Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-20
192 20. országos ülés 1905 május 8-án, hétfőn. zölhető, törvény által is biztosíttassanak.« (Élénk felkiáltások a ház minden oldalán: Igaz! Ugy van!) Barta Ödön: Hasonlítsa össze a memorandumot ezzel! (Zaj. Közbeszólások.) Pop Cs. István: Semmit sem akarok egyebet, mint önökkel együtt a haza javára dolgozni. Nekünk sincs más hazánk. (Zaj.) Elnök: Méltóztassék a szónokot meghallgatni ! Pop Cs. István: Ezt megelőzőleg miként nyilatkozik a haza nagy bölcse, Deák Ferencz ? (Olvassa): »El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elhárittassanak, és teszünk, mit az ország feldarabolása nélkül és önállóságunk feláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségi polgárai érdekben és érzelmekben összeforrjanak.« (Felkiáltások: Az igaz, de teszik-e ?) Sándor Pál: Ki kell irtani a hazafiatlan agitátorokat! (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni, mert különben kénytelen leszek őket névszerint megnevezni. Pop Cs. István (olvassa): »Komolyan óhajtunk méltánjosak lenni a köztünk lakó más nemzetiségű honfitársaink igényei iránt és akarjuk, hogy ne csak törvények, ne csak szerződések, hanem közös^ érdekek, közös érzelmek is egyesítsenek.* (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ugyanigy nyilatkozott az a Tisza Kálmán is, a ki azután később megtagadta elveit. O ezeket mondotta (olvassa): »Nyugtassuk meg az ország minden rangú és ajkú tagját a felől, hogy érdekeikről meg nem feledkeztünk. A nemzetiségekre vonatkozó indítványt pártolom, mert kívánom, hogy minden nemzetiség béli tökéletesen egyenjogú polgára legyen az országnak és a jogegyenlőséggel ellenkező törvények megszüntettessenek.« (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Bocsánatot kérek, b. Bánffy épen azt mondta, hogy lehetnek a jogegyenlőségnek is korlátai és így nem felel meg, hogy Bánffy azt mondta volna, a mit egykor Tisza Kálmán. Pedig nekünk semmi hazaellenes törekvéseink nincsenek, vagyok olyan hazafi, mint akármelyik a képviselő urak közül. (Felkiáltások: Adja Isten!) És mivel a nyelv (Zaj. Elnök csenget.) a legdrágább kincs, melyet féltenek a nemzetiségek és a mely kincset minden esetben meg kell őrizniök, a nyelv, legyen szabad, igen t. ház, e tekintetben is ugyancsak a régi elfeledett forrásokat felidézni. A nyelv tekintetében ekkópen nyilatkozott Deák Ferencz (olvassa): »Magyarországon egy politikai nemzet létezik, az egységes, osztatlan magyar nemzet, a melynek azonban minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja. A másik, a mit tartok és hiszek, az, hogy ezen egyenjogúságot csak az országban lévő többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és erre nézve is csak annyiban lehet szabályok alá vonni, a mennyiben az ország egysége, a kormányzat lehetősége, czélszerűsége és az igazság pontos kiszolgáltatása ezt szükségessé teszi. Lefelé azonban a megyéknél, törvényhatóságoknál, községeknél, egyházaknál az egyenjogúságnak tág teret kell adni, még az igazságszolgáltatásnál is, de csak az alsó bíróságokat illetőleg.« Hát kérdem: hol van bíróság, a hol románul beszélhetnek? Tolmácsok vannak mindenütt a legszegényebb vidékeken is és oly drága ennek folytán az igazságszolgáltatás, hogy inkább nem is keresik az igazságot. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Pop Cs. István (tovább olvas): »Azon vélemény pedig, hogy a hol nem magyar a lakosság, magyar nyelven kelljen okvetlen perlekedni, kivihetetlen, azt helytelennek tartom és a magyar nemzet érdekében nem látom szükségesnek «. Barta Ödön: Még azok is oláhul beszélnek a törvényszék előtt, a kik tudnak magyarul. (Igaz! Ügy van ! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Mindenkinek módjában áll a vita során a szónokot megczáfolni. Pop Cs. István: Deák Ferencz tovább ment, t. ház, az engedményekben és kilátásba helyezte, hogy ha a közvetlenség, szóbeliség és az esküdtszéki intézmény behozatik, akkor különös súlyt fognak fektetni arra, hogy a nemzetiségek nyelve érvényesüljön. Kérdem, és méltóztassanak nyugodt lelkiismerettel és a valóságnak megfelelően válaszolni: megtörtént-e ez? Bevitték-e a nemzetiségek nyelvét legalább az esküdtszéki intézménybe? (Mozgás és félkiáltások balfelöl: Még csak az kellene!) Hiszen nem is lehet esküdtképes ki nem birja a magyar nyelvet. (Mozgás a baloldalon. Egy hang balfelöl: Még csak az kellene, hogy Magyarországon oláhul bíráskodjanak !) Ez lehet minden, de nem jogegyenlőség. Tartozom, t. ház, gr. Tisza István miniszterelnök urnak arra a kérdésére is válaszolni, hogy miért nem léptünk valamely más párt tagjai sorába. Mindenekelőtt nem tudom, hogy mit értett ez alatt: akoalicziőt-e, vagy pedig az ország legnagyobb pártját, a függetlenségi pártot, de mindenesetre kimutatom, miért nem léphettünk az ország legnagyobb pártja, a függetlenségi párt körébe? (Halljuk!) Báró Bánffy Dezsőnek szombaton elhangzott beszéde, ugy láttam, tetszésre talált az egyesült ellenzék körében, de azon elvek sohasem voltak a függetlenségi párt elvei. A függetlenségi párt ilyen faji harczot sohasem hirdethet. (Felkiáltások jobbfelöl: Csak önök hirdetik!) Nem léphettünk a függetlenségi pártba, mert még az intranzigens, radikális Kossuth Lajos szelleme sincs meg benne. (Ugy van!
