Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-20
194 20. országos ülés 1905 május 8-án, hétfőn. jus aequale est neque aliter jus est. Azaz: a jog egyenlő vagy nem létezik, de annak fokozatai nincsenek. Határozott és nyilt támadást láttam Bánffy beszédében nemzetiségünk ellen, különösen a nyelv érdekeire való tekintettel. Nyelvünket akarják, a mit semmi körülmények között oda nem adunk! {Zajos felkiáltások: Nem igaz! Az nem Ítéli senkinek!) Szőts Pál: Azt nem mondta soha senki! Pop Gs. István: Tessék elolvasni, a »Pesti Hirlap«-ban meg van irva, (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassék párbeszédeket folytatni, különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni. A szónok uré a szó, senki másé. Pop Cs. István: Méltóztassék megengedni, hogy konstatáljam, miszerint a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényből azt a részt, a mely kedvező volt a nemzetiségekre — egyetlenegy pontjában sem hajtották végre. (Mozgás.) E törvényben iskolák felállításáról, az anyanyelvben való kiképeztetésről egészen az akadémiai grádusokig van szó és mégis egyetlenegy gimnáziumot sem állitottak fel, melyben a tanítás nyelve anyanyelvünkvolna. Mit mondott Deák Ferencz akkor, mikor a szerbek gimnáziumot kértek maguknak és azt itt ellenezték? (Olvassa): »Legyen bár az országban 300 gimnázium, legyen bár annyi, hogy minden hatodik mértföldnyire találtassák egy, ha valamely vidéki gimnázium nem azon a nyelven vagy legalább nem kiválóan azon a nyelven tanit, mely azon vidék népének nyelve, akkor kétségkívül bajos is lesz a közművelődés elővitele. Emlékezzünk csak vissza, mennyit küzdöttünk gyermekkorunkban azzal, hogy egy idegen, egy holt nyelvet kellett tanulnunk és nézzük, mennyire van most ifjainknak megkönnyítve a tanulás az által, hogy magyar nyelven oktattatunk. Ugyanez áll minden más nemzetiség nyelvére nézve. Ha őket arra kényszeritenők, hogy gyermekeik, kik a magyar nyelvben vagy épen nem, vagy kevéssé jártasak, mert hisz' a népiskolában főkép a maguk nemzeti nyelvén taníttattak, mindenütt és mindenben magyarul oktattassanak: ugy azon gimnáziumokban lehelten volna az ifjak előhaladása, a szülők hiába költenék a pénzt, a gyermekek hiába töltenék el idejüket. Egyáltalában, ha mi a nemzetiségeket megnyerni akarjuk, ennek nem az az útja, hogy őket minden áron magyarosítsuk, hanem az, hogy velük a magyar viszonyokat megkedveltessük. Mert kettő tisztán áll előttem: Kiirtani akarni őket istentelen barbárság volna még akkor is, ha nem volnának olyan számosan, minélfogva őket megsemmisíteni lehetetlen.« (Zaj. Felkiáltások: Nem akarja senki!) De azt nem akarják, hogy a gimnáziumokban románul is tanítsanak! (Nagy zaj hal- és jobbfelöl.) Barta Ödön: Volt elég idejük magyarul megtanulni! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pop Cs. István (olvassa): » Ellenségeinkké tenni őket, nem fekszik érdekünkben. Hasonló helyzetben vannak ők is. Ha ők elszakadhatnának és egy nagy nemzetet képezhetnének: érteném a netalán erre irányult törekvést; de ez az európai viszonyok között lehetetlen.* (Zaj.) Miért arra kényszeríteni őket, a mit nem akarnak? (Olvassa): »Mind a két félnek tehát arra kell törekednie, hogy együtt és egymás mellett mennél jobb egyetértésben megéljünk.« Barta Ödön: Ugy értelmezik, mint az osztrákok a kiegyezést! Pop Cs. István: Én csak törvénynek és alkotmánynak engedelmeskedem, de nem embernek. Vészi József: A memorandum alapján! Pop Cs. István: Erezzük és kiviláglik minden törekvésből, hogy valamennyi pártárnyalata e képviselőháznak Magyarország létfeltételét a fajösszeforrasztásban látja biztosítottnak, (Mozgás.) Vagyis Magyarország összes nem magyar népei olvadjanak a magyar fajba. (Zajos ellenmondás,) Madarász József: Magyarország! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Pop Cs. István: Bocsánatot kérek, ha ez nem nyilt hirdetése a fajharcznak, akkor nem tudom, hogy mi. (Zajos ellenmondás jobbról és balról.) Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok megjegyzést tenni a képviselő ur szavaira. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur olybá akarja feltüntetni a magyar nemzetgyűlést, mintha itt fajharczot akarnának folytatni. Ez nem felel meg a valóságnak. Ily állításokkal csakis elő lehet idézni a fajharczot. (Igaz! Ugy van! jobb- és bal felöl) A szabályok szerint nekem kötelességem őrködni, hogy itt fajharcz meg ne indittassék. (Igaz! Ugy van! Taps jobb- és balfelöl.) Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a nemzetiségeknek jobb sorsa sehol a világon nincs, mint itt. (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés és taps jobb- és balfelöl.) Nem áll az, a mit a t. képviselő ur mond, hogy bárki is (Zaj a középen. Felkiáltások jobbról és balról: Halljuk az elnököt!) be akarná olvasztani a magyar fajba a különböző nemzetiségeket. Ezt nem akarja senki Magyarországon, (Igaz! Vgy van! bal- és jobb felöl.) és a ki ezt állítja, az — merném mondani — tudva mond olyant, a mi nem felel meg a valóságnak. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés jobb- és bal felöl.) Mert ebben az országban nyelvükben senki sem háborgatja a nemzetiségeket, Egyet azonban megkövetel az ország és ehhez joga van minden országnak, azt t. i., hogy az állam nyelvét megtanulják. (Hosszantartó általános élénk helyeslés és taps,) Annálfogva tehát igen kérem a t. képviselő urat, méltóztassék azok közt a korlátok közt mozogni, hogy fajharcz elő ne idéztessék. (Hosszantartó általános élénk helyeslés és taps. Felkiállások jobb- és balfelöl: Éljen az elnök!)
