Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-22
238 22. országos ülés 1905 május 10-én, szerdán. miniszterelnök ur nem tárta fel őszintén a helyzetet, abban az esetben felelősséggel tartozik ennek az országgyűlésnek, ennek az országnak, de a történelemnek is, de akkor ne is mondja a túloldalról senki, bogy e felirat felesleges, mert ő Felsége a koalicziónak mint ilyennek, mint egésznek az akaratát csakis ebből a feliratból ismerheti meg a miniszterelnök ur álnokságával szemben, melyet immár akkor mellőzni nem lehet, mert az alkotmány válságát jelentené. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Ez tehát a válság megoldásának súlypontja, t. ház, és nem az, a mit önök, t. túloldal, feltüntetni szeretnek. T. ház! Mint a néppártnak egyik szerénytagja, csak néhány szóval akarok még reflektálni a t. miniszterelnök ur pénteki abbeli szavára, melyet gróf Zichy Aladár ur szavaira mondott, hogy az, ki a korrupczió vádjával áll elő a nélkül, hogy azt bizonyítaná, az önmagát szállítja le és vádolja meg. Én, t. ház, nem akarom itt azoknak a bűnlajstromát felsorolni, mely a t. miniszterelnök ur kormányzati idejének egyik jellegzetessége marad, nem akarom, mert nem is volt időm ezeket összeszedni, de tény az, hogy annyi bárósitás, annyi nemesítés, (Igaz! ügy van! a középen.) annyi rendjelnek, czimnek ós hivatalnak adományozása, (gr. Apponyi Albert a terembe lép. Élénk éljenzés a baloldalon) a mennyi a t. miniszterelnök ur kormányzata alatt történt, talán nem történt az eddigi összes kormányok alatt együttvéve. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Csodálatos, hogy épen a t. miniszterelnök ur fedezett fel annyi jele3 embert ebben az országban, (Derültség balfelöl.) kiknek nagyobbrészt még létezéséről is eddig vajmi keveset tudott ez az ország. Avagy nem korrupczió e annak a két orvosnak a kinevezése, mely esetről Búza Barna t. képviselőtársam a múltkor megemlékezett, avagy a patikajogoknak törvénytelen adományozása? Talán a fogorvosoknak is azért szereztek kegyelmi diplomát, mert ezek sikeresen húzták ki a kormány tagjainak bölcseségfogát ? (Derültség bal felöl) Avagy nem korrupczió-e a közegeik által végrehajtott választási visszaéléseknek egész sorozata, a mely visszaélések már eddig is egy pár kormánypárti mandátumnak megsemmisítését vonták maguk után és csak legutóbb is egy miniszter mandátuma ellen rendelték el a vizsgálatot, többek közt olyan czélból, hogy vesztegetést és nem kevesebb mint 300 hivatali pressziót igazoljon? De, t, ház, a legnagyobb korrupczió magííban a miniszterelnök úrban testesül meg, a ki letettte az esküt a magyar alkotmányra, és a törvények megtartására, és mégis tudatosan megszegi a törvényt és igy esküjét, mint a bogy ezt az 1899: XXX, t.-cz. megszegése is igazolta. a ki erőszakkal akarta itt letörni a házszabályokat, és előzetesen beleegyezett a darabantoknak törvénytelen idebozatalába, nyakatekert logikával ex-lexben feloszlatta az országgyűlést és ma is_ ex-lexben kormányoz. (Ugy van! balfelöl,) És mi ennek az eredménye? Az, hogy a mig a polgári életben törvényeink értelmében a hamis esküre nagy büntetéseket szabnak ki bíróságaink, ítZu EL ki a törvények végrehajtásának úgyszólván legfőbb őre, a nemzet Ítélete után még mindig alkotmányellenesen gyakorolja itt a miniszterelnöki jogokat. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez ennek a liberális kormánynak politikai morálja. És ha ezt a dicstelen kormányzást a miniszterelnök ur érdemnek tekinti, legyen ő büszke rá, de az a büszkeség nem fogja őt megvédeni a nemzet megvetésétől ós utálatától, (Zaj jóbbfélol.) mert ez a nemzet szemében igenis nagymérvű korrupczió. (Ugy van! balfclöl.) Én tehát, t. ház, hogy ettől a korrupeziőtól is minél előbb megszabaduljunk, elfogadom a koalicziónak felirati javaslatát. (Elénk éljenzés és taps balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Zboray Miklós jegyző: Kovacsevics István! Kovacsevics István: T. ház! Azon érvelések után, melyeket Josipovich G-éza képviselőtársunk a horvát nyelvnek Horvátországban jogos használatáról itt elmondani szives volt, reméltem, hogy magyar testvéreink részéről senki sem fogja ez után is kétségbevonni azt, bogy jogunk van kívánni, miszerint a közös hadseregben HorvátSzlavonországban a horvát vezényszó behozassák. Miután pedig a mondott érvelések daczára ebben a házban újból oly állításokat hallottam, hogy nekünk a horvát vezényszóhoz jogunk nincsen: kénytelen vagyok a ház figyelmét újólag ezen dologra irányítani. Ennélfogva vagyok bátor a házat érveimnek testvéri szeretettel való meghallgatására kérni. (Halljuk ! Halljuk!) Már 1904. évi június hó 27-én voltam bátor a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy mily nélkülözhetetlen szükség a magyar és horvát nemzet között a minél barátságosabb viszony fejlesztése, — annak a testvéri viszonynak, melynek a múltban, több századokon keresztül e két nemzet örvendezett — mindaddig, mig a viszály magvát irigylőink közibénk nem dobták. Mi, horvát-sziavonországi képviselők iparkodtunk, hogy a félreértések eltávolíttassanak, (Helyeslés.) hogy a testvéri viszony megujittassék és megerősödjék. így évtizedeken keresztül az országgyűlési többséggel azon fáradoztunk, hogy államunk jólétét előmozdítsuk, — odahaza pedig azok törekvéseit, kik kölcsönös egyetértésünket zavarni iparkodtak, erélyesen fékeztük. (Helyeslés) A jövőben is ez szándékunk. Miért is önöket kérjük, hogy ebben a munkákban önök valamennyien — pártpolitikai különbség nélkül minket támogatni szíveskedjenek, (Helyeslés.) — mert eddig Í3, mig mi a horvátok és magyarok közötti öszhangzatot ápoljuk, leginkább a
