Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-20

10. országos ülés 1905 május 8-án, hétfőn. 193 a középen.) Elhaltak Irányiék ; azok nern vezetik többé azt a nagy pártot; azok a fehér hollók ki vannak zárva az önök pártjából. Kossuth Lajos, a ki a nemzetiségi jogosultságokat és igényeket illetőleg még ellenlábasa volt Deák Ferencznek, továbbment, mert szabadságszere­tete oly nagy volt, hogy nem akarta kicsinyes feltételekhez kötni a nemzetiségek jogegyenlő­ségét, nem akarta a nemzetiségi ügyet ürügyül használni arra, hogy a tétlenséget palástoljuk és az országot elhanyagoljuk. Barta Ödön: Meg is hálálták 1848-ban! (ügy van! bal felől. Egy hang a haloldalon: Akkor a magyarok ellen harczoltak!) Vlád Aurél: Magyarok is harczoltak a ma­gyarok ellen! Ki hozta be a muszkát ? (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pop Cs. István: Hogy minő alkotmányt akart adni Kossuth Lajos ennek a hazának, arra nézve legyen szabad idéznem alkotmány­tervezetének erre vonatkozó részét. Kossuth Lajos »Irataim«-nak első kötetében a 453. lapon ezeket mondja (olvassa): »Valamint a vallás, a nemzetiség is társas érdek. Ehhez mint amahhoz az államnak mint ilyennek semmi köze. Az alkotmány biztosítván az egyesülhetés jogát, a polgároknak szabad nemzetiségét, mint egyéb érdekeik védelme és fejlesztése végett egyesülni és egyesületeket szervezni, községenként, me­gyénként, országosan. A nemzetiségek e szem­pontból teljes szabad rendelkezési szabadsággal bírnak, választhatnak főnököket, kiket tetszés szerint czimmel felruházhatnak, tarthatnak gyű­léseket és hozhatnak határozatokat az alkot­mány és törvény határain belül és az állam nem igényelhet egyebet, mint hogy ezen gyűlések nyilvánosak legyenek.« Kossuth Lajos meghalt, de ezen alkotmány­tervezetet nem vonta vissza. Kérdem: ki képvi­seli ezen elveket, egy sokkal távolabbi kisebb mérvben az 1868 : XLIV. t.-cz. keretén belül? Kérdem, mert azt hiszem, hogy sokan emlékez­nek még arra, hogy Irányi Dániel hányszor sür­gette annak keresztülvitelét, sőt törvényjavasla­tot is adott be az általános választói jog beho­zatalára, nyelv-, nemzetiség-, faj- és vallásfelekezeti különbség nélkül. Megtarották-e ezt? Nem tar­tották meg, nem valósították meg, hanem a mint olvasom b. Bánffy Dezső lapjában, felszívta a függetlenségi párt elveit is, azt mondván, hogy a felirati javaslat tartalmazza azt a program­mot, a melyet kitűzött magának b. Bánffy Dezső. (Zaj a középen.) Vlád Aurél: Csakis az ő programmja! Hock János: Hazudik; nem mondta, hogy csakis az övé. Vlád Aurél: Jegyezze meg magának a kép­viselő ur, hogy nem szoktam hazudni. Hock János: Hát akkor ne mondja a kép­viselő ur, a mi nem igaz. Nem mondta Bánffy, hogy csakis ez az ő programmja. Ez hazugság. KÉPVH." NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. Pop Cs. István: Bocsánatot kérek, ha én mint tapasztalatlan politikus nem tudok ebben a nagy labirintusban eligazodni, de azt konsta­tálnom kell, hogy a függetlenségi párt nem vette fel programmjába az általános választői jogot. (Egy hang balfelöl: Benne van!) Hát akkor én nem tudom, hogy mit jelent programúi ós mit jelentenek egyes kijelentések, midőn azt mondja b. Bánffy Dezső, bogy czélja a poliglott állam megszüntetése és hogy a nemzetiségek átalakulja­nak fajmagyarokká., Leszek bátor áttérni b. Bánffy Dezső beszédére. 0 azt állította, hogy Magyar­országnak nincsen mindaddig létjogosultsága vagy jövője, a mig az összes népek bele nem ol­vadtak a magyar fajba. (Egy hang jobbfelöl: Nem mondta­1 Zaj.) Hogy egynyelvűek és egy­érzelműek legyünk. E tekintetben, bármennyire becsülöm nagy államférfiúi képességeit, mégis legyen szabad egy nagyobb tekintélyre hivatkoz­nom, mint ő, hivatkoznom ezen állam megterem­tőjére, Szent Istvánra, a kinek a jobbját ma is áldjuk. 0 mondotta, azt, hogy regnum unius linguae unius stirpis fragile et imbecille est. És megmondotta Imre fiának, hogy ne azon törje fejét, hogy a nemzetiségeket és a népeket asszi­milálja, hanem hogy kultiválja azoknak sajátos nemzetiségi jellegét és az által azok az ország­nak és a koronának oszlopaivá legyenek. Barta Ödön: Az akkori hiteles gyorsirói feljegyzések szerint! Ugy-e? (Derültség.) Pop Cs. István: Azon törekvéssel szemben, mert hiszen ugy a Berzeviczy-féle népoktatási törvényjavaslatban, mint a b. Bánffy Dezső kép­viselő ur által is jelzett leendő törvényjavaslatban csak arról van szó, hogy a magyar nyelv oly értelemben tanittassék, hogy a nemzetiségek, el­felejtve saját anyanyelvüket, elveszítsék nemzeti­ségüket! (Zajos ellenmondások.) Kérem, abban ez a tendenczia van. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Pop Cs. István: Ez sohasem fog sikerülni. (Felkiáltásaié: Nem is akarja senki!) Mert ugyancsak magyar kutforrás mondotta, Bonfinius az oláhokra. Valachi . . . plus pro linguae, quam pro vitae ineolumitate certasse videntur; azaz, hogy többre becsülték azt a kincset, nyelvüket, mint életüket. Minden olyan törekvést azonban, mely saját anyanyelvünk istápolása mellett a magyar nyelv tanítását is czélozza, a legnagyobb készséggel és hazafisággal fogadunk. Barta Ödön : Ezt már ismerjük ! Pop Cs. István: Természetesen ugy, a hogy lehet! Barta Ödön: A mennyire a törvény meg­kerülésével lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Pop Cs. István: T. ház! B. Bánffy Dezső képviselő urnak a beszéde világos és abszolúte semmi kétséget nem szenved; mert ő a jogálla­mot csak feltételesen fogadja el, csak annyiban, a mennyiben az általa kontemplált államérdek az ő szempontjából megengedi azt. A jog azon­ban, igen t. képviselőház, csak egyféle lehet, 25

Next

/
Thumbnails
Contents