Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-19

170 íy. országos ülés 1905 jobb és a baloldalon. Elnök csenget.) s azt mondotta, hogy az én felszólalásomnak czélja nem más, mint hogy ezt a kérdést homályba burkoljam. Figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat egy tegnapi felszólalásában elhangzott kijelentésére, melyet szórói-szóra fogok idézni, s akkor meg fogom kérdezni a miniszterelnök urat, hogy ki hagyja ezt a kérdést homályban, s megint rä bizom a t. ház bölcseségére, döntse el, kinek van igaza. A t. miniszterelnök ur tegnapi felszólalásában már idézett szavai után folytatólag azt mondja (olvassa): » Ellenkezőleg, daczára annak, hogy ezen javaslat beterjesztése bizonnyos aggályokat és félreértéseket okozott oly körökben is, melyek ennek a pártnak« — t, i. a szabadelvűpártnak — ^meggyőződésből hű tagjai . , . «, ennek daczára fentartotta a javaslatot. Ha világosan, tisztán akarta a miniszterelnök ur ezt a kérdést feltárni, s nem az volt a czélja, hogy az üszköt a koaliczió tagjai közé odadobja, (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) a t. miniszterelnök urnak meg kellett volna mondania, hogy kik körében támadt tehát az az aggály, a kik a szabadelvűpártnak hű tagjai, s meg kellett volna mondania a t, miniszterelnök urnak azt is. hogy milyen áldozatok árán csitította le és némította el azokat az aggályokat. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon). Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Hogy miért nem neveztem meg azokat, a kiknek aggályai voltak a javaslat egyes rendelkezései ellen, annak oka nagyon egyszerűen abban rejlik, hogy köztudomású tény volt. (Igaz! Ugy van a jobboldalon.) Mert tudta mindenki, hogy a szabadelvűpártnak olyan tagjai, a kik egyik vagy másik nem-magyar ajkú nemzetiségéhez tartoznak ennek az országnak, igenis tápláltak, erős meggyőződésem szerint alaptalan, jogosulatlan, de jóhiszemű aggályokat (Zaj a középen.) a népiskolai javaslattal szemben. Egy hang (a középen): Nem is lehet nekik ott maradni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én pedig azt tartom, (Zaj a középen.) hogy ennek a hazának nem-magyar ajkú polgárai akkor hű polgárai nemcsak a magyar hazának, de akkor viselik igazán szivükön saját fajuknak érdekeit is, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ha egyik vagy másik magyar politikai pártba beolvadnak és a magyar közéletben nem mint külön naczionálista csoportok, (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) hanem mint valamelyik magyar politikai párt tagjai szerepelnek. (Általános élénk helyeslés.) Azok, kik a magyar közéletben (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) külön naczionálista programm alapján a magyar közélet egyéb faktoraitól magukat megkülönböztetik és elszigetelik, nemcsak a hazához való hűség szempontjából foglalnak el májas 6-án, szombaton. kétértelmű álláspontot, (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) hanem a saját fajuk ellen is árulást követnek el. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Báró Bánffy Dezsőt illeti a szó. Csendet kérek, t. ház! B. Bánffy Dezső: T. ház! Az imént lefolyt szővita arra indit, hogy mielőtt rátérnék beszédem valódi tárgyára, a felirat kérdésére, egy pár szót szóljak a most felvetett kérdéshez. Az a kérdés most: visszavont a-e a miniszterelnök ur, vagy nem, azt a törvényjavaslatot? Szerintem visszavonta, mert határozottan kijelentette ezt, de meg a házszabályok értelmében vissza is kellett, hogy vonja, mert másképen nem lehetett a házszabályok módosítására irányuló javaslatát általában tárgyalni. De abban a tekintetben viszont a miniszterelnök urnak adok igazat, hogy érdemében nem vonta vissza a javaslatot. De véleményem szerint, t. ház, az a törvényjavaslat, a melynek részleteivel természetesen most nem foglalkozom, mert sem a törvényjavaslat, sem az arra vonatkozó tárgyalások előttem nem állanak és nem is gondoltam rá, hogy azzal ma foglalkoznom kell, merem állítani, nem felel meg annak a teljes, tökéletes nemzeti iránynak, a melyre nekünk szükségünk van. Vajay István: Visszaesés van benne. B. Bánffy Dezső: Kijelentem őszintén, hogy nagyon örvendek annak, hogy a viszonyok alakulása folytán az a törvényjavaslat abban a formában, a melyben előterjesztetett, tárgyalás alá nem került, mert vannak bizonyos olyan részletei, a melyekhez semmi körülmények között hozzá nem járultam volna. A jelenleg érvényben lévő törvények, a melyek a népoktatás kérdésével foglalkoznak, kétségtelenül sok hiányt hagynak fenn, kétségtelenül javítást, fejlesztést igenjeinek, de nem szerettem volna, hogy az a fejlesztés, javítás annak a törvényjavaslatnak a keretében történjék, mert ezzel hosszú időre útját vágtuk volna annak, hogy alaposan, mélyrehatóan, a nemzeti nevelés igényeinek megfelelő módon alkossuk meg népoktatásunk törvényét. Az én nézetem az — és bocsássák meg nekem azok a t. urak, kik hibáztatják a törvény visszavonását — hogy szerencsés alakulás ez a visszavonás, mert nem szerettem volna, hogy a volt kormány vezetése mellett jöjjön létre az uj népoktatási törvény. _E helyett egész más, a magyar nemzeti nevelésnek sokkal megfelelőbb törvényjavaslatot óhajtok törvényre emelni. Ha az a törvényjavaslat igen soknak mutatkozott a nemzeti nevelés szempontjából a nemzetiségeknek, mint a hogy tegnap itt Miháli képviselő ur beszédéből hallottuk, lehetséges, hogy csak a nemzetiségeknek ki nem elégitósóvel fogjuk az uj törvényjavaslatot keresztülvinni, de hát inkább alkossunk tökéleteset nemzeti szempontból, mint hogy olyan irányút csináljunk esetleg — gondolom, a szász képviselő urakra mél-