Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

21. országos ülés 1905 május 8-én, kedden. 219 miniszterelnök urnak is egyes megjegyzéseit, kritikájuknak olyan egyes részleteit, a melyekből a szándók annyira kirí, mert t. képviselőtársaim az én csodálkozásomra, — azonban nem a szándékon csodálkozom, — nem tudták a szándékosságot jobban és ügyesebben palástolni. (Derültség" a baloldalon.) Én példának okáért Nagy Ferencz t, barátommal nem fogok a felett vitatkozni, hogy a latifundiumok szétosztása a koaliczió tervei közé tartozik- e ? Más hasonló alkalmakra ajánlom neki a papi javak elvételének kérdését. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) Nem fogok vele harczba bocsátkozni a felett, hogy miképen van az, hogy ő, a ki a külön vámterület eszméje iránt meleg rokonszenvvel viseltetik, de azután kimutatja, hogy annak keresztülvitele Magyarország anyagi romlására vezetne, mégis olyan meleg rokonszenvvel viseltetik az iránt? (Helyeslés a baloldalon.) A felett sem akarok vitatkozni, hogy mig Dániel Ernő és Nagy Ferencz t. barátaim a felirati javaslatot feleslegesnek és olyannak jellemzik, a melyhez már csak azért sem járulhatnak hozzá, mert semmi olyast sem tartalmaz, a mihez mindenki hozzá ne járulhatna, addig gróf Tisza István miniszterelnök ur már felfedezte benne azt a nagy elvi ellentétet, mely miatt hozzá nem járulhat és csak a katonai kérdésben találta azt, hogy nincsen benne állásfoglalás, sőt meg is dicsért minket azért, hogy ez nincsen benne, holott nagyon jól tudja, hogy ha nem volna benne állásfoglalás, akkor a krízis valószínűleg már régen véget ért volna. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A mi t. ellenfeleinknek ezen apró tréfáival én nem szándékozom tovább foglalkozni. Komolyabb dolog már, a mire a túloldalnak minden felszólalója, többek között egy igen nagy tehetségű tagja, a kit sajnálatomra nem hallgathattam meg, a tegnapi napon nagy súlyt fektetett és a mivel a koalicziót megtámadni, talán egy kicsit meg is gyanúsítani akarta, hogy t. i. miképen lehetséges az, hogy ebben a felirati javaslatban a népiskolák nemzeti irányban való fejlesztéséről nincsen szó, egy olyan koaliczió felirati javaslatában, a mely a nemzeti politikát tűzi ki czélul? Hát, t. képviselőház, ebben a felirati javaslatban expressis verbis sok olyan dolog nincs benne, a mit én is attól a koalicziős kormánytól igen meg fognék követelni. Példának okáért nincs benne az sem, hogy a mennyiben a 67-es közös intézmények fentartatnak és a meddig fentartatnak, — és ilyen a közös külügy is •— mi azokban a paritásnak szigorú érvényesítését kívánjuk. Ilyen kérdéseket, a melyek nem állanak — hogy ugy mondjam — a kontroverziának központján és a melyeket nagy számmal tudnék felsorolni, mi nem vettünk be a felirati javaslatba, mert a felirati javaslatban épen azokat a kérdéseket akartuk kidomborítani, a melyek megoldásának sürgőssége a mostan lefolyt, sőt — sajnos — még folyamatban lévő alkotmänykrizisnek természetéből folyik, a melyek tekintetében a — sajnálatomra — ugy látszik, megzavart egyetértést a király és a nemzet között helyre kell állítani. Legyenek megnyugodva, t. képviselőtársaim, a népiskoláknak nemzeti irányban való fejlesztésére nézve fogunk kívánni, és ha alkalom adatik rá, tenni is legalább annyit, mint a mennyit önök kívántak és tettek, (Élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) De mi nem hozzuk ezt a kérdést, ugy a mint ezt Nagy Ferencz képviselőtársam bizonyos naivitással tette, összeköttetésbe a katonai kérdéssel. A népiskolai kérdés megoldásának szorgalmazása nekünk nem ürügy arra, hogy a katonai kérdésnek nemzeti irányban való megoldásától elálljunk. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Mi nem fogunk olyan nemzeti politikát követni, a mely a gyermeket az iskolában iparküdik magyarrá tenni és azután az ifjút azokban az években, a melyekben az ő lelke sokkal fogékonyabb a közjogi és nemzeti impressziók iránt, mint a gyermeké, megint visszafejleszti. (Elénk éljenzés a baloldalon.) Ez annyira igy áll, hogy daczára a kérdés roppant fontosságának, a népiskolai kérdésnek ilyen módon való felvetését talán szintén a t, túloldalnak apró tréfái közé lehet számítani. (Zajos helyeslés a baloldalon és a középen.) De térjünk vissza arra, hogy mi a lényeg es arra nézve, a mi a dolognak lényege, iparkodjunk nem egymást megérteni, mert tartok tőle, hogy ez aligha fog sikerülni, hanem a nemzetet a helyzetnek még világosabb látására birni, mint a minőre már most is felemelkedett, ámbár, ugy látszik, sok jel arra mutat, a közbeeső választások is arra mutatnak, hogy a nemzet meglehetős világosan látja a helyzetet. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Közelebb vezet minket a dolog lényegéhez az igen t. miniszterelnök urnak hosszú disssertácziója a közös vámterület szükségességéről és a külön vámterület káros, és különösen az ország gazdaközönségére veszélyes voltáról. Megvallom, kifogást teszek a dolgoknak ilyen módon való színezése ellen; mert még ha a vámközösség álláspontján állnék is, nagyon megköszönném annak olyan védelmét, a mely a gazdasági különválásnak — állítólagos vagy valódi hátrányait — olyan drasztikus szinekkel festi, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hogy ilyen alapból kiindulva még közös vámterületi alapon sem lehetne kedvező megállapodásra jutni az osztrákokkal. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A mennyiben azonban ezek a fejtegetések, a melyek különben, megvallom, tárgyilag sok ujat nem tartalmaznak, (Ugy van! Derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon.) a t. kormány haditerve szerint, a magyar gazdaközönség legitim érdekképviseletének a koaliczióval szemben való kijátszására voltak számítva, ezekre megkapták a kellő választ és a t. miniszterelnök elnyerte 28*