Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-20
20. országos ülés 1905 május 8-án, hétfőn. 207 valahogy következménye és gyümölcse ne legyen. (Ménk tetszés és helyeslés.) Az igen t. képviselő ur beszédének végeztével pour la bonne bouche, felemiitette azt is, hogy milyen üdvös a magyar nemzetnek életében az, hogy elvégre a politikai váltó-rendszer megvalósuljon. Hát, t. ház, én nem kutatom, hogy ez a nyilatkozat mennyire örömmel telt szivből fakad és mennyire nem. Az igen t. képviselő urnak udvariasságát azonban én is udvariassággal akarom viszonozni és beismerem, hogy ugy az igen t. képviselő urnak, mint az ő azon az oldalon ülő képviselőtársai legtöbbjének igen nagy érdemük van abban, hogy a nemzet végre belátta, milyen szükséges és üdvös a politikai váltó-rendszernek életbeléptetése. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) T. ház! Még csak a miniszterelnök urnak a felirati vita folyamán elhangzott nagy beszédével kell lehető rövidséggel foglalkoznom. (Halljuk ! Halljuk! a báloldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a gazdasági kérdés gazdasági életünknek önálló alapon, vagy pedig vámszövetség utján való berendezése nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Hát ez, t. uraim, csak félig igazság. Mert ez a kérdés gazdasági kérdés is, politikai kérdés is, (Ugy van! a baloldalon.) sőt hozzáteszem még társadalmi kérdés is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert a társadalom szempontjából is nagyon fontos, hogy azok az elemek, a kik munkát és megélhetési módot nem tudnak találni, egy fellendülő iparban ezt megtalálhassák és hogy az u. n. értelmi munkások, rosszul szólva: a nemzetnek középosztálya, ezek is megtalálhassák azokat az uj foglalkozási ágakat, a melyek nélkül immár nem képesek a túltömött értelmiségi pályákon elhelyezkedni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert ha ez nem fog bekövetkezni, ennek a nyomában olyan anyagi és ezzel kapcsolatos erkölcsi züllés fog beállani, a melyet nem tudom, hogyan fogunk megakadályozhatni. T. ház! Ha pedig áll az, hogy a vámterület önállóságának kérdése tisztán csak gazdasági kérdésekkor legyen szabad felvetnem azt a másik tételt is, hogy miben áll tehát ennek jellege? Ennek jellege abban áll, hogy mi Ausztriába szabadon, vámmentesen vihetjük be áruinkat, hasonlóképen vámmentesen hozza be Ausztria a maga áruit. Kérdem: miért szükséges ezt okvetlenül vámszövetséggel megvalósítani, miért nem szerződéssel ? Markbreit Gyula: Ez csak forma, nem a lényeg! Kelemen Samu: Tudom, az az ellenvetés hangzik fel ez ellen, hogy a legtöbb kedvezményezettségi szerződések alapján állunk, tehát azokat a kedvezményeket, a melyeket Ausztriának adunk, vagy Ausztriától kapunk, másoknak is meg kell adnunk. De hol van megírva, hogy nekünk feltétlenül a legtöbb kedvezmények alapján kell állanunk? Hiszen, nem szólva az Európán kivüli államokról, Erancziaország, Oroszország, Görögország, Spanyolország kettős vámtarifa alapján állanak. Yan minimális vámtarifájuk a szerződéses államok számára és maximális, úgynevezett harczi tarifájuk; sőt ezen minimális tarifából is tesznek engedményeket. De tegyük fel, hogy nekünk valóban a legtöbb kedvezményezettségi szerződés alapján kell állanunk. Megváltoznék-e a többi, velünk szerződő államokkal szemben a ma fennálló helyzet? Gondolhatunk e arra, hogy ha komolyan akarjuk a dolgot, azok az államok ellenvetésekkel állhatnak elő ? Nem vagyunk-e ugyanabban az állapotban velük szemben, hajszálnyira ugyanabban a helyzetben, mint jutnánk a forma azon megváltozásával, hogy Ausztriával szerződéses viszonyban vagyunk? (Igaz! bálfelöl.) Sőt az ő szempontjukból kedvezőbben áll a helyzet, mert ekként előföltételeit valósitjuk meg annak, hogy a mikor czélszerűnek látjuk, a már meglevő formák között könnyebben mehetünk át arra a rendszerre, a melynek értelmében mi velük a legkülönbözőbb szerződéseket a vámsorompók különböző irányú felállításával köthetnők. (Igaz! bal felöl.) Az igen t. miniszterelnök ur is igen jól tudja, hogy ez a kérdés politikai kérdés is, sőt szélesebb körökre terjeszti ki, mint szabad. Mert épen ő mondta, a gazdasági önálló berendezkedés kérdése érinti a monarchia nagyhatalmi állását — a mi nem áll — és érinti egyszersmind a magyar nemzetnek magyar nemzeti jellegét is. Ez két vércseposta volt, egyik Bécsnek, a másik a magyar gazdáknak szánva. Ha ennek daczára a t. miniszterelnök ur mégis azt hangoztatta, hogy a vámterületnek kérdése pusztán gazdasági kérdés, ennek czélja nyilvánvaló, és ez a czél az, hogy a szabadelvűpártnak kabátján vannak politikai gombok, a melyek leszakadni készülnek, és az önálló vámterületnek e híveivel kellett elhitetni, hogy ha az önálló berendezkedés politikáját vallják, mégis ugyanazon a politikai alapon fognak állni, mint az a szabadelvűpárt, a mely a közös vámterületnek politikai elvét vallja a magáénak. Ha ezt elmés barátom, Vészi József t. képviselő ur igaznak fogadja el, én az ő intern meggyőződését nem bántom. Vészi József: Ellenkezőleg. Én azt mondtam: » dehogy!« Kelemen Samu: Azt a szemrehányást is hallottam, hogy homályos a felirati javaslat. Uray Imre: Mert a vakok nem látnak! Kelemen Samu: Ennek az állitásnak czáfolatára elég hivatkoznom arra, hogy a szabadelvűpártnak a szónokai tüzetesen igyekeztek czáfolni a felirati javaslatnak álláspontját. Felteszem róluk, hogy ha meg nem értették volna, annak tüzetes bírálatába nem is bocsátkoztak volna. Nekem azonban, ha homályról beszélnek, van két alázatos kérdésem. Az egyik az, hogy miután Dániel Ernő igen t. képviselő ur el-