőrét le ne húzhassa. Nem lehet ezt a népet ugy megmenteni, a mint Tisza István miniszterelnök úr csinálta, mig aktiv miniszter volt. Ugy lehet egy rendkívül gazdaságos kortéziát csinálni, mert a hitelező a legeredményesebb kortes, de a parczellázó bankoknak — nem akarván az uj részvénytársaságról beszélni, ahhoz semmi közöm, csak nemzetgazdasági kérdést akarok fejtegetni — nem az a módja, hogy az állam szubvencziókkal, illeték-elengedéssel az egész perifériát behálózza, ez a módja a parczellázás kreálásának egyetlen politikus szemében sem engedhető meg, hanem kérni kell a jövendő kormányt, hogy a parczellázás kérdésében ugy járjon el, hogy a gazda megtalálhassa mellette a számadását, (Helyeslés.) T. képviselőház ! Azok a latifundiumos gazdák, a kik saját maguk nagy vagyonnal birnak,