Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-19

184 íy. országos ülés 1905 m két év előtt tartott beszédemben itt e házban épen ezt a felfogást és a kérdésnek ily szövege­zését a leghatározottabban kiemeltem, álláspon­tomat e kérdésben a leghatározottabban preczi ziroztam. És, t. ház. volt is eredménye azon be­szédemnek. B. Kaas Ivor: Megbukott Széll Kálmán! (Zajos derültség jobbról.) B. Dániel Ernő: A t. képviselő ur már akkor tagja volt a képviselőháznak, s ezért nagyon csodálom, hogy ilyen közbeszólást tett. A képviselő ur tudhatná azt, hogy akkor Széll Kálmán már megbukott, már nem volt miniszter­elnök, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) T. képviselőház! Hogy ma,ga a szabadelvű­párt is ilyen szempontból fogta fel a dolgot, mutatja az a körülmény, hogy elfogadta a 9-es bizottság által kidolgozott katonai programmot, a melyben arra törekedett, hogy a nemzeti jelleg ugy nyelvben, mint jelvényekben kidomborittassék. Ezt a passzust tehát lehet igy értelmezni, de konczedálom, hogy máskép is lehet; és épen ez is egyik ok arra, hogy a felirati javaslat iránt aggálylyal viseltessünk. Más oldalról is felemlitették már, én csak egész előadásom kiegészítéséül vagyok bátor meg­emliteni azt is, hogy akkor, midőn a felirati javaslat maga is a magyar nemzeti állam kiépí­tését tűzi ki feladatául, épen azt az institucziót, a mely hatásában leginkább van hivatva arra, hogy a magyar nemzeti államot megerősítse, a felirati javaslat kihagyja. Hiszen én azt gondolom, t. képviselőház, hoz ebben a kimaradásban semmiféle szimpto­matikus tünet nincs és hogy talán nem is gon­doltak erre, a mikor a felirati javaslatot készí­tették, mert hiszen ugyanannyi fáradsággal, a mennyivel a többi kérdéseket felsorolták, egé­szen határozottan a népoktatási törvényt is fel­sorolhatták volna. Vázsonyi Vilmos: A szászok miatt nem tették! B. Dániel Ernő: T. képviselőház! Már a tartalomnak ez a rövid magyarázata is mutatja, hogy mennyi mindenféle értelmezés alá eshetik ez a felirati javaslat; és épen az értelmezésnek ezen sokféleségénél fogva nem tarthatom alkal­mas instrumentumnak arra, hogy biztos útvonalat alkothasson a kibontakozás felé; sőt attól tar­tok, hogy a kibontakozás, ha csak ettől a fel­irati javaslattól várjuk, sokkal tovább fog el­maradni, sukkal tovább fog késni, mint a hogyan mi mindnyájan szivünkből kívánjuk. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Hiszen önök azt akarják, hogy késsék!) De a felirati javaslat tartalmától eltekintve, még egy másik szempontból is aggályaim van­nak a felirati javaslat ellen; ezeket az aggo­dalmakat az általános parlamenti felfogásból merítem. iájus 6-án, szombaton. T. képviselőház! Minden ország parlamentje elfogadta azt a szokást, hogy akkor, mikor kor­mányválság van, a válság megoldásáig érdemle­ges tárgyalásokat nem tart. (Felkiáltások bal­felöl: Elég soká vártunk! Negyedik hónapja már!) És ez, t. képviselőház, nem egyedül a megszokás következménye; ennek igen mélyre­ható oka is van; t. i. minden monarchikus par­lamentáris államban egyik főfeltétele a parla­ment sikeres működésének a korona ós a nem­zet közötti összhangnak a megóvása. Most, olyankor, a mikor a koronának nincs olyan kép­viselője a parlamentben . . . Babó Mihály: Miért nem nevez ki? Madarász József: Ő a hibás! B. Dániel Ernő: . , . a mely a nemzet bizal­mát birná, olyankor igen könnyen megeshetik, hogy bizonyos konfliktusok történnek, bizonyos sérelmek történnek ezen összhang kárára, a mely összhangnak nemzet és király között fenn kell állania. Ez az oka annak, a miért parlamentá­ris államok kormányválság idejében érdemleges tárgyalást nem tartanak. De magának a koalicziós többségnek sem áll érdekében a koronának elhatározását provo­kálni olyankor, a mikor a korona tanácsaadőja a nemzet többségének bizalmát nem birja. Hiszen utóvégre a király csak a tanácsadóinak, a minisztereinek a tanácsára cselekedhetik . . . Gr. Apponyi Albert: Azért késik tehát a kibontakozás! (Zaj). Thaly Kálmán: Hát Kossuth Eerencztől nem kért tanácsot ? B. Dániel Ernő: ... és óhajtandó, hogy a királynak minden tényében a tanácsot oly mi­niszter adja, a ki a nemzet többségének bizal­mát birja. Búza Barna: Azért küldjük a feliratot! Gr. Bethlen Balázs: Adjanak programmot és vállalkozzanak! B. Dániel Ernő: Mondám, ebből a szempont­ból is bizonyos aggálylyal viseltetem a felirati javaslat iránt: és ha ennek daczára e felirati javaslat mégis beterjesztetett és tárgyalás alá vétetett, ugy ebben én csak egy szimptomát, csak egy tünetet látok a tekintetben, hogy parlamenti intézményünk beteg. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha a t. előadó ur az ő beszédében azt mondta, hogy a mostani helyzet részben annak a következménye, hogy folyton a több­ségi elvnek az érvényesítésére törekedtünk: akkor én azt mondom, hogy ez igen téves té­tel, mert azt állitom, hogy a jelenlegi válság annak következése, hogy a többségi akarat ér­vényesülése mindig megakadályoztatott. (Helyes­lés jobbfelöl. Mozgás és ellenmondások a bal­oldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Pe­dig, t. ház, ha mi a többségi akarat érvényesü­lésének elvét kétségbe akarjuk vonni, akkor parlamentáris intézményünknek legerősebb bá­zisát teszszük tönkre, mert hiszen az egész parlamentáris intézmény azon épül fel, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents