Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

05 május 9-én, kedden. 222 21. országos ülés i9i Ha III. Napóleonnak is sikerült volna deczember 2-ika, vájjon mondhatta volna-e: jól van, nem sikerült, leszek megint alkotmányos köztársasági elnök? (Elénk éljenzés, taps és tetszés a hal oldalon.) Thaly Kálmán: Igen, meg kell ennetek a békát! Gr. Apponyi Albert: Az a per, a mely köztünk folyt, hogy egy perjogi hasonlattal éljek, nem volt polgári per. Ez büntető-peres eljárás volt. (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) Önök maguk vitték igy a kérdést a választók elé, mert önök bevallottak egy törvénytelen cselekedetet és úgynevezett magasabb szempontokból ezért az abszolutóriumot kérték. Mi pedig nem azt mondtuk a választóknak, vagy nem ezt mondtuk főleg ós elsősorban, hogy politikai irányukat helytelenítjük, ámbár ezt is mondtuk, hanem elsősorban azt mondtuk, hogy önök az alkotmány ellen merényletet követtek el. Vád és védelem egyaránt a büntetőjogi álláspontra helyezkedett. Az ítéletből pedig egy büntető perben nem vonja le a konzekvencziákat az, a ki^ a perköltségek megfizetésével akar menekülni. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) Vészi József: Politikai jogvesztésre nem ítélhettek bennünket! (Zaj balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Közjogi kérdésekben nem! (Mozgás balfelöl. Ugy van! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Vészi József képviselő urnak nincsen joga folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot! (Felkiáltások balfelöl: Mit mondott Vészi? Halljuk ! Halljuk t) Gr. Apponyi Albert: De, t. ház, a mint hát én illúziónak tartom azt, hogy a t. szabadelvűpárt most mint párt, ugyanabban az organizmusban, a melyben a november 18-át elkövette, mint párt, alkotmányos szerepét tovább folytathatja; a mint illúziónak tartom azt is, a mit Dániel Ernő t. barátom most mint a hazafiúi önmegtagadás és erény ritka példáját akar bámultatni, hogy lemondanak azon természeti törvénynek érvényesüléséről, mely szerint mindig a szabadelvűpártnak kell Magyarországon uralkodni . . . (Elénk derültség balról.) B. Dániel Ernő: Ezt természetes következménynek mondtam én is. Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, ez csak afféle kiszinezés volt; e felett ne veszszünk össze. Szóval, csak azt akartam mondani, hogy illúzióban él t. barátom, midőn azt hiszi, hogy a szabadelvűpárt az ő specziális helyzetében az előzményekből alkotmányjogilag és politikailag is levonta a helyes konzekvencziát azzal, hogy nem kér részt a hatalomból. Én különben elismerem, hogy ez is haladás ; mert nem ugyan itt a házban és itt a vitának sorában, de köztudomás szerint igen tekintélyes férfiak a szabadelvűpärt köréből és a szabadelvüpárt sajtójában, daczára a történteknek, eleinte azt vitatták, hogy a válság megoldása a szabadelvűpártnak aktiv részvétele nélkül nem lehetséges. (Derültség, ügy van! a baloldalon és a középen.) Nem tudom, hogy Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak hivatkozása a 67-es többségre egy kicsit nem ide czélzott-e? (Derültség a baloldalon és a középen.) Ha ide czélzott, hát akkor, t. ház, ki kell mondanom, hogy azon hivatkozásnak a fennálló 67-es többségre semmi gyakorlati hasznaveheíősége most nincs; mert azok közt a 67-esek közt, akik november 18-ban részesek és azok közt, a kik azt elítélték és az ellen har ez vonalba állottak velünk együtt, azok között fenforog egy impedimentum publicae honestatis. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Mozgás jobbfélol.) Es fenforog még más elválasztó vonal is, a melyre beszédem folyamán vissza fogok térni. De már ezen az alapon is mondhatom, hogy Nagy Eerencz képviselőtársam rosszul különböztette meg a választásoknak szerinte negatív éa pozitív eredményét. Az, a mit egyedül pozitív eredménynek nevez, mely számokban nyer kifejezést, t. i. a 67-es alapon állóknak számszerinti többsége e házban, ez már a mondottaknál fogva is nem pozitív, ez a szó szoros értelmében csak negatív eredmény; csak annyit jelent, hogy a függetlenségi párt nem nyerte el az abszolút többséget. (Helyeslés. Ugy van! a baloldalon és a középen.) Ha ez igy áll, szerintem és az alkotmány és a parlamentáris praxisnak helyes értelmezése szerint, akkor megvallom, nem is tudom elképzelni, hogy a t. szabadelvűpírtnak, mint ellenzéki pártnak — nevezzük meg a gyermeket a nevén — (Mozgás és derültség balfelöl.) mint a leendő kormánynyal szemben működő ellenziéknek politikai ínvatottsága legyen, olyan, a moly a nemzetre nézve hasznot hozhat. És ezt bátor leszek igazolni. Mindig, ismétlem, nem az egyes egyénekről beszélek, mert elismerem, hogy oly tökéje van ott az egyéni értéknek és tehetségnek, a mely kár volna, ha az országra nézve elveszne; de beszélek arról a politikai alakulatról, a melyhez a történtek után is ragaszkodik; arról a politikai alakulatról, különösen ha hű akar lenni tradiczióihoz, állítom, hogy mint ellenzéki párt az országnak hasznot nem hozhat. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Oly ellenzék, a mely a nemzeti életünkön folytonosan uralkodó azon főkérdésben, hogy hogyan férünk meg, vagy bogyan számolunk le azokkal az erőkkel, a melyek a nemzeti életnek önállóságát ostromolják, nemzeti életünk e specziális természete folytán oly ellenzék, a mely nemzeti irányban többet követel, nagy támasz oly kormányra nézve, mely nem megy el követeléseiben addig a határig, a mely határig elmegy az ellenzék, de mégis becsületesen meg akarja óvni a maga felfogása szerint való jogkörét, önállóságát és érdekeit a nemzetnek. Oly ellenzék, a mely a külön vámterületet követeli, nagy