Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

220 21. országos ülés 1904 május 9-én, kedden. a talán nem Tárt, a talán nem remélt, de őt megillető kikosarazást a legilletékesebb oldalról: gróf Károlyi Sándor részéről. (Éljenzés balfelöl.) És én, a ki egyáltalán nem vagyok hajlandó egy még nem létező kormány ellen a miniszterelnöki székből elmondott ellenzéki beszéddel polemizálni... (Élénk tetszés balfelöl.) Polónyi Géza: Ugy van! Erről van szó! Gr. Apponyi Albert:... én teljes mértékben honorálom Károlyi Sándor t. barátomnak azt a kijelentését, hogy ő meg van győződve, miszerint Magyarország föld mi velő népének érdekeit a koaliczió minden körülmények közt szem előtt fogja tartam, (Ugy van! balfelöl.) és az önálló gazdasági berendezkedésre való átmeneteinél óvakodni fog attól, hogy az ország lakosságának 75 százalékát tevő ezen termelő osztálynak érdekei veszélyeztessenek. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen magának a külön vámterületi alapon való berendezkedésnek aftmyi módja, annyi árnyalata van, a melyeknek hogy melyikére fogunk elsősorban törekedni, hogy erről ma nyilatkozzunk : ezt valóban csak a naivitás, vagy legalább a naivitás feltételezése kívánhatja tőlünk. (Tetszés balfelöl) Vannak oly módozatai, a melyek mellett az az egyetlenegy hátrány, a mely a bebizonyitottságnak bizonyos fokával jelentkezik, t. i. egy árdepressziónak a lehetősége, vagy kikerülhető, vagy a minimumra redukálható ; a mennyiben pedig beáll, annyi kompenzácziót tudunk érette nyújtani, különösen a kis- és középbirtokos osztálynak, egy felszabadult, összes eszközeivel rendelkező pénzügyi politika által, (Igaz! Ugy van! balfelöl. Nyugtalanság jobb felöl) egy önállósított, a nagy világ tőkével organikus kapcsolatba hozott hitelpolitika által, (Ugy van! balfelöl} egy jő közlekedési politika által, de meg szoesiális és nemzeti szempontból a kisbirtokosság és a középosztály fiai előtt megnyíló pályák sokasodása folytán, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) hogyha mindezeket a kompenzácziókat szembe állítjuk a nagyon problematikus hátránynya], szembe állítjuk mindazokkal a módozatokkal, a melyek mellett mindenki, a ki e kérdésekkel foglalkozott, nagyon jól tudja, hogy az átmeneti hátrányok vagy kikerülhetők, vagy a minimumra leszállíthatok: akkor egész nyugodt lelkiismerettel léphetünk a nemzet és ennek földmiFelessel foglalkozó többsége elé azzal a tudattal, hogy gróf Károlyi Sándor t. barátomnak feltevését, mely szerint erről a nagyfontosságú érdekről soha egy pillanatig megfeledkezni nem íogunk, a maga teljességében honorálni kívánjuk. (Élénk, tetszés és taps balfelől. Nyugtalanság jobbról.) A dolog lényegéhez közel jut Nagy Ferencz ós Dániel Ernő t. képviselőtársaimnak ugy a szabadelvűpárt jelenlegi helyzetére, mint a koaliczió helyzetére vonatkozó néhány kijelentése. Dániel Ernő t. barátom azt mondja, hogy az alól a szemrehányás alól, hogy a többség azt a kötelességet nem teljesítette, hogy a kormányt megalakítsa, hacsak fontos, egészen elfogadható okokat fel nem tárnak, nem fognak menekülni. Nagy Ferencz t, képviselőtársam pedig azt mondja, hogy a koalicziót egyáltalában nem látja abban a helyzetben, mely akár kormányalakításra, akár egy, a kormányt támogató kompakt többség létrejövetelére alkalmas volna, "mert a koalicziónak nincsen programmja, a koalicziónak jogosultsága a választásokból kifolyólag csak egy negatív tényen alapul, azon, hogy a szabadelvűpárt kisebbségbe jutott, a mivel szemben áll szerinte az a pozitív tény, hogy a 67-es alapon állók ebben a házban még mindig többségben vannak. Az ellenvetéseknek és nehézményeknek ebből a zűrzavarából iparkodjunk egy kicsit kibontakozni. Először is megvallom, csodálkozással hallottam Dániel Ernő t, barátomtól azt a szemrehányást, hogy a koaliczió, az uj többség, elmulasztotta azt a kötelességét, hogy kormányt alakítson, Nevezze meg nekem t. barátom azt a tényezőt a mi sorainkból, a kitől minisztereknek kinevezése függ, s én akkor ehhez a tényezőhöz fogok fordulni és kérni fogom, hogy ne mulaszsza el azt a kötelességét, hogy e ház többségéből kormányt alakítson. De én ilyen tényezőt a mi sorainkban, bármily nagytekintélyű férfiakkal találjam is magam együtt, nem ismerek. T. barátom azonban azt mondju. hogy nem tudunk menekülni ettől a szemrehányástól, ha csak fontos okokat nem tudunk felhozni, a melyek minket igazolnának. Hát egy igen fontos ok van. Én is azt tartom, hogy a milyen helytelen dolog a hatalomra törekedni a meggyőződés feláldozásával, ép oly szigorú kötelessége azoknak, kik a parlamenti helyzet folytán arra hivatva vannak, a hatalommal járó terhet és felelősséget elvállalni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) de csak ugy, ha meggyőződéseiknek alapján erre a megbízást nyerték. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bartha Miklós: Becsületesnek kell lenni! Gr. Apponyi Atbert: Ha a megbízás elnyerésének lehetősége ahhoz a feltételhez van kötve, — pedig eddig sajnos, ugy látszik, ehhez a feltételhez volt kötve — hogy meggyőződéseinknek igen lényeges részét, hogy a választóktól nyert megbízásunknak igen lényeges részét, hogy azoknak a kívánalmaknak, annak a nemzeti akaratnak, a mely minket ide küldött, igen lényeges részét feláldozzuk, akkor nem gáncsot érdemlünk azért, hogy ilyen feltételek alatt a kormányzást el nem vállaltukj hanem a nemzet megvetésére volnánk méltók akkor, ha a kormányzást ily feltételek mellett elvállaltuk volna. (Hosszantattő élénk helyeslés és taps a baloldalon.) De hát Nagy Ferencz t. képviselőtársam más oldalról látja a helyzetet. Két tényre hivatkozik. Az egyikből nem tudom minő következtetést von, ámbár átlátszó, minő következtetésre óhajtja, hogy beszédének meghallgatója 1 vagy olvasója jusson abból, hogy a 67-es alapon