Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-20
20. országos ülés 1905 május ü-án, hétfőn. 205 Kelemen Samu: A törvényhozásra hárul tehát a kötelesség, hogy a feliratnak alkotmányos eszközével megsürgesse, hogy a megoldás akadálya az útból elhárittassék és az ekként szabaddá lett pályán az alkotmányos élet újból meginditíassék. Természetes tehát, hogy nem találhatjuk elegendőnek a kormányéinök urnak azt a nyilatkozatát, hogy ő a maga részéről mindent megtett a válság megszüntetésére az által, hogy lemondását nyomban a választások után a Felségnek bejelentette. Hát én ugy tudom, hogy a kormány elnök urat nem igen lehet azzal a rágalommal illetni, mintha Széll Kálmán politikája iránt különös rajongással viseltetnék. Ám Széll Kálmán gazdasági formuláját a kormány elnök ur mégis átültette a politikai élet egyéb terére. A miniszterelnök ur és minisztertársai ugyanis a miniszteri székekből való eltávozásnak csak jogi állapotába helyezkedtek, ezzel szemben mi a tényleges állapotokat követeljük, még pedig, hogy a feliratnak eszmeirányához tartsam magam: » minden további előkészület nélkül.« (Élénk derültség bálfelöl.) B teljesen tárgyilagos kívánsággal szemben, a mely az alkotmányos élet természetéből folyik, az igen tisztelt miniszterelnök ur egy tárgyi és egy szubjektív ellenvetést hozott fel. A tárgyi ellenvetés az, hogy ő nem távozhatik helyéről, mert nincsen még elbocsátva. íme, mélyen tisztelt koaliczió, van egy, a koaliczión kivül álló denevér is, a ki valóban le van szegezve. (Helyeslés a baloldalon.) Az igen t. kormányelnök ur a választások előtt és a választási harczok idején sajátkezűleg hordta végig az országon a »véres szablyát.« A választások után azonban, elismerem, a formák szigorú betartásával, belügyminiszteri engedély mellett, gyűjtést indít a közrészvét iránt a maga és minisztertársai számára. Az igen t. miniszterelnök ur — és itt jön a szubjektív ellenvetés — azt hozza fel, hogy mi el sem képzelhetjük, milyen kálvária-járás az ő számára, hogy miniszteri kötelességét teljesítenie kell, milyen súlyos a kormányzásnak a keresztje, melyet kénytelen vállain hordozni. Hát én megnyugvással látom, hogy Istennek hála, akadnak még résztvevő Veronikák, a kik a Kálvárián járónak^ arcza verejtékét zsebkendőjükkel törlik le. És ha súlyos a kormányzás keresztje, a miniszterelnök ur tagadhatatlan zsenialitással könnyít a terhén, mert a kormányzásnak keresztjéből szüntelenül ^faragja a kitüntetéseknek apró keresztjeit (Elénk helyeslés a baloldalon.) számban és ragaszkodásban megfogyatkozott hivei számára. Ne beszéljen hát senki áldozatkészségről. Mert legendás idők óta a legújabb idők történetéig mindig gyanúsak voltak azok a szüzek, a kik, hogy a diadalmasan előtörő ellenségnek harczi kedvét lehűtsék, önmagukat kínálták fel áldozatul. (Élénk derültség.) És ha az igen tisztelt miniszterelnök ur azt mondja, hogy áldozatot hoz, én nem szabadulhatok azon benyomás elől, hogy ezt ő is csak azért teszi, mert szintén jól esik neki. (Igaz! Ugy van! Zajos derültség a baloldalon.) Megerősít engem e feltevésemben a legutóbbi hetek története. Az igen t. miniszterelnök ur a felirati vita folyamán azt a megjegyzést tette, hogy ő magánéletében ugy mint a közéletben szóval és tettel mindig ellensége volt a korrupcziónak. Russu Sirianu János: Csak a kegydijaknak nem! Kelemen Samu: A mi ennek a nyilatkozatnak a miniszterelnök ur magánéletére vonatkozó első részét illeti, azt teljes tisztelettel és feltétlenül aláírom, a nyilatkozat második részét azonban ép olyan feltétlenül tagadom, (Helyeslés a baloldalon.) Mert valóságos tobzódás az, a mi mostanában a közjavak körül folyik. (Ugy van •' a baloldalon.) Bárósitások, udvari tanácsosságok, királyi tanácsosságok, nemesítések, kegydijak, patikajogok osztogattatnak (Felkiáltások a baloldalon: Fogorvosi ezimek!) és ha valamikor miniszteri segítség nélkül jáger lett a nyúlból, most miniszteri segítséggel orvos lesz a fogtechnikusból. (Derültség balfelöl.) Hasonlónak találom ezt a helyzetet a kissé viharos multu vőlegénynek azzal a magatartásával, hogy mielőtt végleg bucsut venne a legényélettől, ablaküvegeket, tükröket tör be, poharakat, márványasztalokat zúz össze; valósággal kitombolja magát, mielőtt, a mint tréfásan mondani szokás: belépne a tisztességes emberek sorába. (Elénk derültség és taps a baloldalon.) Én, t. ház, nem kutatom, hogy ezek a fizetségek régi szerelmeknek szaldirozásai-e, vagy csak előlegek uj viszonyokra, Elismerem, hogy gavallér ember mindig kifizeti a szerelmi számláját, de gavallér ember azt mindig a maga pénzéből fizeti (Ugy van! balfelöl.) és nem közpénzből. A közönséges életben, a tételes törvények legelemibb szabályai és az erkölcsi szabályok érteimében is az, a ki fizetésképtelen és csődbe jutott, ajándékozásokat nem teljesíthet. (Ugy van! balfelöl.) A kormány politikailag csődbe jutott és nem tűrhető, hogy donácziókat tegyen akár a nemzetnek anyagi, akár erkölcsi tőkéjéből. (Ugy van! a baloldalon.) És látva ezt a kormányzást alkotmányos eszközökkel az alkotmány ellenére, mindenki ebben a hazában, még a miniszterelnök ur politikai híveinek legnagyobk része is megdöbbenéssel kérdi: hát így is lehet kormányozni Magyarországon ? (Ugy van ! bal felől.) És odaát Bécsben vérszemet kapva, kárörömmel mondják : ugyebár igy is lehet kormányozni Magyarországon ? Uray Imre: Hogyne; csak pofa kell hozzá! Kelemen Samu: T. ház! Azt tartom, hogy igaza van a népköltésnek, a mely azt mondja, hogy az operencziás tengeren túl is van föld. És túl a pártellentétek tengerén, túl a személyes gyűlölködésnek, fájdalom, szinte mérhetetlen oczeánján, van föld, a melyen találkoznunk kell.
