Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. 223 erő egy oly kormány számára, a mely a közös vámterület alapján akar alkudozni az osztrákokkal. Oly ellenzék, a mely a magyar nyelvnek teljes érvényesítését követeli a hadseregben, vagy épen olyan ellenzék, a mely az önálló magyar hadsereget követeli, ilyen ellenzék nagy erő oly kormány háta mögött, a mely e követelményt ugyan nem teszi magáévá, de lépten-nyomon becsületesen meg akar küzdeni a folytonos túlkapásokkal, a melyekkel szemben minden magyar kormánynak védekeznie kell. De bocsánatot kérek, egy oly kormány háta mögött, a mely a gazdasági önállóságot akarja életbeléptetni, de nem a konfliktusok és vámháboru alakjában, a mely szélsőségeket jelent,a mely kormány tehát törekszik arra, hogy a gazdasági szálaknak nem erőszakos elszakitásával, de az érdekeknek kölcsönös méltányos kiegyenlítésével jussunk megállapodásra, elsősorban Ausztriával, másodszor pedig az eddigi vámkülfölddel is: egy ilyen kormánynak háta mögött az az ellenzék, a mely a közös vámterületnek előnyeiről oly módon beszél, mint a t. miniszterelnök ur, a mely a külön vámterület veszélyeit ugy festi a falra, mint a t. miniszterelnök ur, nem erő, hanem gyengeség, (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl.) Oly kormánynak háta mögött, a mely iparkodik, — a mint arra hivatva vagyunk, és csak oly módozat mellett fogadjuk el a megbízatást •— hogy a magyar nyelv joga a magyar hadseregben, a mely az 1867-iki törvény szerint Í3 létezik mint az egész hadsereg kiegészítő része, teljesen érvényre jusson, ilyen kormány és ilyen többség háta mögött egy ellenzék, a mely léptennyomon hirdeti, hogy e törekvést magáévá nem teszi, a mely ha nem is mondja meg nyíltan, de oly módon int minket a király és nemzet közti egyetértés fentartás melynek értelme nagyon világos és átlátszó, vagy a mely oly nagyon is hosszú lejáratra akarja a nemzetnek a váltót kiállítani, mint Dési Géza t. képviselő ur, hogy majd akkor beszéljünk erről, ha mindnyájan magyarok leszünk, — gondolom nyelvileg, mert hiszen magyarok vagyunk most is másképen — mintha lehetnénk valaha mindnyájan magyarok, ha a hadsereg^ minket ebben nem segit, (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés és taps balfelöl.) mondom, ily ellenzék a kormánynak háta mögött a kormánynak a nemzeti érdekek és jogok megvédésében nem támasz, nem hátvéd, nem erő, de gyengeség, folytonos veszedelem, folytonos megkötése akczióképességének. (Igaz! balfelöl.) Szóval: olyan ellenzék, mely azokkal a faktorokkal szemben, kik a magyar nemzetnek önállóságával, állami függetlenségével még teljesen meg nem barátkoztak, a kevesebb követelést, a kisebb áron való megegyezésnek lehetőségét képviselik, egy ilyen ellenzék a kormánynyal szemben a nemzetnek nem ereje egy ilyen ellenzék a nemzetnek gyengesége. (Taps a baloldalon.) Nos hát, t. képviselőház, én az egyénekhez fordulok odaát, az én képviselőtársaimhoz, (Halljuk! Halljuk!) — többeket közülük barátaimnak is nevezhetek — azzal fordulok hozzájuk, hogy méltó-e egy magyar pártnak ambicziójához, hogy a nemzetet meggyengitő ellenzék legyen, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) méltó-e egy magyar ember politikai ambicziójához, hogy öszszes reményeit, összes egyéni aspiráczióit a nemzeti ügy vereségének kilátásához kösse? (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) És látják, t. uraim a túloldalon, önök azt tűzték ki maguknak taktikai czélui, — és ezt utóvégre én nem kifogásolhatom — hogy ennek a vitának keretében is, de egyáltalában a koalicziót szétbontsák, hogy azt az erőt, mely megalakult a választásoknál, megbénítsák, megszüntessék, eltávolítsák útjukból. De nem jó eszközöket választanak erre. Mindenféle apró kis kifogásokat tesznek, ugratják ezt, ugratják amazt, majd a földbirtokosokkal, majd egy kicsit a horvátokkal ijesztenek minket. Méltóztassanak elhinni, hogy a koaliczió együttmaradásának, a koaliczió felbonthatlan kohéziójának mind e mellett a legeró'sebb támpontot szolgáltatják önök, midőn kimondják, hogy tradicziójuknak, eddigi eljárásuknak alapján, mint párt együtt akarnak maradni és együtt akarnak működni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És ha én pártszempontbóí beszólnék, hálás lehetnék, hogy összes apró ügyeskedéseiknek az eredményét lehetetlenné teszik az által az egy tény által, hogy kimondják, hogy nem a választások által megjelölt nemzeti utón, ki-ki megválasztva eljárásmódját a maga meggyőződése szerint, fognak tovább haladni, hanem eddigi tradicziójukhoz ragaszkodva akarnak ellenzéket, ellenőrző pártot alkotni. Nos hát, t. képviselőház, a meddig ez igy van, addig a szövetkezett baloldali pártok minden egyes tagjában kell, hogy evidens legyen annak szüksége, hogy mi pedig együtt maradjunk és minket semmi meg ne bontson, (Éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) A szabadelvűpárt helyzetének bonczolgatásáról áttérek most már a koaliczióra és a feliratra. Itt Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak azon kijelentéséhez fűzöm előadásomat, hogy a választások már azért sem adtak pozitív támpontot a válság megoldására, mert hiszen a koaliczióba lépett pártok nem adtak a választások előtt együttesen kormányzati programmot, tehát nem volt a választők előtt egy politika, melynek helyeslése nyilvánulna meg a választások eredményében. Ugye, helyesen idéztem? Ez mint tény igaz. A koaliczió nem lépett a választók elé előre megállapított kormányzati programmal, de ez lehetetlen is volt. Akkor, mikor az ország elé léptünk, mindegyik szövetkezett párt elveinek legteljesebb fentartása mellett, nem tudván azt, vájjon kisebbségben maradunk-e vagy többségbe kerülünk-e, a kormányalakítás kötelessége elé állítva nem lévén, az volt a kötelességünk, hogy mindegyik párt, miü-