Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-19
184 íy. országos ülés 1905 m két év előtt tartott beszédemben itt e házban épen ezt a felfogást és a kérdésnek ily szövegezését a leghatározottabban kiemeltem, álláspontomat e kérdésben a leghatározottabban preczi ziroztam. És, t. ház. volt is eredménye azon beszédemnek. B. Kaas Ivor: Megbukott Széll Kálmán! (Zajos derültség jobbról.) B. Dániel Ernő: A t. képviselő ur már akkor tagja volt a képviselőháznak, s ezért nagyon csodálom, hogy ilyen közbeszólást tett. A képviselő ur tudhatná azt, hogy akkor Széll Kálmán már megbukott, már nem volt miniszterelnök, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) T. képviselőház! Hogy ma,ga a szabadelvűpárt is ilyen szempontból fogta fel a dolgot, mutatja az a körülmény, hogy elfogadta a 9-es bizottság által kidolgozott katonai programmot, a melyben arra törekedett, hogy a nemzeti jelleg ugy nyelvben, mint jelvényekben kidomborittassék. Ezt a passzust tehát lehet igy értelmezni, de konczedálom, hogy máskép is lehet; és épen ez is egyik ok arra, hogy a felirati javaslat iránt aggálylyal viseltessünk. Más oldalról is felemlitették már, én csak egész előadásom kiegészítéséül vagyok bátor megemliteni azt is, hogy akkor, midőn a felirati javaslat maga is a magyar nemzeti állam kiépítését tűzi ki feladatául, épen azt az institucziót, a mely hatásában leginkább van hivatva arra, hogy a magyar nemzeti államot megerősítse, a felirati javaslat kihagyja. Hiszen én azt gondolom, t. képviselőház, hoz ebben a kimaradásban semmiféle szimptomatikus tünet nincs és hogy talán nem is gondoltak erre, a mikor a felirati javaslatot készítették, mert hiszen ugyanannyi fáradsággal, a mennyivel a többi kérdéseket felsorolták, egészen határozottan a népoktatási törvényt is felsorolhatták volna. Vázsonyi Vilmos: A szászok miatt nem tették! B. Dániel Ernő: T. képviselőház! Már a tartalomnak ez a rövid magyarázata is mutatja, hogy mennyi mindenféle értelmezés alá eshetik ez a felirati javaslat; és épen az értelmezésnek ezen sokféleségénél fogva nem tarthatom alkalmas instrumentumnak arra, hogy biztos útvonalat alkothasson a kibontakozás felé; sőt attól tartok, hogy a kibontakozás, ha csak ettől a felirati javaslattól várjuk, sokkal tovább fog elmaradni, sukkal tovább fog késni, mint a hogyan mi mindnyájan szivünkből kívánjuk. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Hiszen önök azt akarják, hogy késsék!) De a felirati javaslat tartalmától eltekintve, még egy másik szempontból is aggályaim vannak a felirati javaslat ellen; ezeket az aggodalmakat az általános parlamenti felfogásból merítem. iájus 6-án, szombaton. T. képviselőház! Minden ország parlamentje elfogadta azt a szokást, hogy akkor, mikor kormányválság van, a válság megoldásáig érdemleges tárgyalásokat nem tart. (Felkiáltások balfelöl: Elég soká vártunk! Negyedik hónapja már!) És ez, t. képviselőház, nem egyedül a megszokás következménye; ennek igen mélyreható oka is van; t. i. minden monarchikus parlamentáris államban egyik főfeltétele a parlament sikeres működésének a korona ós a nemzet közötti összhangnak a megóvása. Most, olyankor, a mikor a koronának nincs olyan képviselője a parlamentben . . . Babó Mihály: Miért nem nevez ki? Madarász József: Ő a hibás! B. Dániel Ernő: . , . a mely a nemzet bizalmát birná, olyankor igen könnyen megeshetik, hogy bizonyos konfliktusok történnek, bizonyos sérelmek történnek ezen összhang kárára, a mely összhangnak nemzet és király között fenn kell állania. Ez az oka annak, a miért parlamentáris államok kormányválság idejében érdemleges tárgyalást nem tartanak. De magának a koalicziós többségnek sem áll érdekében a koronának elhatározását provokálni olyankor, a mikor a korona tanácsaadőja a nemzet többségének bizalmát nem birja. Hiszen utóvégre a király csak a tanácsadóinak, a minisztereinek a tanácsára cselekedhetik . . . Gr. Apponyi Albert: Azért késik tehát a kibontakozás! (Zaj). Thaly Kálmán: Hát Kossuth Eerencztől nem kért tanácsot ? B. Dániel Ernő: ... és óhajtandó, hogy a királynak minden tényében a tanácsot oly miniszter adja, a ki a nemzet többségének bizalmát birja. Búza Barna: Azért küldjük a feliratot! Gr. Bethlen Balázs: Adjanak programmot és vállalkozzanak! B. Dániel Ernő: Mondám, ebből a szempontból is bizonyos aggálylyal viseltetem a felirati javaslat iránt: és ha ennek daczára e felirati javaslat mégis beterjesztetett és tárgyalás alá vétetett, ugy ebben én csak egy szimptomát, csak egy tünetet látok a tekintetben, hogy parlamenti intézményünk beteg. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha a t. előadó ur az ő beszédében azt mondta, hogy a mostani helyzet részben annak a következménye, hogy folyton a többségi elvnek az érvényesítésére törekedtünk: akkor én azt mondom, hogy ez igen téves tétel, mert azt állitom, hogy a jelenlegi válság annak következése, hogy a többségi akarat érvényesülése mindig megakadályoztatott. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és ellenmondások a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Pedig, t. ház, ha mi a többségi akarat érvényesülésének elvét kétségbe akarjuk vonni, akkor parlamentáris intézményünknek legerősebb bázisát teszszük tönkre, mert hiszen az egész parlamentáris intézmény azon épül fel, hogy a
