Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-20

95 május 8-án, hétfőn. 206 20. országos ülés 191 Azon a földön van egy régi hajlék, abban a hajlékban régi kincsek, a melyek mellett együtt kell őrt állnunk; a melyekért együtt kell küzdenünk; lehet, hogy el is vérezünk. Azok a kincsek nem az önökéi, nem is a mieink, még csak nem is a mindnyájunkéi, hanem egy következő évezrednek és az azután következő évezredeknek nemzedékéé (Helyeslés balfelöl.) és mi nem engedjük, hogy ezek a kincsek, a magyar alkotmány megszentelt kincsei tudatosan, vagy nemzeti elvakultságból egy tékozló fiúnak a kezén elpazaroltassanak. (Ugy van! Taps bal felől.) T. ház! A feliratnak másik czélja az, hogy megjelölje azokat az irányelveket és eszméket, a melyek alapján az uj kormány megalakuljon, A feliratnak ez a része találkozott a legtöbb ellenvetéssel. Méltóztassanak megengedni, ha a dolog természeténél fogva itt elsősorban a közvetlenül előttem szólott szónoknak egyik-másik megjegyzésére kívánok csak röviden néhány észrevételt tenni, (Halljak ! Halljuk !) Előttem szóló igen t. barátom azt hozta fel a mi kívánságainknak eltompitására, hogy az élet és a politikai élet is csak kompromisszumokból áll. Hát, t. ház, lehet, hogy ez igy van, de ezeknek a kompromisszumoknak mindig olyanoknak kell lenniök, hogy azok ne kompromittálják a magyar nemzetet. (Tetszés a baloldalon.) Előttem szóló Dési Géza igen t. képviselőtársam a feliratnak egy különös hézagát találja abban, hogy a felirat nem emlékezik meg a népoktatás kérdéséről. Itt, t. ház, sarkalatos tévedésben van ugy az előttem szólott t. képviselőtársam, mint általában a t. képviselőház. Mi ugyanis programmot adtunk mindannyian, egyes pártok a nemzetnek, most pedig feliratot intézünk a királyhoz. És én ugy gondolom, t. báz, hogy a politikai válságnak mai stádiumában és pár hét előtti stádiumaiban is a népoktatás kérdése soha előtérben nem volt; sem szüksége, sem értelme nem volt hát annak, hogy a válság igazi okairól elhárítsuk a figyelmet és azokat oldalutakra engedjük áttereltetni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Markbreit Gyula: Az igazi ok sincs benne! A magyar vezényszó sincs benne! Kelemen Samu: T. ház! A képviselő ur egy pikánsnak látszó kérdést intézett hozzánk és lehet, hogy hozzám is, a kiről tudta, hogy utána következem a felszólalásban. Ez a kérdés az volt, hogy mit szólunk mi gróf Zichy Nándor vezérczikkeihez és törekvéseihez az úgynevezett revindikáczió kérdésében. A felelet nyílt és egyenes. A koalizált pártok csak a közös elvek tekintetében koalizáltak és csak közös elveik megvalósítására törekszenek. A revindikáczió nem közös elve a koalizált pártoknak és igy a válasz ebben a tényben benne is van. Vészi József: A részleges revízió sem ? (Zaj a baloldalon.) A lapokban az volt, hogy a részleges revízió benne van! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaikkal folytonosan zavarni. Kelemen Samu: Dési Géza képviselőtársam a gazdasági kérdéseket is megérintette. Azt a kérdést vetette fel, hogy helyes-e az, hogy mi megbontsuk a gazdasági közösséget akkor, a mikor valószínű, hogy Amerikának versenyével szemben egy u. n. európai vámunió szüksége fog beállani és kérdi, hogy mit teszünk mi abban az esetben? Nemcsak arról van szó, t. ház, hogy abba belemegyünk, hanem igenis arról van szó, hogy épen azért, mert közelfekvő annak a valószínűsége, hogy egy európai vámunió bekövétkezhetik, ép ezért kell különösen vigyáznunk arra, hogy önrendelkezési jogunkat fel ne adjuk (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és hogy ezen vámunióba ne kötött kezekkel és béklyókkal a lábainkon menjünk bele. (Ugy van ! a baloldalon). T. ház! B. Dániel Ernő t. képviselőtársam tegnapelőtt elhangzott beszédére is szükséges néhány észrevételt tennem, (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, hogy az igen tisztelt képviselő ur pár héttel ezelőtt előzékenyebb volt a magyar közönség és malicziózusabb az osztrákok iránt. Mert akkoriban ő a kibontakozásra vonatkozó összes ideáit egy bécsi lapban, a »Neue Freie Pressé«-ben, mondotta el, akkor is osztrákul, ép ugy, mint most. Az igen tisztelt képviselő ur eléggé nem dicsérhető buzgalommal kereste azt a formulát, a mely a megoldás felé vezethet. Ennek a formulának az lett volna a czélja, hogy minél kevesebbet mondjon, és ezt talán nem lett volna épen nehéz dolog elérni; de a másik czél az volt, hogy az a formula minél kevesebbet mutasson. És mikor képviselőtársam ide, a versenypályának erre a szakára jutott, az összes előretörni készülő ideák vagy már eleve bánatot jelentettek, vagy közvetlenül a czélpont előtt letörtek. Egy hang (balról): Letörtek! Kelemen Samu: T. ház! Ez legkevésbbé sem szolgálhat az igen t. képviselő urnak kisebbítésére. Nem pedig azért, mert nincs és nem lesz meg az a jogi formula, a melylyel a válság tényét megoldani lehetne. Ezt nem fogja megtalálni sem báró Dániel képviselő ur, sem senki más. A nemzet nem akar többé politikát a jogi formulának a rendszerével. (Ugy van! a baloldalon.) A nemzet nem arra kíváncsi, hogy mik az ő jogai. A nemzet azt akarja tudni, hogy mennyi az ő jogainak ereje. Azt akarjuk, hogy mindaz, a mi jog, végre valósággá is legyen, s ne maradjon örök időkre törvénybe iktatott hazugság. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Szakítani akarunk tehát a jogi formuláknak erkölcstelen rendszerével, ezekkel a politikai prezervativákkal, a melyek azt ugyan megengedik, hogy a nemzet egyesüljön a maga jogaival, de csak ugy, hogy ennek az egyesülésnek