Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-19

május 6-án, szombaton, 169 19. országos ülés 1905 tétben módosítottak volna azt a javaslatot, »egy­szerűen nem igaz«. Én azt gondolom, hogy e kijelentésben a személyes megtámadtatás ismérvei kétségtelenül benfoglaltatnak, mert ez egyenes kijelentése annak, hogy én valótlant mondtam akkor, a midőn azt állítottam, hogy a kormány vonta vissza a népiskolai törvényjavaslatot, (Ugy v%n! a baloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a népiskolai tör­vényjavaslat 1904 október 20-ikán terjesztetett be a képviselőház elé a mélyen t. vallás- és köz­oktatásügyi miniszter ur által és hogy mikor a Dániel-féle házszabálymódositó határozati javas­lat 1904 november 16-én tárgyaltatott, tette a t. miniszterelnök ur a kormány nevében azt a kijelentést a házszabályok 319. §-ára támasz­kodva, mely szerint csak a törvényjavaslatok tárgyalásának befejezése után módosíthatók a házszabályok. Hogy helyesen történt-e ez a vissza­vonás, arról szólni nem kívánok, csak konstatálni akarom azt, hogy a miniszterelnök ur akkép értelmezte akkor ezt a szakaszt, hogy neki kö­telessége visszavonni a törvényjavaslatokat. A miniszterelnök ur ennélfogva a kormány nevében a következő nyilatkozatot tette (ol­vassa) : »Miután házszabályaink értelmében a házszabályok csak a függőben lévő törvény­javaslatok elintézése után tárgyalhatók és mó­dosíthatók, ennek folytán van szerencsém a kor­mány nevében kijelenteni, hogy a kormánynak a a ház előtt fekvő összes előterjesztéseit ezennel visszavonom*. Ebben tehát világosan benne van, a dolog természeténél fogva, a népiskolai törvényjavaslat visszavonása is, (Ugy van! balfelöl.) Hogy épen ellenzéki oldalról a t. kormánynak ezt az el­járását nem helyeselték, elég lesz rámutatnom a miniszterelnök ur kijelentése után Barta Ödön képviselőtársunk által tett következő nyilatko­zatra (olvassa): »Nem sürgős a t. kormánynak a népiskolai törvény, az a népiskolai törvény, a melynek benyújtása nyomán meg lehetett látni, kik az országnak ellenségei és kik akarnak ebben az országban igaz, magyar nemzeti álla­mot kiépíteni? És most a t. miniszterelnök ur megadja a nemzetiségeknek azt az elégtételt, hogy egy házszabálymódositás kedveért, a mely­nek jövő sorsa bizonytalan, visszavonja ezt a be­terjesztett törvényt!« A visszavonás tehát tényleg megtörtént. (ügy van! balfelöl.) Ezt a rideg tényt el­tagadni nem lehet. E szerint én akkor, a mikor megkoczkáztattam azt a közbeszólást, hogy »hi­szen az urak vonták vissza«, jól meggondoltam, én a tényeknek megfelelő igaz valóságot mond­tam és igy nem volt joga a t. miniszterelnök urnak magát arra ragadtatni, hogy nekem azt vágja a szemembe, hogy az nem igaz. (ügy van! a baloldalon,) Én ezek után nyugodtan bizöm a t. képviselőház eldöntésére, hogy én KÉPVH. NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. mondtam-e igazat, vagy a t. miniszterelnök ur ? (Helyeslés és taps balfelöl) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az illető ülés naplója természetesen nincs nálam. (Zlinszky István két naplópéldányt nyújt át a miniszter­elnöknek.) Kérem, ez a tegnapi ülés naplója. (Derültség jobb felöl. Ielkiáltások balfelöl: Alatta van!) Pardon, kérem. (Halljuk! Halljuk!) Meg fogom találni, tessék nyugodtan lenni és a t. képviselő urnak is meg kellett volna találnia, ha ezen felszólalásával nem akart volna homályt vetni a kérdésre, hanem __ azt fel akarta volna deriteni, hogy én Barta Ödön t. barátom ezen kijelentésére nyomban a következőket válaszol­tam (olvassa): »01yan áldozatot, hogy mi bár­mit is azon javaslatokból, azok tartalmából és azokból a politikai czélokból, a melyek ott ala­kot öltenek, feláldoztunk volna, olyan áldozatot nem hoztunk, mert utóvégre is ez az egész visszavonása a javaslatoknak csak formai okok­ból történt, (ügy van! jobb felöl.) csak azért, hogy a házszabály módosításával a ház foglal­kozhassak, de nem jelenti a kormány álláspont­jának bárminő irányú megváltoztatását; (ügy van! jobbfelöl.) nem jelenti egyik javaslatnak sem, de különösen nem a népiskolai javaslatnak elejtését, a melyet a jövő ülésszak elején válto­zatlanul szándékozik a kormány újból beter­jeszteni. « (Zaj a baloldalon; felkiáltások : Vissza­vonta! Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Hock János: A választásokra visszavonta. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Nem igaz! Zaj a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt hallom, hogy a kormány a választásokra visszavonta a javaslatokat. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Akkor, a midőn a javaslatoknak ezen visszavonása történt, senki nem gondolt válasz­tásokra ; abban a hiszemben voltunk, hogy a jövő ülésszakban tényleg dolgozni fog lehetni, t. i. ugyanazon országgyűlési cziklus jövő ülés­szakán. Midőn pedig közbejött események foly­tán választásokra került a sor, tessék megnézni azokat a programmnyilatkozatokat, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) a melyeket ugy t, barátom, a közoktatásügyi miniszter, mint, gon­dolom, a kormány más tagjai is, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) de mindenesetre én, mint a kormány vezetője, megtettünk, s akkor látni fogják, hogy minden olyan gyanúsítás, hogy mi ettől a javaslattól reczedáltunk volna, semmi alappal nem biró rágalom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Babó Mihály: T. ház! Elnök: Mi czimen kivan a képviselő ur szólni ? Babó Mihály: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. A t. miniszterelnök ur mindenről beszélt, csak arról nem, hogy visszavonta- e a javaslatot vagy nem, (Zajos derültség a jobboldalon. Zaj a 22

Next

/
Thumbnails
Contents