Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-19

186 19. országos ülés 1905 május 6-án, szombaton. A közös vámterület ellen, a melyet eddig az egyedüli helyes konkrét közgazdasági helyzetnek tartottunk, igen sokan állást foglalnak. Tulajdonképen a közös vám kérdése involválja magában azt a másik kérdést is, mintha most az osztrák Lustkandl-féle Verwirkungstheorie ismét közeledett volna, mintha közelebb volna, mint a hogy régebben volt. És tényleg azt veszszük észre, hogy a választások idejében egyszerre nagyon sok ember ijedt meg épen attól a gondolattól, hogy itt talán a magyar alkotmányosság ellen történnek lépések, a melyeket ellenezni kellene. Gr. Tisza Istvánnak még a választások előtt megindított akcziója az obstrukczió ellen irányult, de csakhamar áttért arra, hogy a budget-kérdést. továbbá az ujonczállitás kérdését is belevonta a házszabályok módosításába és valljuk meg őszintén, hogy Magyarország értelmiségének igen nagy része, bár továbbra is a közös vámterület fentartását kívánta, mégis ugy gondolkozott, hogy ettől tartózkodni kell. És különösen ma igen sok ember van a művelt osztályok között, ki annak előtte kormánypárti volt, ki azonban megijedt attól, hogy gróf Tisza akcziója a magyar alkotmányosság ellen tör. Ez a helyzet kreálta és hozta magával azt, hogy az ellenzék egyszerre nagy többséget kapott, ez a cselekedet a miniszterelnöknek a választások előtt követett eljárása és t. barátomnak, Apponyinak a közjogi ellenzékhez való cpatlakozása idézte elő azt a helyzetet, hogy ma az egész ország másként gondolkozik, mint ezelőtt. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon és a Jcözépen.) Ebből a helyzetből kiindulva, bizonyos jelszavakat kaptak el az emberek, — épen a közjogi ellenzéknek egyes jelszavait — a melyek vonatkoztak a külön hadseregre, a magyar kommandóra, egyes más jelszavakat, a melyek vonatkoznak másra. Mindezek együttvéve csak jelei, mondjuk, csak egyes tételei annak a gondolatnak, a mely mindnyájunkban, vagy sokakban közülünk rejlik, a mely tulajdonképen nem épen a kommandónak rögtönös magyarrá tétele, nem épen a külön vámterületnek rögtön való megvalósítása, de az a gondolat, hogy védekeznünk kell és védenünk kell az alkotmányt ama túlkapások ellenében, a melyek Ausztria részéről mutatkoztak. (Igazi balfelöl.) Lehet, hogy ezek csak sejtelmek, de némelykor e sejtelmek kézzelfoghatók. De aztán az következik, hogy a magyar közvélemény nem annyira ezzel az egy speczialitással foglalkozik, hanem inkább azzal a gondolattal, hogy állami függetlenségét a perszonálunió alapján követelje és erre az alapra helyezkedjék. (Igaz! taps a baloldalon.) Ezt csak mint egyik tünetet mondom el. Azért nem lehetetlen, hogy az osztrákokkal még mindig az 1867-es alapon tudjunk megegyezni. Az 1867-es alapnak baja tulajdonképen az, hogy annak megteremtői annak idején megfeledkeztek arról, a mi azóta Ausztriában felmerült és a mi nagy mértékben jelentkezik és ez a szlavizmus, a mely az 1867-es alapnak megingatására vezet. Az 1867-es alapnak megingatása vitte az embereket odaát a föderalizmus eszméjére. Ez az, a mi ellen tiltakoznunk kell, ez ellen a tendenczia ellen kell eljárnunk. ííem mondom, hogy az már kész propoziczió, de mindenesetre, mint feltehető olyasmit kell tekintenünk, a mit odaátról ránk oktrojálni készek lesznek. Ez a gondolat évek óta előtérbe lép és mindig fokozódik. És ez hat hónapja kapóra jött az országnak, a mely ebben alkalmat talált arra, hogy állást foglaljon a túlkapások lehetősége ellen. Ez az, a mi kívánatos volt, ez az, a mi szükséges volt a további modus vivendi megállapítására. De a nélkül, hogy mi jogainkat ne védenők, nem maradhatunk, ós ha a nemzet fenhangon nem tud beszélni, akkor nem is tudja jogait megvédeni. (Igaz! balfelöl.) így lévén a dolog, nagyon természetes, hogy a magyar agrárember — mint gróf TÍSZÍ István barátom tegnap felhozta — aggályoskodik a külön vámterület kérdése felett, aggályoskodik a felett, hogy ebből nagy bajok lesznek. Meg vallom, én ezeket a bajokat nem tartom oly nagyoknak, én nem látok abban falra festett ördögöt, mert felteszem, hogy az a nagy, értelmes publikum, a mely ma akár itt a házban, akár a házon kívül van és védi egynéhány hónap óta ezt a radikálisabb álláspontot, a magyar föld mivelést feláldozni nem fogja. (Ugy van! balfelől.) 0 politikát csinál, de milyen politika volna az, ha a magyar földmivelést feláldozná? Ez nem volna nyereség, hanem kész veszteség. Ez igy van és nem kétlem, hogy igy lesz. Meglehet, hogy sokan vannak, a kik mindent, a vezényszót is már holnap reggelre akarnák, de azt holnap reggelre meg nem lehet csinálni, ahhoz idő kell, nyugalom és különösen tapintat. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nekünk erősen kell állnunk azon az alapon, a melyet törvényeink nekünk megadnak, (Helyeslés a baloldalon.) attól nem szabad tágítanunk, s ha kemények és határozottak leszünk, akkor czélt fogunk érni. A czél pedig nem az, hogy külön vám, vagy pedig közös vám alapján boldoguljunk, hanem az, hogy ennek az országnak igazi függetlenségét mentől inkább előmozdítsuk. (Taps balfelöl.) Ennek minden egyéb alá van rendelve. Bátor voltam ezeket felhozni azért, mert azt látom, hogy t. barátom gróf Tisza István az ő felszólalásában tegnap olyat látszott inszinuálni, mintha mi, — nem én, mert én pártonkívüli vagyok ma is, hanem a többség — egy oly helyzetet akarna provokálni, a mely a földmivelésre nézve káros. Én nem tudom ezt róla feltenni és tudom, hogy ha ilyen helyzet előáll, akkor ezen helyzettel szemben mindannyian tudnánk ellenállni. (Éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselő-